Lassan megint kivégzem a könyvet, ami annyiból nem lesz előnyös, hogy megint kereshetek másikat, ha nem akarom magam halálra unni itthon. Ilyenkor tudom igazán értékelni, hogy mennem kell néha ellenőrizni az éttermeket, kaszinókat. Komolyan, még a végén hiányozni fog az, hogy dolgozom. Ritkán jut ilyen eszembe, de most nagyon is. Nem tudom, mennyi idő telik el, végül Deon jön be szobám ajtaján, kezében tálcával és becsukja az ajtót. Most már finomabban bánik szegény védtelen szerkezettel. Félrerakom a könyvet magam mellé, és hagyom, hogy elmondja, mit szeretne, miközben tartását nézem. Fájnak a vállai...
- Határozottan jobb látvány vagy így, mint koszos macskaként – jegyzem meg csendesen, szigort erőltetve hangomba egyelőre. Deon kínos képet vág és elvörösödik. Magamhoz intem őt és kiveszem kezéből a tálcát, hogy félrerakva azt nyúlhassak álla alá és húzhassam csókba. Kissé bizonytalanul lép hozzám közel, de végül lassan megnyugszik és viszonozza csókomat. - Amíg nem dől ki, úgy csapkodod, ahogy jólesik – mosolygom ajkaira és végre ő is elmosolyodik.
- Jobban is érzem magam attól, hogy kicsit kidühöngtem magam és tiszta lettem - árulja el elpirulva, de kerülve pillantásomat, majd a tálcáért nyúl.
- Legközelebb azért inkább a fabábút verd szét, azt könnyebb kicserélni, mint az ajtót – mondom neki csendesen. - Sikerült mindent megbeszélned Shinjivel? - kérdezem meg tőle őszinte kíváncsisággal.
- Azért akkora erőm nincs - motyogja kínos képpel. - Egyébként is most engedted meg, hogy úgy csapkodjam, ahogy jólesik - vág vissza, de a vigyora még mindig kínoskodó. Mielőtt a kérdésemre válaszolna, bepakol a szájába pár falatot, s bólint, aztán megrágja és lenyeli, amit a szájába vett, végül felel is nekem. - Sikerült. Elég jól kijövünk szerintem - teszi hozzá, miközben étellel kínál engem is. Nincs okom nem elfogadni, így megteszem.
- Ennek örülök, reménykedtem benne, hogy végül megértitek egymást és nem kell másik testőrt kerítenem neked mégis – felelem neki, miután lenyeltem a nekem kínált falatot. - Nem könnyű megtalálni a legmegfelelőbb embert erre a munkára. Sokuknak semmit nem jelent a dolog, egyszerűen csak a pénzt látják benne, ami persze nem kevés, de attól, hogy valaki azt hajtja, még nem lesz jó testőr, hamar kihullik – magyarázom neki.
- Pedig mondtam, hogy eszemben sincs megválni tőle! - szól gyorsan. - Kicsit hirtelen haragú tudok lenni, de Shinji jó srác és leginkább azért voltam dühös, mert fifti-fifti alapon voltunk hibásak abban, hogy majdnem meghalt ma - mondja meg nyíltan. - Shinji nem a pénzért van itt, a motivációi sokkal komolyabbak és ő is mellettem akar dolgozni - védi is meg komolyan a srácot. - Kezdünk egymásban megbízni és igyekszünk alapokat lehelyezni, hogy aztán legyen mire építkeznünk - folytatja a védőbeszédet ugyanolyan hevesen. - Nekem van egy elég problémás természetem, amihez hozzájön az, hogy egyikünk sem nagyon tudja még jól kezelni ezt a szitut, ennyi.
- De legalább kapott maga mellé egy védőügyvédet is – vágok komoly képet a kijelentésemhez. - Mellesleg a problémás természeteddel nincs semmi baj. Ellenben érdekelne, mit ügyeskedtetek össze ketten, ami majdnem az életébe került – teszem hozzá csak úgy mellékesen. Legalább kíváncsiskodhassak, ha már mást nem tudok.
- Ez a mázlija, hogy beszédben jó vagyok - mosolyodik el, miután lenyelte a falatot. - Az, hogy hívás nélkül megjelent egy alvilági területen, már önmagában elég ahhoz, hogy megöljék, de ha azt veszem hozzá, hogy kileste a gyakorlatokat, amiket Tatsukival csináltunk és azt, hogy mellettem kicsit emberibbé válik, már több, mint sok okot mondtam - árulja el komolyan. - Mindenki védi, ami az övé, legyen az ember, terület, technika, tudás, információ vagy akár a belső értékei, a titkai - folytatja. - Ezt fordítottam Tatsuki ellen, hogy Shinji hozzám tartozik, az enyém, ezért nincs joga megölni, csak én rendelkezhetek vele és tudom, hogy ha ezt más löki oda Tatsukinak, pont leszarja, kivégzi Shinjit.
- Na igen, ilyen az, amikor két világ szabályainak nem lehet megfelelni egyszerre, mert vagy az egyiket kell semmibe venned a másik miatt, vagy fordítva. Ezért is ritka, ha a yakuzavilág összefog az alvilággal valami közös cél érdekében. Mások a szabályok, az értékrendek, más számít itt és más számít ott. Persze vannak átfedések, mert egyik a másik nélkül nem létezne, nem működhetne... mi, yakuzák nem mennénk sokra nélkülük, ahogy ők sem nélkülünk.
- Velem kapcsolatban már nem lehet szétválasztani a kettőt, úgyhogy meg kell tanulnom lavírozni - mondja csendesen. - Elmagyaráztam Shinjinek pár dolgot, megértettem vele, mi miért és miért úgy történt, ahogy, hogy elkerüljünk egy újabb ilyen baklövést.
- Ezért mondtam, hogy vannak átfedések – mondom kimérten. - Azzal a továbbiakban is számolnod kell azonban, hogy lesz még olyan dolog, amiről fel kell világosítanod őt annak érdekében, hogy továbbra se legyenek ilyen gondjaitok, ahogy neki is kötelessége lesz tájékoztatni téged olyan dolgokról, amik téged érintenek. Egy a lényeg, te sose felejtsd el, hogy a testőröd és ennek megfelelően fog cselekedni, és ő se felejtse el, hogy ez mivel jár - mondom komolyan. - Formáljátok egymást, nem megváltoztatjátok teljesen, mert az nem vezet sehova.
- Elég sok mindent elmondtam most neki, amit úgy gondoltam, hogy tudnia kell. Fő szempont volt, hogy ne akarjon védeni Tatsukitól, megértse a kettőnk közt húzódó viszonyokat, az alvilágban elfoglalt pozíciónkat és mondtam pár alapvető dolgot – válaszol ugyanazzal a komolysággal, amivel én beszéltem vele. - Megbeszéltük, hogy egyeztetünk, mert egyikünk sem akar beleszaladni még egy olyan szituba. Mindkettőnknek fontos a másik élete és a közös jövő, úgyhogy nem kell aggódnod, megleszünk.
- Aggódni nem aggódom emiatt egy percig sem, csibém. Megbízom benned és a képességeidben is - zárom le végül ennyivel a dolgot. - Persze az sem elhanyagolható tényező, amit már az elején említettél, hogy a beszélőkéd jó... - mosolyodom el végül. Deon is aprót mosolyog, majd újabb adag ételt pakol a szájába és az enyémbe is, majd mikor már a kaja nagy része eltűnik, Deon szégyellős mosolyra húzza ajkait.
- Egyébként... ez lehet, hogy hülye kérdés lesz... de mennyire tudsz... késsel-villával enni? - kérdezi meg végül amit tudni szeretne, én pedig hirtelen köpni-nyelni nem tudok, vagyis tudok, csak félre, így köhögni kezdek, közben pedig fejemet csóválom mosolyogva.
- Szerintem egész jól – válaszolok neki, miközben az éjjeliszekrényen lévő pohárért nyúlok, hogy igyak pár korty vizet is, Deon pedig szó szerint fülig vörösödik megint és zavartan vigyorog egyet.
- Jó... nem mindenki tud... - motyogja, de ezután inkább a kajával foglalkozik tényleg és kerüli még a pillantásomat is. Válaszként összeborzolom a haját, majd kicsit hátrébb csúszva az ágyon nyúlok cigimért és gyújtok rá.
- Köszi a vacsit – mondom végül kifújva a füstöt. - Mit szólnál, ha kaja után elmásznánk filmet nézni? - kérdezem meg tőle még mindig mosolyogva az előbbi kérdésén.
- Szívesen - mondja, miközben összepakol, de a kérdésem meglepi. Most mi van? Betegre unom magam egész nap, legalább ennyi örömöm legyen végre. - Milyen filmet nézzünk meg? - kérdez vissza még mindig meglepetten.
- Gondoltam, teletömöm a fejed ma történelemmel, szóval készülj fel egy háromórás dokumentumfilmre a szamurájokról - heccelem őt komoly képet vágva.
- Felejtsd el! - vágja rá gondolkodás nélkül. - Elég húzós napom volt – kezdi el közben az övtáskájából, ami egész nap az éjjeliszekrényemen pihent, előkutatni a telefonját - és az is lehet, hogy nem fogok tudni holnap edzeni Akihitoval – teszi még hozzá. Mikor bejött, láttam a tartásán, hogy fájnak a vállai.
- Csibe, lazíts - kérem őt csendesen. - Pont dokumentumfilmre van nekem is most szükségem. Majd kerítünk valamit - mondom most már tényleg komolyan. - A vállaid? - kérdezem azért meg.
- Bocsi... - dől hátra, amitől feje kicsit koppan a falon. - Levettem, hogy poén volt, csak nem sikerült ahhoz mérten válaszolni rá - vallja be, miközben kicsit közelebb csúszik hozzám. - Ja. Betett egy pöppet a sok minden. Mondjuk, amire kurva büszke vagyok, hogy beemeltem Tatsukit egy konténerbe - árulja el fülig érő vigyorral.
- Miből lesz a cserebogár – mondom elismerően, mire Deon kuncogni kezd. - Bár ahogy láttam, te is ott végezted – húzom mosolyra számat. - Mi lenne, ha átcaplatnánk a videószobába, keresnénk valamit, ami kicsit fiatalabb nálam és átmasszíroználak? - ajánlom fel neki.
- Ott hát - ismeri el nevetve végül. - Lazán behajított, de kiszednie is neki kellett, mert utána már magamat sem bírtam el kézzel. Most jobb - teszi hozzá gyorsan. - Menjünk - egyezik aztán bele és már pattan is ki az ágyból. Na jó, be vagyok lassulva, de ezt már követni nem bírom. Kikelek én is az ágyból, s magamhoz véve a telefont és a cigit becsúsztatom azokat a zsebembe, majd elveszem a párnám és Deonhoz vágom. Már látom is felcsillanni szemében a játékos fényt.
- Nem párnacsatázni hívtalak ki ezzel – teszem hozzá gyorsan, mielőtt hozzám vágja ő is. - Menjünk – mosolygok rá, majd elindulunk. Deon útközben a telefonján pötyög valamit, de különösebben nem figyelem, hogy mit. Ha akarja, elmondja, ha nem, az ő dolga valószínűleg. Mikor odaérünk, előreengedem őt, s beüzemelve a szerkezetet nekiállok filmet keresni. - Mit szeretnél nézni? Vígjáték, horror? Esetleg valami oktató film? - kérdezek be, mert túlságosan bele van merülve a telefonba. Még jó, hogy a kanapé megfogta, különben lesétál a térképről is. Elküldi az újabb sms-t, majd sandán felnéz rám.
- Miféle oktatófilmre gondolsz? - kérdezi meg szigorú mosolygrimasszal.
- A múltkor már a kezedbe adtam, megkeressem? - kérdezek vissza komoly képet vágva. - Mellesleg üdv újra itt. Ha nincs az a kanapé, még a térképről is lesétálsz nekem – húzom kicsit, nehogy elszokjon a dologtól. Amúgy is szeretem heccelni, de Deon persze felszívja magát ezen is, s bár nem tűnik dühösnek, a szemei szikrát szórnak.
- Te figyelj...! Elmehetsz ám a fenébe! - vágja hozzám magas, alig hangon, azzal ledobja a párnát a kanapéra és a filmek közt keresgetni kezd. Néhányat kihúz, megnézi a borítót, aztán visszalöki a többi közé. - Miért is feszegeted a témát? - kérdezi meg.
- Csak kíváncsi voltam, felfigyelsz-e végre a kérdéseimre, vagy napestig ácsorgunk még a szoba közepén. A vígjátékra és a horrorra nem reagáltál – vonom meg vállam. Deon végül mégiscsak kihúz egy jó adag dvd-t és pár keményebb szexfilmet ledob egy kupacba a kanapéra.
- Ez a szar kategória - közli, majd újabb kupacot gyűjt, amibe az érzelmes, érzéki, szeretkezős jellemzővel ellátott filmek kerülnek, de ide csak hármat tesz, míg a másik kupacba hatot is ledobott. - Ez pedig, ami szerintem jó, de a gépemen van pár sokkal jobb. Ettől függetlenül nem szeretnék veled ilyesmit nézni, mert kurva kellemetlenül érzem tőle magam – jelenti ki, azzal összeszedi a filmeket és pontosan ugyanoda teszi őket vissza, ahonnan elvette. - Figyeltem egyébként, csak írtam egy üzenetet Akihitonak, hogy mire számítson holnap, mert megbeszéltük, hogy folytatjuk az edzést, meg végre lecsesztem Kazut, amit azóta meg akartam ejteni, hogy beszéltünk róla.
- Nem akartam szexfilmet nézni veled – szögezem le végül, majd megdörzsölöm a halántékomat. - Mindegy, keressünk valamit. – Igazából most valahogy elment a kedvem az egésztől. Rendben, feszült, nem veszi úgy a poénokat, ahogy kéne, bár nem tudom megérteni, hogy miért kell ezt ennyire túlreagálni.
- Határozottan jobb látvány vagy így, mint koszos macskaként – jegyzem meg csendesen, szigort erőltetve hangomba egyelőre. Deon kínos képet vág és elvörösödik. Magamhoz intem őt és kiveszem kezéből a tálcát, hogy félrerakva azt nyúlhassak álla alá és húzhassam csókba. Kissé bizonytalanul lép hozzám közel, de végül lassan megnyugszik és viszonozza csókomat. - Amíg nem dől ki, úgy csapkodod, ahogy jólesik – mosolygom ajkaira és végre ő is elmosolyodik.
- Jobban is érzem magam attól, hogy kicsit kidühöngtem magam és tiszta lettem - árulja el elpirulva, de kerülve pillantásomat, majd a tálcáért nyúl.
- Legközelebb azért inkább a fabábút verd szét, azt könnyebb kicserélni, mint az ajtót – mondom neki csendesen. - Sikerült mindent megbeszélned Shinjivel? - kérdezem meg tőle őszinte kíváncsisággal.
- Azért akkora erőm nincs - motyogja kínos képpel. - Egyébként is most engedted meg, hogy úgy csapkodjam, ahogy jólesik - vág vissza, de a vigyora még mindig kínoskodó. Mielőtt a kérdésemre válaszolna, bepakol a szájába pár falatot, s bólint, aztán megrágja és lenyeli, amit a szájába vett, végül felel is nekem. - Sikerült. Elég jól kijövünk szerintem - teszi hozzá, miközben étellel kínál engem is. Nincs okom nem elfogadni, így megteszem.
- Ennek örülök, reménykedtem benne, hogy végül megértitek egymást és nem kell másik testőrt kerítenem neked mégis – felelem neki, miután lenyeltem a nekem kínált falatot. - Nem könnyű megtalálni a legmegfelelőbb embert erre a munkára. Sokuknak semmit nem jelent a dolog, egyszerűen csak a pénzt látják benne, ami persze nem kevés, de attól, hogy valaki azt hajtja, még nem lesz jó testőr, hamar kihullik – magyarázom neki.
- Pedig mondtam, hogy eszemben sincs megválni tőle! - szól gyorsan. - Kicsit hirtelen haragú tudok lenni, de Shinji jó srác és leginkább azért voltam dühös, mert fifti-fifti alapon voltunk hibásak abban, hogy majdnem meghalt ma - mondja meg nyíltan. - Shinji nem a pénzért van itt, a motivációi sokkal komolyabbak és ő is mellettem akar dolgozni - védi is meg komolyan a srácot. - Kezdünk egymásban megbízni és igyekszünk alapokat lehelyezni, hogy aztán legyen mire építkeznünk - folytatja a védőbeszédet ugyanolyan hevesen. - Nekem van egy elég problémás természetem, amihez hozzájön az, hogy egyikünk sem nagyon tudja még jól kezelni ezt a szitut, ennyi.
- De legalább kapott maga mellé egy védőügyvédet is – vágok komoly képet a kijelentésemhez. - Mellesleg a problémás természeteddel nincs semmi baj. Ellenben érdekelne, mit ügyeskedtetek össze ketten, ami majdnem az életébe került – teszem hozzá csak úgy mellékesen. Legalább kíváncsiskodhassak, ha már mást nem tudok.
- Ez a mázlija, hogy beszédben jó vagyok - mosolyodik el, miután lenyelte a falatot. - Az, hogy hívás nélkül megjelent egy alvilági területen, már önmagában elég ahhoz, hogy megöljék, de ha azt veszem hozzá, hogy kileste a gyakorlatokat, amiket Tatsukival csináltunk és azt, hogy mellettem kicsit emberibbé válik, már több, mint sok okot mondtam - árulja el komolyan. - Mindenki védi, ami az övé, legyen az ember, terület, technika, tudás, információ vagy akár a belső értékei, a titkai - folytatja. - Ezt fordítottam Tatsuki ellen, hogy Shinji hozzám tartozik, az enyém, ezért nincs joga megölni, csak én rendelkezhetek vele és tudom, hogy ha ezt más löki oda Tatsukinak, pont leszarja, kivégzi Shinjit.
- Na igen, ilyen az, amikor két világ szabályainak nem lehet megfelelni egyszerre, mert vagy az egyiket kell semmibe venned a másik miatt, vagy fordítva. Ezért is ritka, ha a yakuzavilág összefog az alvilággal valami közös cél érdekében. Mások a szabályok, az értékrendek, más számít itt és más számít ott. Persze vannak átfedések, mert egyik a másik nélkül nem létezne, nem működhetne... mi, yakuzák nem mennénk sokra nélkülük, ahogy ők sem nélkülünk.
- Velem kapcsolatban már nem lehet szétválasztani a kettőt, úgyhogy meg kell tanulnom lavírozni - mondja csendesen. - Elmagyaráztam Shinjinek pár dolgot, megértettem vele, mi miért és miért úgy történt, ahogy, hogy elkerüljünk egy újabb ilyen baklövést.
- Ezért mondtam, hogy vannak átfedések – mondom kimérten. - Azzal a továbbiakban is számolnod kell azonban, hogy lesz még olyan dolog, amiről fel kell világosítanod őt annak érdekében, hogy továbbra se legyenek ilyen gondjaitok, ahogy neki is kötelessége lesz tájékoztatni téged olyan dolgokról, amik téged érintenek. Egy a lényeg, te sose felejtsd el, hogy a testőröd és ennek megfelelően fog cselekedni, és ő se felejtse el, hogy ez mivel jár - mondom komolyan. - Formáljátok egymást, nem megváltoztatjátok teljesen, mert az nem vezet sehova.
- Elég sok mindent elmondtam most neki, amit úgy gondoltam, hogy tudnia kell. Fő szempont volt, hogy ne akarjon védeni Tatsukitól, megértse a kettőnk közt húzódó viszonyokat, az alvilágban elfoglalt pozíciónkat és mondtam pár alapvető dolgot – válaszol ugyanazzal a komolysággal, amivel én beszéltem vele. - Megbeszéltük, hogy egyeztetünk, mert egyikünk sem akar beleszaladni még egy olyan szituba. Mindkettőnknek fontos a másik élete és a közös jövő, úgyhogy nem kell aggódnod, megleszünk.
- Aggódni nem aggódom emiatt egy percig sem, csibém. Megbízom benned és a képességeidben is - zárom le végül ennyivel a dolgot. - Persze az sem elhanyagolható tényező, amit már az elején említettél, hogy a beszélőkéd jó... - mosolyodom el végül. Deon is aprót mosolyog, majd újabb adag ételt pakol a szájába és az enyémbe is, majd mikor már a kaja nagy része eltűnik, Deon szégyellős mosolyra húzza ajkait.
- Egyébként... ez lehet, hogy hülye kérdés lesz... de mennyire tudsz... késsel-villával enni? - kérdezi meg végül amit tudni szeretne, én pedig hirtelen köpni-nyelni nem tudok, vagyis tudok, csak félre, így köhögni kezdek, közben pedig fejemet csóválom mosolyogva.
- Szerintem egész jól – válaszolok neki, miközben az éjjeliszekrényen lévő pohárért nyúlok, hogy igyak pár korty vizet is, Deon pedig szó szerint fülig vörösödik megint és zavartan vigyorog egyet.
- Jó... nem mindenki tud... - motyogja, de ezután inkább a kajával foglalkozik tényleg és kerüli még a pillantásomat is. Válaszként összeborzolom a haját, majd kicsit hátrébb csúszva az ágyon nyúlok cigimért és gyújtok rá.
- Köszi a vacsit – mondom végül kifújva a füstöt. - Mit szólnál, ha kaja után elmásznánk filmet nézni? - kérdezem meg tőle még mindig mosolyogva az előbbi kérdésén.
- Szívesen - mondja, miközben összepakol, de a kérdésem meglepi. Most mi van? Betegre unom magam egész nap, legalább ennyi örömöm legyen végre. - Milyen filmet nézzünk meg? - kérdez vissza még mindig meglepetten.
- Gondoltam, teletömöm a fejed ma történelemmel, szóval készülj fel egy háromórás dokumentumfilmre a szamurájokról - heccelem őt komoly képet vágva.
- Felejtsd el! - vágja rá gondolkodás nélkül. - Elég húzós napom volt – kezdi el közben az övtáskájából, ami egész nap az éjjeliszekrényemen pihent, előkutatni a telefonját - és az is lehet, hogy nem fogok tudni holnap edzeni Akihitoval – teszi még hozzá. Mikor bejött, láttam a tartásán, hogy fájnak a vállai.
- Csibe, lazíts - kérem őt csendesen. - Pont dokumentumfilmre van nekem is most szükségem. Majd kerítünk valamit - mondom most már tényleg komolyan. - A vállaid? - kérdezem azért meg.
- Bocsi... - dől hátra, amitől feje kicsit koppan a falon. - Levettem, hogy poén volt, csak nem sikerült ahhoz mérten válaszolni rá - vallja be, miközben kicsit közelebb csúszik hozzám. - Ja. Betett egy pöppet a sok minden. Mondjuk, amire kurva büszke vagyok, hogy beemeltem Tatsukit egy konténerbe - árulja el fülig érő vigyorral.
- Miből lesz a cserebogár – mondom elismerően, mire Deon kuncogni kezd. - Bár ahogy láttam, te is ott végezted – húzom mosolyra számat. - Mi lenne, ha átcaplatnánk a videószobába, keresnénk valamit, ami kicsit fiatalabb nálam és átmasszíroználak? - ajánlom fel neki.
- Ott hát - ismeri el nevetve végül. - Lazán behajított, de kiszednie is neki kellett, mert utána már magamat sem bírtam el kézzel. Most jobb - teszi hozzá gyorsan. - Menjünk - egyezik aztán bele és már pattan is ki az ágyból. Na jó, be vagyok lassulva, de ezt már követni nem bírom. Kikelek én is az ágyból, s magamhoz véve a telefont és a cigit becsúsztatom azokat a zsebembe, majd elveszem a párnám és Deonhoz vágom. Már látom is felcsillanni szemében a játékos fényt.
- Nem párnacsatázni hívtalak ki ezzel – teszem hozzá gyorsan, mielőtt hozzám vágja ő is. - Menjünk – mosolygok rá, majd elindulunk. Deon útközben a telefonján pötyög valamit, de különösebben nem figyelem, hogy mit. Ha akarja, elmondja, ha nem, az ő dolga valószínűleg. Mikor odaérünk, előreengedem őt, s beüzemelve a szerkezetet nekiállok filmet keresni. - Mit szeretnél nézni? Vígjáték, horror? Esetleg valami oktató film? - kérdezek be, mert túlságosan bele van merülve a telefonba. Még jó, hogy a kanapé megfogta, különben lesétál a térképről is. Elküldi az újabb sms-t, majd sandán felnéz rám.
- Miféle oktatófilmre gondolsz? - kérdezi meg szigorú mosolygrimasszal.
- A múltkor már a kezedbe adtam, megkeressem? - kérdezek vissza komoly képet vágva. - Mellesleg üdv újra itt. Ha nincs az a kanapé, még a térképről is lesétálsz nekem – húzom kicsit, nehogy elszokjon a dologtól. Amúgy is szeretem heccelni, de Deon persze felszívja magát ezen is, s bár nem tűnik dühösnek, a szemei szikrát szórnak.
- Te figyelj...! Elmehetsz ám a fenébe! - vágja hozzám magas, alig hangon, azzal ledobja a párnát a kanapéra és a filmek közt keresgetni kezd. Néhányat kihúz, megnézi a borítót, aztán visszalöki a többi közé. - Miért is feszegeted a témát? - kérdezi meg.
- Csak kíváncsi voltam, felfigyelsz-e végre a kérdéseimre, vagy napestig ácsorgunk még a szoba közepén. A vígjátékra és a horrorra nem reagáltál – vonom meg vállam. Deon végül mégiscsak kihúz egy jó adag dvd-t és pár keményebb szexfilmet ledob egy kupacba a kanapéra.
- Ez a szar kategória - közli, majd újabb kupacot gyűjt, amibe az érzelmes, érzéki, szeretkezős jellemzővel ellátott filmek kerülnek, de ide csak hármat tesz, míg a másik kupacba hatot is ledobott. - Ez pedig, ami szerintem jó, de a gépemen van pár sokkal jobb. Ettől függetlenül nem szeretnék veled ilyesmit nézni, mert kurva kellemetlenül érzem tőle magam – jelenti ki, azzal összeszedi a filmeket és pontosan ugyanoda teszi őket vissza, ahonnan elvette. - Figyeltem egyébként, csak írtam egy üzenetet Akihitonak, hogy mire számítson holnap, mert megbeszéltük, hogy folytatjuk az edzést, meg végre lecsesztem Kazut, amit azóta meg akartam ejteni, hogy beszéltünk róla.
- Nem akartam szexfilmet nézni veled – szögezem le végül, majd megdörzsölöm a halántékomat. - Mindegy, keressünk valamit. – Igazából most valahogy elment a kedvem az egésztől. Rendben, feszült, nem veszi úgy a poénokat, ahogy kéne, bár nem tudom megérteni, hogy miért kell ezt ennyire túlreagálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése