393.

Tatsuki

Ahogy mindig, az éles fájdalomtól megmerevedik. Mindketten készen vagyunk, megadtam neki, amit akart, betettem a fülébe a szép vésettel díszített ékszert, ő pedig belecsúszik az ilyenkor szokásos önfeloldásba. Várok. Lehúzom kezeimről a kesztyűket és figyelem őt. Lát valamit, csukott szemmel, de lát, most is felidéz egy olyan emléket, amit el kell varrnia, különben sosem lenne képes túltennie magát rajta. Vajon most melyiket? Mi mindent zár le?


Kövér könnycseppek gurulnak végig az arcán, először csak egy-egy, aztán egyre sűrűbben és állkapcsáról pólójára és nadrágjára hullanak. Annyira gyönyörű így... Megérinteném, de nem akarom elrontani ezt a szertartásszerű belső műveletet, hagyom, hogy megszabaduljon, amitől csak akar, aztán úgyis majd nálam keres menedéket. Addig is leplezetlenül nézhetem az arcát, rajta a fájdalmat és a megkönnyebbülést, no meg a nedvességcsíkokat. Szája szétnyílik, apró szuszogással sír, néha megremeg, aztán keze tapogatózni kezd, keresi az enyémet, amiben megkapaszkodhat, én pedig megfogom kezét. Azonnal felém fordul és hajolni kezd, mire közelebb húzom magamhoz a széken és átfogom a karjaimmal. Arcát a bicepszemre fekteti, nyöszörögve felzokog, telehullatja bőrömet forró könnyeivel, s reszket az érzelmi hurrikántól, ami most átjárja. Egy kicsit hagyom neki ezt, adja csak ki magából, amit bír, aztán felkarolom a székből és a magánlakomba viszem. Még mindig a menedéket keresi bennem, kapaszkodik ingnyakú pólóm anyagába és a vállamba, ragaszkodón bújik fejével a nyakamhoz, hogy ott is elhintsen jópár könnycseppet. Csiklandozva folynak végig a bőrömön, míg az azt fedő szövetbe nem szívódnak, majd véget vetek ennek, a kanapéra pottyantom Deont és fölé hajolva megcsókolom. Fel sem fogja határozott közeledésemet, még bénult az élménytől, engem azonban ez nem érdekel, nyelvemmel a szájába furakszom, felkutatom az övét és alaposan végigsimogatok rajta. Csak azután tér magához és fogja is fel, mit teszek vele, hogy a második rohamot is megindítom, ráfog a vállaimra és megpróbál eltolni. Kevés vagy te ehhez, kisfiú, mint szarban a vitamin. Az enyém leszel, ahogy mindigis akartam, hogy az enyém legyél, bármit teszel.


Miközben lesmárolom, végigsimítok a testén; csípőjéről indulok, áthaladok befeszített hasfalán, lapos kis mellkasán, ám mikor alaposan ráharap a nyelvemre, torkára kúszom a kezemmel és megszorítom, hogy meg ne szökjön, míg visszahúzódom tőle, hogy felmérjem a kárt. Nem egy olcsó kis szajha elesett harapásával jutalmazott, vér ízét érzem és sajog is rendesen a nyelvem, de rápillantva, ijedt, értetlen, kivörösödött, könnyáztatta, szenvedő arcát látva, kicsit sem bánom, hogy megtette. Sőt, adok neki egy újabb lehetőséget, szétrúgom a lábait és befészkelem magam közéjük, másik markom is vékony nyakára fonom és újra megcsókolom Deont. Kapkod a levegőért, érzem, ahogy pánikba esik, próbálja a tőlem tanult módokon lefejteni kezeimet a torkáról, de úgy szorítom, hogy csakhamar ájulatba sodrom a léghiánnyal, amit okozok. Pontosan ezt akarom, azt a gyönyörű kábulatot a szemeiben, amikor már csak a tudatlanja, az ösztönei irányítják, a tekintete ködös, a teste elernyed. Eleresztem a nyakát, hagyom őt visszacsuklani a kanapéra és két kézzel járom be immár a testét. Lassan tér magához és fogja fel, hogy végigtaperolom, s mikor ez megtörténik, megpróbál ellökni. Ez az a harc, amit mindigis annyira imádtam benne, hogy ellenáll, küzd, bármennyire is lehetetlen célt tűzött ki maga elé. Nyilván tudja, hogy ha meg akarom őt kefélni, akkor meg is fogom kefélni, nem tud megállítani, mégis igyekszik megszabadulni tőlem. Ráfogok állkapcsára és elfordítom a fejét, míg bal kézzel lenyomom őt a kanapéra, majd végigcsókolok-harapok nyaka vonalán.


Én nem vagyok vele olyan gyengéd és finomkodó, mint Asame, egyszerűen lenyúzom róla a pólóját, majd újra fölé hajolok, leszorítom őt és a szájába furakszom, hogy végigsimítsak párszor a nyelvén. Nem mer komolyan ellenkezni, pedig tudom, hogy meg tudná tenni, hogy van vér a pucájában valami olyasmit csinálni, amivel kedvem szegheti, mert tanítottam neki pár ilyet, de valahogy minden igazi lázadása lelohad. Ne már, kisfiú, pont azt imádom benned, hogy nem hagyod magad! Ne okozz nekem csalódást, hogy egy nyafis kis uke vagy az ágyban, mert ezt nem hiszem el! Hova vész az a tűz, ami benned van?! Felbosszant azzal, hogy nem szegül ellen az akaratomnak, csak tűri, amit művelek vele. Ennyi volna a nagy szerelmed is, hagyod, hogy megbasszalak, mikor van valakid? Csúfondáros lesz, babám, mert kurvára leszarom, hogy Asaménak nyújtod a kerek segged szívesen, ettől én még most alaposan megraklak.


Lecibálom Deonról a feszülős nadrágját, a cipőjét és zokniját, majd lerántom róla az alsónadrágját is. Végre meztelen, csak az ékszerei öltöztetik és a zavar, ami vörössé színezi az arcát. Pont ezt akartam látni. Már csak azt a kibaszott láncot kéne kitépnem a nyakából, de attól kezelhetetlenné válna, annyira megvadulna. Ha nem hagyta tegnap megérinteni sem, akkor ez valami olyasmi a számára, amiben ha kárt merek tenni, felszabadul belőle a gyilkolhatnék. Ezt pedig nem akarom.


Fél. Úgy sandít rám fel, mintha bántottam volna, holott még hozzá sem értem igazán. Mocorog, próbálja eltakarni testét, de ettől csak még vonzóbbá teszi magát a számomra. Leveszem a pólóm és elhajítom, aztán kihúzom őt a kanapé szélére és letámadom. Zaklatottan belenyög a számba, arcomat a zihálásával cirógatja, és ahogy újra és újra végigfuttatom kezem rajta, megremeg alattam. Fél, mert képtelen titkolni előlem, hogy akarja ezt a dugást. Mert tudja, hogy ezzel elárulja a nagy szerelmét és ha ez kiderül, mindent elveszít. Pedig nem kell félnie, én nem fogom megmondani Asaménak, hogy Deon akarta, hogy megkeféljem, ő meg remélem, nem lesz akkora hülye, hogy bevallja neki. Maradjon ez a mi kis titkunk, a záloga annak, hogy a későbbiekben megint a magamévá tehessem...


Belemarkolok színes hajába, hogy hátrafeszítsem a fejét és szabad utam legyen a nyakán. Belemélyeszteném a fogaimat, talán fel is tépném a bőrét, de nehéz lesz kimagyaráznia azt is, hogy megszorongattam a torkát, ezért most óvatos leszek, nem szívom lilára a bőrét, bármennyire is ezt akarom tenni. Helyette visszaillesztem korábbi helyükre az ujjaimat, eleresztem a tincseit, hogy újra fogdoshassam a testét és megint megszorítom a nyakát. Azt akarom, hogy látszódjon a kezem nyoma, hogy amikor tükörbe néz, eszébe jussak, és egy kicsit újraélje, milyen érzés a markomban lenni, kiszolgáltatottan, mégis biztonságban. Mert nem ölném meg, sosem lennék rá képes. Ahhoz túlságosan odavagyok ezért a kis szarháziért, hogy komolyan ártsak neki. Mindig csak annyira marok bele, amitől erősebbé válik és ezt ő nagyon is jól tudja. Most is csak az ösztön dolgozik benne, amiatt szűköl és próbálja lefejteni ujjaimat a torkáról. Persze halott ötlet, szánalmasan gyenge próbálkozása nem is méltó hozzá, ezért eleresztem, óvszert és síkosítót kotrok elő a kanapéba épített fiókból, mellé dobom, Deont pedig elétérdeltetve vágom fel rá hasra. Megérzi a vesztét és bármennyire is kábult a légszomjtól, felélénkül. Megpróbál szabadulni, ellöki a kezem, ficánkol alattam, így az egész testem be kell vetnem, hogy ebben a pózban tartsam.

- Szárazon baszlak meg és beleélvezek a seggedbe, ha nem hagyod, hogy bekenjelek és óvszert húzzak – közlöm a fülébe morogva a szavakat. A nyers modor mindigis riasztotta, most is egy összerándulást követően lemerevedik, az izmai megfeszülnek és riadt, könyörgő képpel sandít rám hátra a válla felett. Ha tudná, mennyire a kedvemben jár ezzel...! – Maradj nyugton! – utasítom, azzal elemelkedem róla. Kíváncsi vagyok, mer-e még ezek után ellenkezni. Nem. Helyette reszketve várja a folytatást. Nem váratom meg, nyomok az ujjamra a síkosítóból, majd belé hatolok és pár mozdulattal szétoszlatom benne. Aprót szusszan, izmaival szorítja az ujjam, de csak annyira törődök vele, hogy szabad kezemmel egy kicsit megsimogassam a hátát. Nem lesz tőle nyugodtabb, de én nem fogom órákig izgatni, úgysem engedné magát el teljesen, mert nem az Asaméja vagyok, akinek hagyta azt is, hogy megkösse. Jól nevelt, pórázon sétáló kutyussá váltál, Deon? Akkor ezt megérdemled: míg utoljára körbeforgatom benne az ujjam, ráverek a seggére. Nagyot csattan az ütésem, a srác is összerándul, én pedig elégedetten húzom belőle ki az ujjam és kenem combján szét a rajta maradó síkosítót. Elég szoros még a kölyök, szóval vagy nem dugta még meg elégszer a yakuza, vagy ilyen szűkseggű. Nekem ez csak jó...


Kibontom az óvszert, majd felgörgetem a farkamra. Nem is kellett izgatnom magam, Deon látványa elég volt, hogy kő keménnyé váljak. Hány éve is akartam megkefélni? Most sok mindent megteszek vele, amire ennyi idő alatt vágytam. Mielőtt belényomulnék, megnézem a tenyerem nyomát a fenekén. Szép, jó vörös és szinte tökéletes lenyomat, ezt már szeretem. A srác mindigis őszinte volt, csalódtam volna benne, ha a teste nem az lenne. Megsimogatom a nyomatot, majd paskolok rá párat, aztán farkam a lyukához igazítom és csípőjére fogva hatolok belé. Megfeszül, minden millimétert egyre szorosabb fogásban teszek meg, ettől pedig jóleső sóhaj szakad fel belőlem. Kis hülye... Minél jobban ellenállsz, annál jobban fáj... Nem tudtad? Persze ezzel engem csak pokoli élvezettel jutalmazol, de neked hosszútávon igen kínos lesz így szexelni.

- Hagyd magad, előbb szabadulsz – búgom bele Deon fülébe. Izgatja a hangom, mert megremeg tőle, ezért előcsalom torkomból azt a doromboláshoz hasonló, mély hangot. Libabőrös lesz, tarkóján felmerednek az apró hajszálak, mire belemarok hajába, hátrafeszítem a fejét, mélyebbre lököm farkamat a testébe és végigcsókolok a nyakán. Nem hajlandó hangot kiadni, elfojtja a nyögéseit és befogja a száját, hogy sóhajtozni se tudjon, pedig tudom nagyon jól, hogy élvezi. Hát jó, játszhatunk így is. Más szögbe fordulok, csípőjét is két kézzel késztetem elfordulásra, majd végzek pár felnyársaló döfést benne. Egy szűkölő nyögés, kettő, utána fájdalmas kiáltás, egy újabb, ami hangosabb is, aztán kétségbeesetten hátranyúl, hogy eltoljon, de elütöm a mancsát és hatodjára is beledöfök, mielőtt abbahagynám. Zihál és a csendben hallom, hogy kövér könnyeket hullat a kanapé keményre feszülő kárpitjára. – Légy hozzám őszinte! – követelem Deontól halkan, azzal engedem, hogy visszasüllyedhessen csípője a normális szögbe és én is másképp helyezkedem, s folytatom a megdugását. Immár eszébe sem jut visszafogni a hangját, kínlódva nyögdécsel ugyanazzal az ütemmel, ahogy ki-be járok benne. Gerince vonalán simogatom meg őt, nyugtatva kicsit, majd meg sem állva fölé hajolok, mert igyekszik a farkához nyúlni, azonban én akarom őt kielégíteni, ezért a tarkójára fogom a kezeit. – Bírom még egy darabig, nem kell sietned a csúcsig – jelentem ki ugyanazzal a búgó hanggal, majd gyorsabb tempóra váltok.


Egészen hamar kezdi élvezni, ahogy csípőjét tartva kefélem meg, hangosan nyög, a kezeit rángatja, hogy eleresszem őket, de csak akkor teszem meg, amikor már kiáltozik és meg-megfeszül a kéjtől. Szükségem van mindkét kezemre, hogy belemarkolhassak a seggébe, széthúzzam a partjait és keményebben, nagyokat lökve Deonon taszítsam őt bele az orgazmusba. Zene füleimnek az pár elnyújtott nyögés, amit megformál, majdnem elsülök az élvezettől én is, pedig nem így akarok kielégülni. Kihúzódom belőle, mielőtt túl késő lesz, és még rángatja a testét a boldogság, mikor visszaemelem a kanapéra és szembe fordítom magammal. A gyönyör fantasztikussá tette őt, arcán mámor ül, tekintete a messzeségbe réved, szemei ködösek és könnyesek, ajkai kiszáradtak, szétnyíltak és véresek, mert az alsót felharapta. Még szivárog a vörös nedv a sebből, de mielőtt kövérre duzzadt cseppként lefolyna állára, lenyalom. Míg a vérét ízlelem, mely olyan édes, mint egy nőé, a kanapémra pillantok. Szerencsére nem vérezte össze, de majd így is moshatom le, mert alaposan ellátta spermával. Ügyes gyerek. Elégedett vagyok, noha még feszíti a farkamat a kielégülés utáni vágylüktetés. Lehúzom róla az óvszert és eldobom, aztán húzok párat rajta, kinyúlok Deonért, ráfogok a tarkójára és ráhúzom. Nem hajlandó kinyitni a száját, csupán ajkait túrom félre összeszorított fogairól, amivel nem jár jól, mert a makkot díszítő ékszer végigkaristol a fogain. Válaszul felfeszítem az állkapcsát, lent tartom és a szájába nyomom a farkam.

- Ha megharapsz, elbúcsúzhatsz a fogsorodtól – fenyegetem meg komolyan. Volt már szerencsém egy párszor a kölyök harapásához és ha valamit biztosan tudok még az életben, akkor az az, hogy beszarnék, ha most megharapna. Bízom benne, hogy nem teszi meg és eleresztem az állkapcsát, hiszen mindketten tudjuk, hogy nem vicceltem, amikor azzal fenyegettem, hogy kiverem a fogait. Elcsúfítanám vele Deont, de egy kivehető műfogsor kevésbé veszélyes, mint az ő ápolt, erős csontfogai. Úgy tűnik, készséges, noha némileg ellenáll az irányításomnak, amivel ütemesen, egyre jobban az ölemre húzom a fejét, fintorog is, mert nyilván nem tetszik neki az óvszer gumiíze, de hamarosan kap mást, amit ízlelgethet, nem kell aggódnia. Dolgos szája van, miután felveszi a diktált ritmust, érzéki szopásban részesít amellett, hogy fékezi a mélységet. Márpedig egészen mélyre akarok nyomulni a torkában, ezért mikor már képes elengedni magát, belemarkolva a hajába tolom mélyre a szájában a farkam. Nyög, nyüszít, tol el magától, meg is könnyezi a dolgot, mégis egy picit ki kell használnom a helyzetet, mert élvezem, ezért óvatosan mozgom benne. Azt hiszem, sikerül benne feltámasztanom azt a mélységi lázadást is, mert morogni kezd és egy pillanatra megszorítja a fogaival a faszom. Oké, Deon, nyertél, nem szeretném, ha leharapnád, ezért engedek neked. Csak hogy lásd, kivel van dolgod.


Eltaszítja magát ágyékomtól, fejét annak ellenére is elfordítja, hogy még mindig a hajába kapaszkodom, de szerencséjére a hajhagymái erősek, nem marad a kezemben, csupán pár szál. Hagyom zihálni és nyeldekelni, pár másodpercet megérdemel, aztán megragadom az állát és szembe fordítom a farkammal őt. Érti a célzást, rábukik és folytatja fenséges szájjátékát. Szorgalmas nyelve van, nem lapul tétlenül, simogat vele, ezt pedig kurva izgatónak találom. Persze észreveszem, hogy készül arra, hogy amikor elélvezek, elránthassa magát, így megúszva, hogy megtöltsem a száját finom sós, forró spermával, de ez nem fog neki összejönni. Túl jól ismerlek, kisfiú. Ebben az esetben ez számára most pech, azonban leszarom. Mindig az erősebb kutya dug és ő még nem erősebb nálam, ezért én diktálok. Két kézzel fogok rá a fejére és tartom őt olyan közelségben az ágyékomhoz, hogy amikor elsülök, ne tudjon elhúzódni. Persze megpróbál, a kis szemét szabadulni akar, ezzel azonban csak azt éri el, hogy együtt nyögünk, míg szájba baszom.


Kellemes ez a kielégülés utáni állapot, kedvem szottyan egy csókkal megjutalmazni őt a készségességéért, ám amikor odahajolok hozzá, szembe köp a saját élvezetemmel. Ümmmm... merész húzás. Elégedett mosollyal törlöm ki a szememből a ragacsot és amikor megpillantom dühös képét, elröhögöm magam. Ha továbbra is ilyen izgatóan viselkedik, úgy negyed óra múlva újra megkefélem. De nem, Deonnál betelik a pohár, felébred abból a révetegségből, amibe belekerült még szex előtt és felugrik a kanapéról. Lenyúlna a ruháiért, én viszont átkarolom a hasát és hozzávágom őt az alkalmatossághoz.

- Most hazaszaladsz? – kérdezem meg közönyösen. Szégyen lesz úrrá rajta, s hogy megakadályozzam a következő menekülési kísérletét, az ölére telepszem. Ha így is meg bír emelni, megeszem a fonatom. Meg sem próbálja, elfordítja a fejét, mire a hajába marok és hátradöntöm. – Ami jó, nem kell szégyellni, ami rossz, azon változtatni kell. Emlékszel? – kérdezem tőle komolyan, s Deon makacsul hallgat. – Élvezted, amit csináltam veled, te kis szarházi. Tagadhatod, ettől még mindketten tudni fogjuk – teszem hozzá, mikor dacosan állja a pillantásomat. Megköszörülöm a torkom, mert kicsit berekedtem, közben lenyúlok a kanapéra oda, ahova ráélvezett, belemártom az ujjam, majd miközben az orgazmus közben elhangzott nyögéseit utánzom, az orra alá kenem a saját gecijét. Becsukja a szemeit, összeszorítja az ajkait, a kezei ökölbe szorulnak és vér vörössé válik az arca, ezért a füléhez hajolok. – Imádtalak érte – vallom be neki azon a doromboló hangon, amit úgy szeret. – A szádba akartam élvezni, de majdnem elsültem, annyira izgató voltál – folytatom a vallomásomat immár komolyan. - Nem kell ezt szégyellni, Deon. Megmondtam neked, hogy a megjelenésed sok nedves alsóneműt eredményez, én meg már láttalak táncolni, maszturbálni, önkívületben és kiszolgáltatottan is. Mindet imádom, a mait pedig különösen.

- Hagyd abba! – kér hangosan. Még mindig nem tűri el a nyílt beszédet, amivel csak feldühít, ezért inkább leszállok róla és a nadrágom zsebéből cigarettát és gyújtót kotrok elő, majd számba veszek egy szálat és a lángba tartva megszívom. Felparázslik, a nikotin pedig azonnal eltölt. A kölyök még mindig megtörten ül a kanapémon, ezért az ölébe dobom a cuccot, így felkérve őt arra, hogy pöfékeljen velem. Megteszi, így nyugodtan leülök mellé, átkarolom a vállát és oldalamhoz húzom.

- Minden alkalom után ekkora lelkifájdalmat csinálsz magadnak?

- Nem.

- Akkor jó, megnyugodtam, hogy csupán az én különlegességemet erősíted meg ezzel.

- Menj a picsába! – morogja.

- Inkább hozz egy hamutartót, minthogy elküldesz a picsába! – És fél kézzel lököm fel a kanapéról. Meglepődik, ám ha már talpra vergődött, bizonytalan lábakon a rajzasztalomhoz sétál és elveszi onnan a porcelánt, s visszatér hozzám. Lassan, megtámasztva magát ül le, ami azt jelenti, sikerült alaposan megdugnom. Kuncogok rajta, elveszem a kezéből a hamutartót, majd belepöckölöm a cigim elégett részét. Mivel nem ült vissza közvetlenül mellém, odacsúszom hozzá és belecsókolok a nyakába. Megint elfordítja a fejét, mire megismétlem, aztán végighaladok kulcscsontján is. – El sem tudod képzelni, mennyire vonzó vagy, igaz? – De hallgat. – Vékony, izmos kis gepárdtesttel áldottak meg, az arcod lágy vonású, a hajad mindig csillog, a szemeid tele vannak élettel, a szád meg vérlázítóan csókolnivaló, ráadásul folyton beszélsz, ezért a nyelvedben lévő ékszer is odairányítja a figyelmet, markolnivaló kerek segged van, és hosszú, vékony ujjaid. Minden porcikád azt üzeni a mozgásoddal és időnként a viselkedéseddel együtt, hogy kurvajó vagy az ágyban. És így van – erősítem meg elégedetten.


Válaszul dühösen elnyomja a cigarettáját, felugrik és öltözködni kezd. Elkényelmesedek és élvezem a látványt, mert gyanítom, hosszasan nélkülöznöm kell a társaságát, ha rajta múlik. HA csak rajta múlna ugye... Megvárom, míg elrendezi magán a ruháit, felveszi a cipőjét, közben elszívom a cigim és elcsomagolom a farkam, majd felállok.

- Ennyi? Egy kurva szó nélkül lelépsz? – kérdezem meg, Deon azonban célirányosan az ajtóhoz siet. Nekipasszírozom őt az egész testemmel, majd ma még utoljára megragadom a nyakát. – Nincs mit szégyellned. Kívánatos vagy, ügyes, érzéki és feledhetetlen. Csak tönkreteszed magad, ha megpróbálod elfojtani azt a mérhetetlen sok szexualitást, amivel rendelkezel. Dugj sokat és ha a yakuzád épp nem elérhető, hívj fel engem.


Ez már nem marad válasz nélkül, elvicsorodik, csillogni kezdenek a szemei a dühtől és mozdul. Olyan gyors, hogy nem tudom lekövetni, mit csinál, már csak a szemöldökömben megjelenő éles fájdalmat érzem. Kicsit megszédülök, a szemembe is belefolyik a vérem és hátrább lépek. Ez egy igen ügyes húzás volt. Pontosabban tépés, mert gyanítom, egy karikával kevesebbet tudhatok magaménak.

- Gyűlöllek! – vág képen ezzel a szóval, majd felhúzza a lábát és elrúg magától engem. Megtántorodom, de sikerül talpon maradnom és még látom, noha fél szemmel, ahogy feltépi a következő ajtót is, aztán kiszáguld a két püspöklila függönyszárny között. Nem bírom ki vigyorgás nélkül.