391.

Asame

Megküzdök rendesen a ruhám felvételével, bár most annyi könnyebbségem van, hogy balomat még mindig tudom használni, ellenben fáradt vagyok, így lassan, de mégis csak sikerül magamra szenvedni azt a rengeteg ruhát, ami rajtam volt. Az alsóm és a melegítőnadrágot, majd megkötöm rajta a madzagot, hogy mégse hagyjam el útközben. Menetre készek vagyunk végül mindketten. Elveszem a kanapéról a telefonom és a zsebembe csúsztatom, ám mielőtt elindulnánk, még magamhoz vonom Deont egy újabb csókra.

- Segítenél megkötözni? - kérdezem tőle elmosolyodva, meglóbálva a fáslit. - Nem hiszem, hogy megdicsérnének, ha így állítanék be, és azt sem szeretném, ha téged csesztetne miatta valaki – mondom meg neki őszintén a dolgot. Akihito elég háklis tud lenni érte, s ha nem nekem nyögi el, hogy barom vagyok, akkor Deonnak fogja ecsetelni azt, hogy akadályozzon meg az ilyen műveletekben még egy pár napig. Néha túlságosan is aggódnak értem, ami nem rossz, csak egy idő után zavaró. Végül elindulunk vissza a szobába, szerencsémre azonban nem vár senki vissza, így kicsit megkönnyebbülök, s a fürdőbe megyek, hogy lemossam magamról élvezetemet. Deon is bejön utánam, hogy kezet mosson, majd bemászunk az ágyba. Szegény párnát jól megsétáltattunk, s nekem eszembe jut, hogy a kölyök macskát szeretett volna. Megvárom, míg Deon is befészkeli magát mellém, de először válaszolok neki a feltett kérdésre, és másra is. - Asahito és Yoru más kategória – ölelem őt magamhoz. - Ők mindigis szerették megbotránkoztatni az embereket, teljesen mindegy volt, hogy mivel. Egyfajta hatásvadászat. Sosem titkolták, hogy náluk mi a helyzet, vagy hogy Yoru éppen mikor volt durvább Asahitoval, amikor a yakuza úgy akarta. Maguknak köszönhetik csak, hogy beszélnek róluk, de ők ezt élvezik – magyarázom meg neki a kettőjük dolgát, aztán végül mégis áttérek a kérdésére. - Volt pár unalmas órám gondolkodni rajta – árulom el neki. - Ha vége ennek az egésznek, nyáron lelépünk innen a fenébe egy hétre. Egy csendes kis halászfaluba a görög tengerpartoknál... Mit szólsz? - kérdezem tőle őszinte kíváncsisággal. - Addigra talán a macskád is megszokja az új környezetet és itt tudod hagyni egy hétre – teszem még hozzá csókot nyomva Deon fejére, ám az átkozott telefonom megint megszólal. Még jó, hogy magam mellé tettem, de így is el kell engednem Deont, hogy elvehessem a készüléket. Kivételesen Akihito keres. Rendben, tele van a hócipőm. Megnyomom a gombot és fülemhez emelve a telefont szólok bele.

- Kihangosítalak – közlöm Akival, mielőtt bármit is mondhatna, majd mellkasomra rakom a mobilt. - Most már mondhatod, mellesleg Deon is itt van – árulom el neki, hogy ha valami olyan miatt hívna, amit nem akar megosztani Deonnal, akkor tudja.

- Nagyszerű, akkor nem írok sms-t neki. Bocsi, csak dolgom volt, azért nem tudtam válaszolni még, de akkor így... Szóval, részemről rendben, amint megint tudunk edzeni, írj és megbeszéljük – mondja a kölyöknek. - Asame, mikor érsz rá? Ellátnám a vállad, aztán el kell ugranom beszélni néhány emberemmel. Úgy néz ki, valamit kiszimatoltak, de többet csak később fogok tudni mondani erről. Mellesleg megszerezték a kért fényképeket. Nem volt könnyű – hadarja el.

- Holnapig tudok vele várni, a vállam most is elintézheted, bár szerintem nem halok bele, ha ma kihagyod. Az információk fontosabbak – jelentem ki.

- Meg lassan a beígért seggberúgásod is egyre fontosabb lesz – morog vissza. - Persze nem Seichirou Asame lennél, ha nem ellenkezhetnél velem... - mondja és hallom hangján, hogy elmosolyodik.

- Életcélom téged felbosszantani – árulom el neki. - Fél óra? Belefér? - válok végül komollyá.

- Bele. Fél óra múlva átugrom - közli, majd bontja a vonalat. Én is ezt teszem, majd félredobom a készüléket és magamhoz ölelem megint a kölyköt.

- Szóval, nyáron egy hét? Akkor legalább meleg van, ha már úgyis ilyen fagyosszent vagy – heccelem Deont. - Viszont ha ennek vége, elmegyünk és nézünk neked egy macskát, rendben? - nézek rá kérdőn.