396.

Shinji

Az a rohadék remekül kisakkozta magának a dolgot, elérve ezzel azt, hogy mégis csak megszerezze magának Deont Asamétól, ha úgy akarja. És miért ne akarná? Deon minden tekintetben méltó utódja lehet a pirszingesnek, ahogy méltó utóddá válhat, ha Asame nyomdokait követi, főleg, ha Asame ezek után nem dobja ki Deont és löki annak a féregnek a kezébe.

- Azt hiszem, mindenképpen Asaméval kell most már beszélned erről, még ha nem is tudod, pontosan mi történt. Nem kell, hogy tudd, még nem, de ezt meg kell neki mondanod. Neki is tudnia kell, hogy nem vagy tisztában azzal, mi történt, és ha olyat kérdez, őszintén tudod neki azt mondani, hogy nem tudod – mondom komolyan. - Egy darabig a féligazság is többet ér, mint a semmi...

- Meg kell neki mondanom, ez tény... - suttogja. Felsóhajtok, azt hiszem, elég hosszú napnak nézünk elébe. - Félek... - szólal meg végül percekkel később, beismerve, mire újra rápillantok. Igen, látom is rajta, de én ide már kevés vagyok. Ha valaki meg tudja nyugtatni most, akkor az Asame, de ki tudja, mit vált ki belőle ez a tény.

- Tudom – mondom neki őszintén, ennél többet nem tudok tenni. - Nem tudom neked azt sem mondani, hogy nem lesz gond, mert negyede annyira sem ismerem Asamét, mint Ryuu ismeri. Nem tudom, mit fogsz a dühön kívül kiváltani belőle, ha ezt elmondod... Annyit meg tudok tenni, hogy elkísérlek és megvárlak, ha kell, ott leszek kint, míg beszélsz vele és ha nagy gáz van, elviszlek innen a fenébe valahová egy időre... Nagyon szeretném, ha ez utóbbit nem kellene meglépnem, de még annyira sem tudok ebben tanácsot adni neked, hogy mire készülj - mondom csendesen. - Deon, mi az, amire emlékszel, amivel még tisztában vagy? - kérdezem meg tőle, mire elvörösödik és még mindig a plafont nézve válaszol nekem.

- Mindenre emlékszem... - mondja csendesen.

- Átfogalmazom a kérdést. Mi az, amivel nem vagy tisztában akkor? - kérdezem meg tőle így, Deon azonban nem válaszol rögtön, felkel az ágyról és keres magának egy fekete-rózsaszín mintás kendőt, majd a nyakába köti azt. Kerüli a pillantásomat, de látom rajta, hogy próbálja megfogalmazni a választ, csak képtelen kinyögni, végül mégis megszólal.

- A válaszhoz... el kellene mondanom, pontosan mi történt... - szólal meg halkan, miközben visszafekszik az ágyra. - Azt pedig nem akarom.


Leszek én a hóhér akkor.

- Arról van szó – kezdek bele -, hogy nem vagy tisztában azzal, hogy megerőszakolt-e vagy sem? - kérdezek rá végül, hangomban minden él vagy megvetés nélkül. Engem csak az érdekel, hogy mit gondol jelenleg erről az egészről, megvetni, ítélkezni én nem fogok semmiképpen sem felette. Tatsuki felett annál inkább. Kitaposom a belét, ha egyszer alkalmam lesz rá.

- Igen – jön végül a kurta felelet.

- Miből gondolod, hogy esetleg nem? - próbálkozom meg újabb kérdéssel. Nem akarom, hogy részletesen elmondja, mi történt, csak azt, miért ez a véleménye. - Akartad? - kérdezem meg minden kertelés nélkül, Deon pedig megrázza a fejét, miközben megint megpróbálja megfogalmazni a választ. Hosszú percek telnek el.

- Feladtam a küzdelmet... - vallja be. - Hagytam magam...

- De küzdöttél ellene, amíg tudtál – világítok rá a dologra. - És ez számít. Abban az esetben beszélhetnénk arról, hogy nem erőszakolt meg, ha te is akartad volna ezt az egészet. Az, hogy feladtad a küzdelmet vele szemben, hogy hagytad magad... Tatsuki erősebb nálad, hiába kented fel olyan szépen a terepjárójára, akkor is az – mondom komolyan. - És van egy baszott nagy előnye, hogy ismer, tudja, hol tud odaszúrni, hogy feladd vele szemben, de ez nem változtat azon a tényen, hogy megerőszakolt. Az meg, hogy a tested miképpen reagált rá... mindegy, mit teszel – mondom csendesen -, az ösztönöket, a testedet nem tudod megakadályozni abban, hogy ne reagáljon arra, amit művelt veled... - mondom komolyan, Deon pedig felemeli kezeit, hogy eltakarja velük az arcát, de nem sikerül neki, s csak egy fájdalmas grimasz jelenik meg rajta. El akarja előlem rejteni a szégyenét, de nem tudja, s végül sírva fakad. Tehát ezt nem merte elmondani. Odacsúszom hozzá és felültetve őt ölelem magamhoz. Erősödik a sírása, arcát ruhámba temeti, s ügyetlenül megkapaszkodik derekamban.

- Kurvára élveztem... - suttogja reszkető hangon, mire jobban magamhoz ölelem őt.

- Itt is? - mutatok mellkasára, hogy tudja, mire gondolok ezalatt a kérdés alatt, mire elnémul.

- Ezt... nem értem... - árulja el végül csendesen. Rendben, ezzel most én is belesétáltam a saját csapdámban, még szerencse, hogy két húgom van és néha az ő lelküket is helyre kellett tenni. Bár tény, hogy nem ilyen dologban.

- Itt bent, a lelkedben, a szívedben, ott is élvezted? - kérdezek rá őszintén. - Deon, tizenhét éves vagy, fogalmazhatok csúnyán is, hogy egy hormontúltengéses kamaszgyerek, akinek normális esetben otthon kéne lapulnia a paplanja alatt és a lehető legkülönbözőbb pornófilmekre gerjednie és magához nyúlnia, mikor nem látják, s bár más helyzetben vagy, mint egy átlag tinédzser, attól még tinédzser vagy, attól még a tested hevesebben reagál dolgokra, vagy ahogy te fogalmaztál, kurvára élvezi... de ez csak a tested... De ha most végig kellene gondolnod, itt élvezted? - mutatok újra mellkasára. Deon megint csak hosszan hallgat, látom, hogy válaszolni akar, csak mérlegel, gondolkodik.

- Azt hiszem, igen.

- Miért hiszed ezt? Mit éreztél, mikor megtette? - kérdezgetem őt tovább. - Nem arra gondolok, hogy kurvára élvezted... Vágytad? Meg akartad tenni? Nem érdekelt egy percig sem Asame? Nem érdekelt a mi lesz, ha...? - teszek fel neki több kérdést is. Magában kell rendbe tennie előbb ezeket, de ennél jobban én nem tudok neki segíteni.

- Ha akartam volna, vagy nem számítana Asame, nem érdekelt volna, "mi lesz, ha...", nem is lenne min gondolkodnom - közli határozottan. - Szeretem Tatsukit, de azt, amit iránta érzek, érzem például irántad is, vagy Kazu iránt is. Normális, emberi szeretet érzek iránta, ami a nyomába sem érhet annak, amit Asame iránt érzek - jelenti ki komolyan. - Bíztam benne, teljesen, feltétel nélkül. Rá mertem bízni az életem, mert védett mindig, többször mentett meg, még saját magamtól is és nagyon jól ismer engem. - Megint hallgat egy ideig. - Azt viszonylag beláttam, hogy egy csoda kellene, hogy megússzam... - kezd el beszélni. - Feladtam a küzdelmet, mert erősebb nálam és életemben először féltem attól, hogy árt nekem... Azelőtt sosem volt ilyen, mert sosem bántott engem. Értem ölt volna, de velem soha nem volt durva sem. Láttad, milyen velem, nem? - kérdezi, mire csak egy aprót bólintok. Volt időm megfigyelni a kettejük kapcsolatát, míg Nishidánál jártunk. A tegnap esti dolgok mások, ott nem sok mindent tudtam meg, mert nem azért mentem oda. Ugyan beleláttam egy kicsit, de nem az volt a döntő. Én is úgy vélekedtem, hogy Tatsuki nem bántaná Deont soha, mert védi, mert fontos neki a kölyök. Végülis, így is ki lehet fejezni... - Nyers marad, de egyértelmű, hogy amennyire ő képes szeretni, annyira szeret. Belegondolva most sem bántott... - nyögi ki végül nehézkesen. - Leszorított, lefogott, és befenyített, hogy ne kelljen kárt tennie bennem... Ettől az egész olyan volt... mint egy szelíd erőszak... mint amikor a kedvenc pornód főszereplőjévé válsz... - magyarázza. - Csak azért nevezhető ez az eset erőszaknak, mert én nem akartam lefeküdni vele - szólal meg némi gondolkodás után. - Legalábbis azt hiszem - teszi hozzá elbizonytalanodva.

- Ebben valahogy nem tudok egyetérteni veled, mert igenis bántott... Nem fizikailag, ahogy te is mondtad, de olyan dolgokkal kényszerített arra, hogy ne küzdj ellene, amik azt eredményezték, hogy feladd... Nevezheted szelíd erőszaknak, de attól még erőszak, amit fizikai sérülés nélkül megúsztál viszonylag könnyen, de lelki nélkül nem... - mondom csendesen, majd utolsó szavain én is elgondolkodom kicsit, mielőtt folytatnám. - Ha nem történik meg az, ami megtörtént, hanem egyszerűen eléd áll és közli, hogy le akar veled feküdni, megtetted volna? - kérdezek rá, mire ő határozottan megrázza fejét, egy percig sem kételkedve a válaszában. Deon vagy ennyire nincs tisztában az emberi kapcsolatokkal, dolgokkal, érzésekkel, vagy teljesen összezavarodott ettől a dologtól, amit meg is értek, azt viszont nem, hogy ha Asamét szereti, miért kételkedik abban, hogy akarta-e vagy sem a dolgot. Lehet, az én felfogásom a rossz... - Lehet, az én felfogásom rossz ezzel a dologgal kapcsolatban, vagy túl sarkosítva nézem a dolgokat, de ha abból indulok ki, hogy szeretek valakit, bárki tehet bármit, akkor sem akarom, hogy más feküdjön le velem, hiába néz ki jól az illető, hiába áll hozzám közel. Lehet valakit annyira kedvelni, hogy eljátszadozzon az ember azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer megtörténne... Gondoltál már erre vele kapcsolatban?

- Nem – feleli úgy, hogy kiérzem hangjából, hogy még a gondolatát is bizarrnak találja.

- Akkor miért bizonytalanodsz el azzal kapcsolatban, hogy le akartál-e vele feküdni vagy sem? - kérdezem meg őszintén. - Nekem ezekből nem az jön le, hogy akartad. Hogy lenne okod elbizonytalanodni bármiért is – mondom ki komolyan.

- Abban biztos vagyok, hogy nem akartam vele lefeküdni...

- Akkor mi az, Deon, amiben nem vagy biztos ezek után? - kérdezek rá akkor megint, mire elvörösödik.

- Konkrétan szakmát válthatsz... - motyogja nekem. - Még sosem beszélgettem ilyesmiről senkivel...

- Jó nekem a testőrödként – felelem elmosolyodva. - Talán pont itt az ideje akkor, hogy ezen változtass – mondom csendesen, és a cigimért nyúlva megkínálom őt még mindig ölelve. Elfogadja a cigit, de viszonylag ügyetlenül, a vállait mozdulatlanul tartva gyújt rá. Remélem, ha más nem, Asame helyre tudja neki masszírozni, ha hagyja magát Deon persze...

- Kezdem egyre többször ezt visszahallani, hogy valakivel végre kéne ilyesmikről beszélgetnem - ismeri el, miközben kifújja a füstöt. - Miért?

- Őszintén? Rohadtul nem tudom, de nekem is ezt mondták, húztam a szám miatta, aztán rádöbbentem, hogy van benne valami. Talán azért, mert ha beszélsz róla, akkor megértesz dolgokat, amiket a könyvek nem magyaráznak el – vonom meg vállam. - A legjobb barátomnak mondtam el először, hogy biszexuális vagyok, persze fülig vörösödve, mire ő kinevetett, hogy akkora marha nincs a földön, mint én. Rohadtul nem értettem, miért mondja, elkezdtünk beszélgetni, és az olyan témák, mint szex férfiakkal, amikről előtte maximum olvasni mertem, egyszerűen jöttek maguktól, gátlások nélkül, pedig legszívesebben elbújtam volna a föld alá is szégyenemben akkoriban, ha valaki a szexről kérdezett... - hozom fel neki ezt a példát.

- Kicsit én is így vagyok vele most... Nem annyira nehéz beszélni róla, de azért nem is könnyű - ismeri el, majd újabbat slukkol a cigarettából. - De ez a mai egy ilyen nap - jelenti ki halványan elmosolyodva, újra alaposan elvörösödve, s megint elmosolyodom.

- Azonban a kérdésemre még nem válaszoltál. Szóval, mi az, amiben nem vagy biztos? - kérdezem meg még egyszer.

- Pedig majdnem sikerült elterelni... - morogja, de nem haragszik, látom rajta. - Abban nem vagyok biztos, hogy ha Asame csinálta volna velem azt, nem top hármasba kerülő aktus lenne - ismeri el gondosan kerülve pillantásomat, majd hamuzva ismét beleszív a cigijébe.

- Tehát Asame teljesen máshogy bánik veled, mint Tatsuki bánt most, viszont neked bejönne ez is – rakom össze a képletet, reményeim szerint jól. - Viszont ezek szerint Asaménak nem mered ezt megmondani, mert félsz, hogy mit gondolna? - kérdezek be, mire rám sandít, de arckifejezéséből látom, hogy betaláltam nála.

- Mint mondtam, nem vagyok túlságosan beszédes ilyen téren és igen, pontosan azért, mert nem tudom, mit gondolna rólam - kezd el azért beszélni. - Másfelől kényszerítés nélkül nem is mentem volna bele ilyesmibe, mert hiába fantáziáltam róla néha, egyszerűen nem viseltem el, Asame viszont nem akart volna kényszeríteni, lefogni, lenyomni, mert tart tőle, hogy úgy fognám fel, hogy szajhának vesz. Nyilván nem azért kerültem ide, hogy a szeretője legyek, szóval ez elég kényes dolog volt köztünk - magyarázza el. - Egyelőre nem tudott velem értelmesen beszélni a szexről, mert megkukultam, visszakoztam, aztán a fejéhez vágtam pár dolgot ezzel kapcsolatban. Elég durva voltam - vallja be őszintén, s láthatóan sajnálja, hogy így viselkedett. Elmosolyodom.

- Azt hiszem, van még mint tanulnod ezekről a dolgokról, de ez persze nem baj. Tizenhét vagy, ne akarj mindent profin tudni és csinálni elsőre. Egy kapcsolat ugyanúgy szól a bizalomról is, ahogy egy együttlét, vagy az, hogy együtt tudjunk dolgozni. Nagyon sok mindennek ez az alapja. Ha bízol Asaméban kellően, fogsz vele tudni beszélni ilyenekről... vagy egyszerűen csak megtenni azt, amit eddig nem mertél, mert néha elég, ha a tettek beszélnek. Mondd csak, mikor együtt vagytok, Asame visszafogja magát és csak rád figyel, vagy enged magának is? - kérdezem meg. - Félre ne érts, nem a szexuális életetek érdekel, meg izgat, csak arra akarok rávilágítani, hogy ha Asame keresi szex közben a kegyeidet, akkor az azért van, mert szeretné, ha annyira bíznál benne, hogy ha esetleg egyszer kicsit hevesebben vagy máshogy érne hozzád, ne ijedj meg tőle, ne azt hidd, hogy szajhaként kezel - osztom meg vele a véleményemet erről. - Persze ez csak az én véleményen, meglátásom, aminek annyi az alapja, amennyit itt most elmondtál – mosolyodom el.

- Nem a bizalom hiányzik, hanem egyszerűen nem tudtam kezelni ezt az egészet... hülyén éreztem magam, ha erről kellett beszélni és ha nem hagytak vele békén, támadtam. Nem akartam beszélni ilyesmiről, és tartottam is tőle, hogy perverznek gondolnak érte - vallja be. - Jó a meglátásod, Asame tényleg, ahogy te mondtad, a kegyeimet keresi szex közben, de nem véletlenül... nem csak azért, nehogy úgy érezzem, hogy szajhaként kezel, hanem mert eléggé kibuktam, amikor lerohant korábban. Másfelől... - teszi hozzá kínos mosollyal és elnyomja a csikkjét - azért sok lehetőséget nem hagy, hogy folyton lesérül. Nem hibáztatom, ne így értsd... egyszerű megállapítás volt és... emiatt eléggé ramatyul érzem magam, mert mindig rosszabbul lesz, ha... érted.

- Gondolom, ennek is volt valami oka, mert különben nem érezted volna így a dolgot – mondom ki komolyan. - Egy egészséges kapcsolatnál beszélni a szexről a másikkal nem perverzség, hiszen nem ismeritek egymást, nem tudjátok, mi a jó a másiknak, míg nem beszélitek meg, nem próbáltok ki dolgokat – felelem neki csendesen. - Lerohant? - kérdezek rá kíváncsian. - Értem, illetve csak azt nem, miért gondolod azt, hogy azért lenne rosszabbul, mert... ? - Direkt nem fejezem be én se, így is elég kényes ez a téma számára, ezért maradok a függővégeknél. - Persze, sok energiájába kerül az embernek egy szeretkezés, de ez nem feltétlen okozza az állapotromlást. A test endorfint termel ilyenkor, az pedig a legtermészetesebb fájdalomcsillapító is egyben... A másik viszont, miért érzed azt, hogy ez a te hibád lenne? Persze javíts ki ha tévednék, de a szavaidból most az jött le, hogy magadat hibáztatod valamelyest ezért a dologért...

- Elég nehéz normálisan kezelni valamit, mikor nem tudod, milyen a normális. A szüleim az ilyesmit teljes mértékben a kettejük dolgaként kezelték, egy csókot se láttam tőlük soha, nem voltak haverjaim, akikkel előkerült volna a téma, apámnak meg csak kiegészítő voltam, amivel dicsekedhetett, aztán eladott Luxnak. És persze Lux sem aznap találta ki, hogy az ágyában látna szívesen, amikor viszont láttam, hanem már tökalsó korom óta kerülgetett... - mondja el őszintén. - Nekem Asame egyébként is mindenben az első, azelőtt egyedül Tatsukival voltam beszélőviszonyban, még a saját anyámat is, akit imádok, leráztam, elutasítottam és goromba voltam vele, nehogy apám felhasználja ellenünk a másikat. Kazu az első srác, akivel haverkodok, mióta lesérültem, meg ilyen apróságok... Egyébként sem tudok semmire normálisan reagálni, mert túl vagyok pörgetve érzelmileg a gyógyszerem miatt - teszi hozzá. - Mi az, hogy nem érted? - kérdezi meg kínosan elröhögve magát. - Jól értettél és lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, de Asame mindig másnap kétszer olyan rosszul van, ha szeretkezünk. Begyullad a sebe, lázálma van, satöbbi... Nyilván kettőn áll a vásár, de ha legalább az egyik nem akarja, a másik hiába...

- Oké, megfogtál – mosolygom. Erre már nem tudok mit felelni neki, tényleg kettőn áll a dolog és ha valamelyikük nem akarja, akkor a másik tehet bármit, nem fog menni, ugyanakkor azért, hogy jobb legyen, szintén csak ketten tudnak tenni.