Hosszú idő után először jutottunk el oda, hogy Nishida váratlanul megjelent szobám ajtajában és nem nekem kellett könyörögni azért, hogy látogasson már el felém is a papírja alól kiszabadulva. Meg is lepődöm rajta rendesen, de őszinte és boldog mosoly ül ki arcomra. Persze drága yakuzám ezt nem bírja szó nélkül hagyni és azonnal beolt, hogy most pont úgy vigyorgok, mint egy tini, aki túlvan élete első dugásán. Nem mondok rá semmit, csak megcsóválom fejem. Én is szeretlek, Nii-san, de ezzel tisztában vagy, tudom. Végül nekiáll megszabadulni öltönyétől és a nyakkendőtől, majd leül mellém az ágyra.
- Hogy érzed magad?
- Sokkal jobban – felelek neki őszintén, mire arcomra simítja tenyerét és gyengéd csókba von. Hogy én mennyire utálom, mikor ezt csinálja. Na jó, nem utálom, de... ááá... nem érdekel, mit tagadjam, szeretem, és le tud venni a lábamról ezekkel a dolgokkal. Hülye vagy, Kazuki, nagyon hülye, de legalább menthetetlen. Miért van az az érzésem, hogy én ma nagyon, de nagyon meg leszek...? Ja igen, mert Nishi még mindig csak csókol, egyre szenvedélyesebben, s így szép lassan hanyatt is dönt az ágyon, hogy fölém magasodva térhessen át nyakamra. Nem maradok most én sem tétlen, azonnal gombolni kezdem ingét, miközben viszonzom nyakamra elhelyezett csókjait. El nem tudom mondni, mennyire vágytam már ezt. Persze a telefonom is megszólal, jelezve, hogy sms-em érkezett. Nem nagy erőfeszítés kitalálni, hogy Deon az, de most nem érdekel, majd, később... Bocsi. Amint kioldom Nishi ingének utolsó gombját is, módszeresen kezdem megszabadítani őt a könnyű anyagtól, ami valahol az ágy mellett végzi hamarosan. Felnyögök jólesően, ahogy Nii-san megtalálja nyakam legérzékenyebb pontját, s hangomra csak elégedetten mordul egyet. Utállak!
Változtatok a helyzetünkön, s egy határozott mozdulattal fordítom át magunkat, majd elégedetten ülök ölébe és összefonom karjaimat magam előtt. Persze nem tudok sokáig ellenállni neki, mert ahelyett, hogy feladná, keze becsúszik pólóm alá, s tenyerének melegétől jóleső borzongás fut végig rajtam. Megszabadulok a felesleges ruhadarabtól, s most én kezdem el ostromolni, hol nyakát, hol ajkait, majd lassan elindulok testén lefelé. Sosem mutatta ki, mennyire lázba tudom őt hozni ezzel a játékkal, így most, mikor mellkasán kezd kalandozni nyelvem és ő hangosan felnyög, megint csak meglepődöm és felnézek rá. Boldog vagyok, azt hiszem, rettenetesen boldog. Mikor újra felegyenesedem, hogy megkereshessem nadrágja övének csatját, Nishi feljebb csúszik az ágyon, majd felülve gyengéden harap bele hasfalamba, amitől megremegek. Mindig rájövök arra, hogy a póló-alsó kombó nem biztos, hogy a legelőnyösebb viselet, ha el akarja az ember húzni az előjátékot. Visszalököm őt az ágyra, s kioldva a nadrágszíját megszabadítom őt a maradék ruhájától is, s elégedett vigyorral az arcomon mászok vissza fölé, hogy újra előcsalhassak belőle egy jóleső nyögést. Szerencsémre nem kell sokat várnom erre, mert amint ajkaim közé fogadom őt és lassan kényeztetni kezdem, ez meg is történik. Elégedetten morgok egyet én is, mire beletúr hajamba. Türelmetlenek vagyunk? Azok, mert nem hagy tovább játszadozni, hanem állam alá nyúlva húz fel egy gyengéd csókba, s célzásképpen még alsómat is megrángatja.
Már rajtam sincs semmi, így fölé mászhatok megint, hogy ágyékom ágyékának dörgölve incselkedjek vele kicsit, míg nyakának bőrét falom, de már megveszek azért, hogy újra magamban érezzem őt. Végül elhelyezkedem, s bejáratomhoz illesztve farkát ereszkedem lassan ölébe. Felnyögök, s ő is ezt teszi a hirtelen keletkező érzéstől, én pedig megtámaszkodva mellkasán várok kicsit, hogy megszokjam őt magamban. Percek telnek el így, Nii-san nem sürget, helyette gyengéden cirógatja karom, combom, s mikor végre múlik a feszítés, lassan mozogni kezdek ölében. Nishi felül és magához ölel. Sosem szerette, ha nem hagyom ezt neki, talán ezzel is azt szeretné kifejezni, hogy nem szajha vagyok, hanem sokkal több annál, és hogy az együttléteink sosem arról szólnak, hogy legyen egy jó menet mindkettőn számára. Tényleg szeretkezünk. Vállán támaszkodva, csókolva, néha fülébe nyögve lovagolom őt ütemesen, miközben yakuzám nyakam bőrét falja, s forró tenyere felborzolja érzékeimet. Az én bőröm is kezd egyre forróbbá válni, kimelegszem, ahogy ő is. Még jobban feltüzel az, ahogy izzadt és forró bőrünk egymáshoz ér, s hamar ér utol a beteljesülés végül. Remegve ölelem Nii-sant magamhoz, aki csípőm megragadva ösztönöz még pár mozdulatra, majd a fülembe nyögve élvez el alattam és elfeküdve az ágyon húz magára. Mellkasára hajtom fejem, ő pedig kisimogat néhány csatakos tincset arcomból. Fázom, azt hiszem... Ő is érzi ezt, így magunkra húzza az egyik takarót, s csókot nyom fejemre. Kellemes a meleg, ami körbevesz, s lehet, csak a gyógyszereim miatt, de elnyom az álom.
***
Reggel arra ébredek, hogy rendesen fekszem az ágyban és be vagyok takarva nyakig. Nishi valamikor hajnalban kelhetett megint. Eszembe jut, hogy este kaptam egy sms-t, így elvéve a telefonom bújok még vissza a takaró alá és megnézem azt. Elvigyorodom, majd visszaírok Deonnak: „Az úgy volt, hogy...” és egy vigyorgó fejet téve mögé küldöm el neki az sms-t, majd újra lehunyom szemem, hogy amíg még lehet, pihenjek kicsit.
- Hogy érzed magad?
- Sokkal jobban – felelek neki őszintén, mire arcomra simítja tenyerét és gyengéd csókba von. Hogy én mennyire utálom, mikor ezt csinálja. Na jó, nem utálom, de... ááá... nem érdekel, mit tagadjam, szeretem, és le tud venni a lábamról ezekkel a dolgokkal. Hülye vagy, Kazuki, nagyon hülye, de legalább menthetetlen. Miért van az az érzésem, hogy én ma nagyon, de nagyon meg leszek...? Ja igen, mert Nishi még mindig csak csókol, egyre szenvedélyesebben, s így szép lassan hanyatt is dönt az ágyon, hogy fölém magasodva térhessen át nyakamra. Nem maradok most én sem tétlen, azonnal gombolni kezdem ingét, miközben viszonzom nyakamra elhelyezett csókjait. El nem tudom mondni, mennyire vágytam már ezt. Persze a telefonom is megszólal, jelezve, hogy sms-em érkezett. Nem nagy erőfeszítés kitalálni, hogy Deon az, de most nem érdekel, majd, később... Bocsi. Amint kioldom Nishi ingének utolsó gombját is, módszeresen kezdem megszabadítani őt a könnyű anyagtól, ami valahol az ágy mellett végzi hamarosan. Felnyögök jólesően, ahogy Nii-san megtalálja nyakam legérzékenyebb pontját, s hangomra csak elégedetten mordul egyet. Utállak!
Változtatok a helyzetünkön, s egy határozott mozdulattal fordítom át magunkat, majd elégedetten ülök ölébe és összefonom karjaimat magam előtt. Persze nem tudok sokáig ellenállni neki, mert ahelyett, hogy feladná, keze becsúszik pólóm alá, s tenyerének melegétől jóleső borzongás fut végig rajtam. Megszabadulok a felesleges ruhadarabtól, s most én kezdem el ostromolni, hol nyakát, hol ajkait, majd lassan elindulok testén lefelé. Sosem mutatta ki, mennyire lázba tudom őt hozni ezzel a játékkal, így most, mikor mellkasán kezd kalandozni nyelvem és ő hangosan felnyög, megint csak meglepődöm és felnézek rá. Boldog vagyok, azt hiszem, rettenetesen boldog. Mikor újra felegyenesedem, hogy megkereshessem nadrágja övének csatját, Nishi feljebb csúszik az ágyon, majd felülve gyengéden harap bele hasfalamba, amitől megremegek. Mindig rájövök arra, hogy a póló-alsó kombó nem biztos, hogy a legelőnyösebb viselet, ha el akarja az ember húzni az előjátékot. Visszalököm őt az ágyra, s kioldva a nadrágszíját megszabadítom őt a maradék ruhájától is, s elégedett vigyorral az arcomon mászok vissza fölé, hogy újra előcsalhassak belőle egy jóleső nyögést. Szerencsémre nem kell sokat várnom erre, mert amint ajkaim közé fogadom őt és lassan kényeztetni kezdem, ez meg is történik. Elégedetten morgok egyet én is, mire beletúr hajamba. Türelmetlenek vagyunk? Azok, mert nem hagy tovább játszadozni, hanem állam alá nyúlva húz fel egy gyengéd csókba, s célzásképpen még alsómat is megrángatja.
Már rajtam sincs semmi, így fölé mászhatok megint, hogy ágyékom ágyékának dörgölve incselkedjek vele kicsit, míg nyakának bőrét falom, de már megveszek azért, hogy újra magamban érezzem őt. Végül elhelyezkedem, s bejáratomhoz illesztve farkát ereszkedem lassan ölébe. Felnyögök, s ő is ezt teszi a hirtelen keletkező érzéstől, én pedig megtámaszkodva mellkasán várok kicsit, hogy megszokjam őt magamban. Percek telnek el így, Nii-san nem sürget, helyette gyengéden cirógatja karom, combom, s mikor végre múlik a feszítés, lassan mozogni kezdek ölében. Nishi felül és magához ölel. Sosem szerette, ha nem hagyom ezt neki, talán ezzel is azt szeretné kifejezni, hogy nem szajha vagyok, hanem sokkal több annál, és hogy az együttléteink sosem arról szólnak, hogy legyen egy jó menet mindkettőn számára. Tényleg szeretkezünk. Vállán támaszkodva, csókolva, néha fülébe nyögve lovagolom őt ütemesen, miközben yakuzám nyakam bőrét falja, s forró tenyere felborzolja érzékeimet. Az én bőröm is kezd egyre forróbbá válni, kimelegszem, ahogy ő is. Még jobban feltüzel az, ahogy izzadt és forró bőrünk egymáshoz ér, s hamar ér utol a beteljesülés végül. Remegve ölelem Nii-sant magamhoz, aki csípőm megragadva ösztönöz még pár mozdulatra, majd a fülembe nyögve élvez el alattam és elfeküdve az ágyon húz magára. Mellkasára hajtom fejem, ő pedig kisimogat néhány csatakos tincset arcomból. Fázom, azt hiszem... Ő is érzi ezt, így magunkra húzza az egyik takarót, s csókot nyom fejemre. Kellemes a meleg, ami körbevesz, s lehet, csak a gyógyszereim miatt, de elnyom az álom.
***
Reggel arra ébredek, hogy rendesen fekszem az ágyban és be vagyok takarva nyakig. Nishi valamikor hajnalban kelhetett megint. Eszembe jut, hogy este kaptam egy sms-t, így elvéve a telefonom bújok még vissza a takaró alá és megnézem azt. Elvigyorodom, majd visszaírok Deonnak: „Az úgy volt, hogy...” és egy vigyorgó fejet téve mögé küldöm el neki az sms-t, majd újra lehunyom szemem, hogy amíg még lehet, pihenjek kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése