395.

Bakari

A szalon ajtaján a "ZÁRVA" tábla áll, az ajtaja azonban nyitva. Ez fura. Bezárom magam után az ajtót, majd átlépdelek a toporgón és körülnézek a műhelyben. Tatsuki nem pakolt el maga után, a használt eszközök a tálcán hevernek. Ez is fura, nem szokása ilyesmit csinálni, mindig ügyel a tisztaságra és a nyomok eltüntetésére. Kabátom alól előhúzom a pisztolyt és kiélesítem, mielőtt továbbhaladnék. Járásom apró neszeit elfedem, úgy lépkedek, hogy még annyi se hallatszódjon. Lélegzetem visszafojtom, ide-oda pillantok, hogy ha meglátok valakit, akinek semmi keresnivalója itt, azt azonnal lelőhessem, s fülelek. A harmadik helyiségben sincs senki, szokatlant sem találok, mert minden a helyén látszólag érintetlenül. Aki itt járt, vagy profi, vagy még nem jutott el idáig, vagy tudta, hogy amit keres, hol találja. Már csak az utolsó helyiség, a magánrezidencia van hátra, a szalon másik fő helye, az, ahol még sokkal értékesebb dolgokat rejteget a tetoválómester, mint a műhelyben. Mert az ékszerek és eszközök pótolhatóak, az értékük alig valami, ám azok a kincsek, fegyverek, időnként drogok és átfutó cuccok, amiket ott rejt el, már bírnak némi értékkel. Lassan tolom be az ajtót, ami szokásával ellentétben most nyitva van résnyire, felkészülök az ugrásra, majd berontok és mindenre rászegezem a pisztolyt.


Tatsuki ül széttett lábbakkal, farmerban a kanapén, jöttömre meg sem rezzen, nyilván emlékszik rá, hogy beígértem magam pár infóval, bár ahogy elnézem a képét és hanyag tartását, a szájában ernyedten lógó cigarettát, fel sem fogta, hogy itt vagyok. Leeresztem a fegyvert és jobban körülnézek. Ez a sokadik szál, amit a szájában tart, szerencsére egy füvescigi csikkjét sem látom, ami megnyugtat, mert utálom, mikor betép. Az viszont nem ígér semmi jót, hogy mellette óvszercsomagolás és síkosító van, tőle nem messze pedig egy használt gumi.


Szóval csak megdugtad Deont...


Évek óta ezt akarta tenni. Még a kurvák is, akiket kiválasztott, valamiben hasonlítottak a srácra. A rögeszméjévé vált az a félvér fiú és teljesen megkattant, amikor megtudta, hogy egy yakuza pártfogoltja lett. Azt hittem, sosem áll le és porrá zúz mindent maga körül. Az a düh és csalódottság... kegyetlen volt. Azt is nehezen viselte, hogy Deon eltávolodott tőle, de legalább volt ideje kutatni azt a szemét Mayrut és az embereit, hogy megbosszulja, amit tettek. Már csak a dílert kellene megtalálni és tudom, hogy idővel meg is lesz, hiszen nem bujkálhat örökké. Tatsuki elől meg főleg nem. Megvannak a módszerei, hogyan túrjon fel a föld alól is embereket. Elég egyetlen nyom, ő meg fogja lelni és azon elindulva végül eljut majd a keresett személyhez is.


Hát jól van... Ez volt az utolsó megbízásod nekem, Tatsuki, mert holnaptól Deonhoz fogok tartozni. Adok neked egy napot, kölyök, hogy kiheverd ennek a barbárnak a tettét, és ajánlom, hogy a rád jellemző állhatatossággal felkapard magad a földről, mert ha nem leszel képes kiállni velem, még el is verlek.

- Holnap egykor a tegnapi placcon legyen Deon! – mordulok oda a tetoválómesternek, aki csak most hajlandó felém fordítani a fejét. Arcán kezd megszáradni a felszakított bőrből szivárgó vér, mely egyik patakja a szemébe folyt, amitől azt csukva tartja, és ahogy látom, kezdi felfogni, mit művelt.


Késő bánat, eb gondolat.


Én megmondtam, mire számíthat, ha megbassza, de persze Tatsukinak beszélhet akárki. Most majd meglátjuk, Deon mennyire okos és bátor, milyen erős és szívós, mert ahogy a róla szóló ódákból megismertem, nem fogja hagyni, hogy háború legyen. Inkább áldozattá válik, hogy megmenthesse azokat, akiket szeret, mintsem hagyja, hogy miatta egymásnak ugranak.


Jaj, fiú... korán kellett kelned és ha elég ügyes vagy, későn fekszel le te is, mint ez a marha előttem.