2011. szeptember 6., kedd

39.

Asame

Miután Deon menekülőre veszi a figurát, eloltom a cigarettámat és nagyot nyújtózva állok fel, hogy telefonálhassak az embereimnek, álljanak ki az autóval a garázsból. Ryuu helyett egy másik testőr kísér majd minket Naoto társaságában. Felkapom a fekete zakómat és elindulok Deon szobája felé. Nem szándékozom sem kioktatni, sem leoltani semmi miatt. Kopogás nélkül lépek be a szobába és leülök a megszokott helyre, őt várva. Egy újabb cigaretta társaságában. Látom, hogy bent készülődik a fürdőben, így végül mégis csak megszólalok.

- Beszélni a saját félelmeinkről sosem szégyen – kezdem nyugodt hangon. Most sem ridegség, sem gúny nincs bennem. Magyarázok, beszélek hozzá, mert nem megalázni vagy bántani jöttem, sem pedig kioktatni. - Legyőzni önmagunkat a legnehezebb és egyben legnagyobb győzelem, de amíg nem tudod, hogy birkózz meg magaddal, nem fogod tudni, hogyan is birkózz meg másokkal. Az élet nem egyszerűen fekete és fehér, Deon, és nem egy olcsó lányregény, ahol jön a herceg fehér lovon és mindenki boldog. Az élet ennél sokkal színesebb és undorítóbb. Élni egyszerű, hozol egy döntést és többet nem nézel vissza. De vajon ez a helyes hozzáállás is? Nem. Ha ezt teszed, olyan engedelmes rabszolgát csinál belőled a társadalom, mint amilyet mindennél jobban el akarsz kerülni. – Elnyomom a cigarettámat a hamutartóban és felállok, hogy elinduljak kifelé. Majd a kocsiban megvárom Hime-chant, míg szépítkezik. - A szabályok pedig semmit sem érnek, ha csak elmagyarázzák őket. Ha áthágod valamelyiket és a saját bőrödön tapasztalod meg a következményeit, sokkal jobban beléd ivódnak, mint a szavak. Az erős nem fél, Deon. Csak a gyenge érez félelmet, maga a félelem pedig nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagy. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható... Te, Deon, pedig igenis félsz... nem tőlem, nem a kutyáimtól, sokkal inkább magadtól... - magyarázom, hogy értse, miért cáfolom meg azon állítását, hogy nem fél. - A helyek és körülmények soha nem biztosítják a boldogságot. Önmagadban kell eldöntened, hogy akarsz-e boldog lenni. És ha egyszer eldöntötted, a boldogság sokkal könnyebben jön el. A legtöbben azt az utat járják, amit kijelöltek nekik. Félnek új utakat felfedezni, de nagy ritkán felbukkannak olyan emberek, mint amilyen te is vagy, Deon, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba tesznek. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, melyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte. És te pontosan ilyen vagy... - mondom még mindig nyugodt hangon, majd kilépek az ajtón és elindulok a kocsihoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése