Asame
Hagyom, hogy a földre ültessen, s mikor ölembe mászik, magamhoz ölelem őt. Bolond csibém. Percekig hallgat csak, mire végül megszólal. Elmosolyodom a kérdésén és belecsókolok nyakába.
- A műszaki dolgokhoz nem igazán értek – árulom el neki mosolyogva. - De gondolom, össze – válaszolok végül. - Ha én nem is, Shinji be tudja neked állítani, elvileg ért ezekhez a dolgokhoz, legalábbis a papírjai szerint. Azt hiszem, sokszor segített Ryuunak és Naotonak is a géppel kapcsolatban, mikor valami elszállt, amin több órája dolgoztak. Azt a fejet látnod kellett volna, amivel Naoto berongyolt hozzám. Az aktív vulkánok nem füstölögtek úgy, ahogy ő – osztom meg vele a dolgot. Kicsi nosztalgia, de most jólesik ezeket kimondani. - De ha gondolod, visszamehetünk a szobába a laptopodhoz azon megnézni, aztán majd holnap Shinji beállítja. Amúgy is érdekelnek azok a képek, mert már említetted őket – mondom komolyan, rábízva a döntést. Nekem most teljesen mindegy, hol, mikor és mit, csak vele tehessem ezt meg most.
Hátrébb csúszok a földön, fogva őt, hogy megtámaszthassam hátam a kanapénál, s gyengéden cirógatni kezdem. Eszembe jut, mikor először mondtam neki, hogy egy bújós dög. Most sem vélekedek másképp erről. Most is ugyanúgy annak tartom, egy mocsok bújós kis dögnek, akit mindennél jobban imádok, minden hisztijével, félelmével, vagányságával és merészségével együtt. Deon életem legjobb döntése volt, nem hinném, hogy tudna olyat tenni, ami miatt ez megváltozhatna. Szeretni akarom és vigyázni rá, segíteni neki, hogy megszabadulhasson a gátlásaitól, a félelmeitől, azoktól a dolgoktól, ami miatt szégyennek érzi beszélni dolgokról, mert nincs benne mit szégyellni. Tudom, hogy attól is fél, hogy mit szólok azokhoz, amiket most elmondott, hogy a drog miatt állandóan kanos, de ez engem nem érdekel és remélem, sikerült meggyőznöm arról, hogy lehet segíteni mindenen, hogy együtt meg tudjuk tenni, és a hangsúly az együttön van.
Igazából így is jó, ahogy most vagyunk.
- De ha szeretnéd, maradhatunk így, és mesélhetek is neked. Van még egy-két mese, amire emlékszem és még nem mondtam el őket neked – mondom csendesen, elmosolyodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése