Azt hiszem, Asamét kifejezetten izgatja a nyelvpirszingem, mert minden alkalommal, mikor azzal is hozzáérek, mintha még intenzívebb és élvezetesebb lenne számára a nyelvjátékom. Nem is csoda, ha én vagyok az első az életében, aki ilyen ékszerekkel rendelkezik. Ez még mindig büszkeséggel tölt el és hallva, hogy mennyire nagy hatást gyakorol rá, bátran játszom az érzékeivel. Csak néha merek felpillantani rá, de az, ahogy felém nyúl, majd útközben mintha meggondolná magát, meglep. Ennyire sikerült volna elérnem azt a „kábulatba akarom ejteni” dolgot? Nagyon élvezi, amit művelek vele, az arcára kiülő kifejezés valami egészen elképesztő, de nem vagyok benne biztos, hogy ezért nem ér végül hozzám. Lehet, hogy nem mer, nehogy még jobban zavarba jöjjek, vagy valami olyasmit hámozzak ki a gesztusból, amit ő sosem tenne bele. Pedig ha csak megsimogatná az arcom, vagy beletúrna a hajamba, nem kezdenék aggódni. Ennyitől nem. Az már zavarna, megpróbálna irányítani. De keze végül nem ér el hozzám, lehanyatlik a teste mellé.
Csodálatos látványt nyújt még így is, hogy felsőteste egy merő kötés, és a nyögései is annyira... Nem is tudok már kifejezést találni rá, csak érzem, hogy meg tudnék veszni és örülök, hihetetlenül nagyon örülök annak, hogy mindezt kiérdemlem, hogy megtehetem vele. Tudom, hogy csak romantikus marhaság, de ebbe jó beleringatnom magam. Egy képzetbe, hogy csak nekem ilyen, én kapom meg őt először és igazán, s így. Ahogy ő engem.
Reméltem, hogy nyálas kezem munkája is élvezetes lesz Asame számára. Valószínűleg nem annyira, mint amikor a nyelvemmel kényeztettem a számban, de eléggé ahhoz, hogy boldoggá és kielégültté tegyem. Sikerül. Kezemben és hasamon landol az élvezete, ami izgalommal tölt el. Édes a siker íze. Nem csak annak örülök, hogy ki tudtam elégíteni őt, hanem annak is, hogy egyáltalán hagyta megtenni. Akartam ezt. Nem vagyok gyakorlott vagy tapasztalt szerető, de az odaadásom és az érzékeim, amik állítólag kifinomultak, meghozták a vágyott eredményt. Elégedettséget is érzek, azt a jó fajtát.
Asame apró csókokkal bombáz, azt hiszem, így fejezi ki számomra azt, amit érez, én pedig viszonzom azokat, lassan, bőrén nem csak egy pillanatig tartva a szám. Közben míg az élvezetet látom rajta, meg-megremeg, lelassítva, egyre gyengédebben folytatom a kézimunkát, míg ő ujjait nem csúsztatja az enyéim közé és el nem vonja ágyékától a kezem. Zavartan elmosolyodom és ugyan tartom magam, mégis hozzábújok, ő pedig átölel. Újra úgy nevez és én megint kuncogok, s míg Asame a nyakamat csókolja, én a fejére nyomok puszikat. Nem tudom, szavakkal hogy fejezhetném ki azt a lángoló szerelmet, amit érzek, vagy a csodálatot, amit kivált belőlem. Egyszerűen fogalmam sincs, pedig annyira válaszolnék arra, amit nekem mond.
Hosszú percekig maradunk így, ölelkezve, összebújva, aztán muszáj vagyok változtatni a testhelyzeten, mert kényelmetlenné válik a jelenlegi. Lassan felemelkedem, ujjaimat kibontakoztatom az övéi közül és zavartan elnevetem magam, mert a spermája ragadós masszává vált a markunkban és most nyúlik, mint valami ragasztó. Ez kurvajó. Persze nem merek vele viccelődni, inkább égő képpel markomba fogom a maradékot és Asame mellé telepszem, vigyázva, hogy ne kenjem össze se a testét, se a kötéseit, se pedig a kanapé kárpitját. A testéhez bújok, fejem a vállára hajtom, de nem bírom sokáig tétlenül, szinte azonnal, hogy elhelyezkedtem, forró, szerelmes csókot kell nyomnom a nyakára.
Szeretlek…
Szeretlek. Szeretlek! Szeretlek!!!
- Szeretlek.
Csodálatos látványt nyújt még így is, hogy felsőteste egy merő kötés, és a nyögései is annyira... Nem is tudok már kifejezést találni rá, csak érzem, hogy meg tudnék veszni és örülök, hihetetlenül nagyon örülök annak, hogy mindezt kiérdemlem, hogy megtehetem vele. Tudom, hogy csak romantikus marhaság, de ebbe jó beleringatnom magam. Egy képzetbe, hogy csak nekem ilyen, én kapom meg őt először és igazán, s így. Ahogy ő engem.
Reméltem, hogy nyálas kezem munkája is élvezetes lesz Asame számára. Valószínűleg nem annyira, mint amikor a nyelvemmel kényeztettem a számban, de eléggé ahhoz, hogy boldoggá és kielégültté tegyem. Sikerül. Kezemben és hasamon landol az élvezete, ami izgalommal tölt el. Édes a siker íze. Nem csak annak örülök, hogy ki tudtam elégíteni őt, hanem annak is, hogy egyáltalán hagyta megtenni. Akartam ezt. Nem vagyok gyakorlott vagy tapasztalt szerető, de az odaadásom és az érzékeim, amik állítólag kifinomultak, meghozták a vágyott eredményt. Elégedettséget is érzek, azt a jó fajtát.
Asame apró csókokkal bombáz, azt hiszem, így fejezi ki számomra azt, amit érez, én pedig viszonzom azokat, lassan, bőrén nem csak egy pillanatig tartva a szám. Közben míg az élvezetet látom rajta, meg-megremeg, lelassítva, egyre gyengédebben folytatom a kézimunkát, míg ő ujjait nem csúsztatja az enyéim közé és el nem vonja ágyékától a kezem. Zavartan elmosolyodom és ugyan tartom magam, mégis hozzábújok, ő pedig átölel. Újra úgy nevez és én megint kuncogok, s míg Asame a nyakamat csókolja, én a fejére nyomok puszikat. Nem tudom, szavakkal hogy fejezhetném ki azt a lángoló szerelmet, amit érzek, vagy a csodálatot, amit kivált belőlem. Egyszerűen fogalmam sincs, pedig annyira válaszolnék arra, amit nekem mond.
Hosszú percekig maradunk így, ölelkezve, összebújva, aztán muszáj vagyok változtatni a testhelyzeten, mert kényelmetlenné válik a jelenlegi. Lassan felemelkedem, ujjaimat kibontakoztatom az övéi közül és zavartan elnevetem magam, mert a spermája ragadós masszává vált a markunkban és most nyúlik, mint valami ragasztó. Ez kurvajó. Persze nem merek vele viccelődni, inkább égő képpel markomba fogom a maradékot és Asame mellé telepszem, vigyázva, hogy ne kenjem össze se a testét, se a kötéseit, se pedig a kanapé kárpitját. A testéhez bújok, fejem a vállára hajtom, de nem bírom sokáig tétlenül, szinte azonnal, hogy elhelyezkedtem, forró, szerelmes csókot kell nyomnom a nyakára.
Szeretlek…
Szeretlek. Szeretlek! Szeretlek!!!
- Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése