Shinji szelíden és őszintén mosolyog. Hogy rajtam-e, vagy csak azon, mennyire nem vagyok képben bizonyos dolgokkal, lényegében mindegy. Már nem fontos, mert elfogadott olyannak, amilyen vagyok és nem nézek ki belőle rosszindulatot. Azt mondja, nem vagyok durván perverz és a véleményét is megosztja velem, nyíltan és egyenes, ahogy eddig. Ő vonogatja a vállát, én zavartan elmosolyodom, mert a vizuális fantázia azonnal működésbe lép a konkrét dolgok hallatán. Ezért sem szerettem beszélgetni senkivel a szexről, kihallani ezt-azt beszélgetésekből, konkrét dolgokkal szembesülni, mert mindig mindent elképzeltem, megéreztem és a feszítés a nadrágomban megnőtt. Kellemetlen érzés az ilyesmi.
Azt hiszem, Shinji már csomó mindent kipróbált, talán sok mindent szeret is, amire én még csak kíváncsi vagyok. Ez tök bíztató, nem érzem magam egyedül. Bár lehet, hogy már előbb rájöttem volna, hogy nem csak én vagyok ilyen beállítottságú, ha hajlandó lettem volna beszélgetni valakivel, erre azonban nem mondhatnám, hogy volt igényem. Most nem azért kukulok viszont, mert ki akarnám kerülni ezt a beszélgetést, hanem csupán végighallgatom a srácot, nem szólok közbe, ahogy Asamét is mindig meghallgatom. És ahhoz képest, hogy ő sem mondhatta el korábban magáról, hogy bőbeszédű lenne, azért én kihoztam belőle már egy-egy nagyobb monológot. Tényleg tökre inspirálom az embereket...
Állattal?! Asszem, kigúvadnak a szemeim, ahogy ezt elképzelem. Fúj...! Sosem találnék izgatónak egy macskát, kutyát, vagy mást... Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy létezik olyan ember, aki ilyesmit művel, de ez már nekem is durva. Gusztustalan, ahogy Shinji is mondja. Közösülni egy másik fajjal... háááát... elég necces. Azt még el tudom fogadni, hogy a macska beugrik az ölembe, esetleg mellettem az ágyon fekszik, de hogy az asztalra járjon, a tányéromból egyen, na azt már nem. Egy állatot nem szabad szerintem emberként kezelni, mert azzal kárt tesznek az éntudatában. Nem beszélve arról, hogy szerintem Asame páros lábbal rúgna ki minket a leendő nyávogóval, ha ilyesmiket engednék. Szóval... nálam kicsit be lett téve a kapu ezzel az állattal szexelős dologgal.
Holtakra izgulni?! Ez még rosszabb, mint állattal csinálni! Valósággal sokkol, egy kicsit ledermedek. Na neeem...! Ez... már jóval több a gusztustalanságnál. Egy állatot is valamilyen szintű szentségtörés szexuális célokra használni, de egy holtat... Szerintem hanyagoljuk is a témát.
- Szerintem a fétisek perverzek – válaszolok a kérdésére. – Szerintem a szado-mazo, a kötözés, a nyilvános helyen való szex és társai is az. De ezt a szót, hogy perverz, nem igazán használom negatív tartalommal – teszem hozzá komolyan. – Ha egy szexuális tevékenységet negatív jelzővel akarom ellátni, azt mondom, beteges. És van ilyen... például az általad említett állattal vagy hullával történő szexuális cselekedet az. Aki ilyesmire izgul, szerintem komoly orvosi kezelésre szoruló egyén, mert ez nem csupán eltér a normálistól, de abnormális. Persze mindenkinek szíve joga, mit szeret és mit nem, de ez a kettő nálam ilyen biztosítékkiverős dolog – mondom el a véleményemet őszintén. – Amit betegesnek ítélek, azzal nem akarok kapcsolatba kerülni, de a perverzség, perverzió nem olyasmi, ami stoptáblát jelent a számomra.
Csonkítás... Shinji, honnan a faszból szedsz ilyesmiket?! Most már megbotránkozva nézek rá. Ez már tényleg durva...
- Baaaszd meg... - suttogom elhűlve. – Eszembe sem jutott még ilyesmi, hogy erre is lehet izgulni. Főleg, mert nem bírom a vért vagy a sérülések látványát – teszem hozzá megborzongva. – Némi hozzáértést persze szeretnék elsajátítani, mert az nem árt, lehet, idővel hidegen hagyna, de hogy ez megjelenhet, mint perverzió... Ez ugyanolyan, mint a szar vagy a pisa bevonása a szexbe... ez a "What the fuck?!" kategória. Én sem vagyok épeszű, de ha már én sem látom be, ezt meg mégis hogy, akkor az valszeg elég durva. Legalábbis én így állok hozzá – teszem a mondandóm után aprót mosolyogva.
„Ha lefog, ha parancsol...” Azt hiszem, most nyugodtam meg teljesen azt illetően, hogy bizonyos szinten mégis csak normális vagyok. De ha nem, legalább egy társamról tudok. Ez is valami. Bár azt nem tudnám elképzelni, hogy Asame képes lenne ilyesmire, hiába állította róla Kazu azt anno, hogy egy igazi szadista, kegyetlen és parancsoló. Lehet, csak azért, mert hozzám sosem volt olyan, sőt, épp ellenkezőleg, mindig elkényeztet. Igazából Asame szinte teljes mértékben a tenyerén hordoz engem és veszettül élvezem is.
- Méghogy gonosz... egyenesen egy igazi démon – mondom elismerően Shinjinek, mikor elmeséli, hogy mivel szívatja a húgait. – Nekem egy húg is sok, noha mi mindig azon ügyködtünk, hogyan tudjuk idegileg elfüstöltetni a másikat, szóval így közel tíz év háborúskodás után nem nagyon tudunk mit kezdeni a másikkal. Elég fura volt az is, amikor Asaméról kérdezett legutóbb, pedig nem avattam be sem őt, sem anyámat arról, hogy ő nem egyszerűen csak a pártfogóm, szóval Ayako csak annyit akart tudni, milyen ember, én meg azt mondtam, majd bemutatom és ezzel ejtettem a témát. Kicsit még akaratoskodott, de beközöltem, hogy nem akarok róla mesélni és ennyi. Nem hiszem, hogy nagy meglepetés érné őket, ha kiderülne, hogy mi a helyzet velem Asaméval kapcsolatban, de beközölni, hogy bingó, azért mégiscsak más – magyarázom ügyetlenül, de szerintem a srác így is érti, mire gondolok.
Azt hiszem, Shinji már csomó mindent kipróbált, talán sok mindent szeret is, amire én még csak kíváncsi vagyok. Ez tök bíztató, nem érzem magam egyedül. Bár lehet, hogy már előbb rájöttem volna, hogy nem csak én vagyok ilyen beállítottságú, ha hajlandó lettem volna beszélgetni valakivel, erre azonban nem mondhatnám, hogy volt igényem. Most nem azért kukulok viszont, mert ki akarnám kerülni ezt a beszélgetést, hanem csupán végighallgatom a srácot, nem szólok közbe, ahogy Asamét is mindig meghallgatom. És ahhoz képest, hogy ő sem mondhatta el korábban magáról, hogy bőbeszédű lenne, azért én kihoztam belőle már egy-egy nagyobb monológot. Tényleg tökre inspirálom az embereket...
Állattal?! Asszem, kigúvadnak a szemeim, ahogy ezt elképzelem. Fúj...! Sosem találnék izgatónak egy macskát, kutyát, vagy mást... Nem mondom, hogy nem tudtam, hogy létezik olyan ember, aki ilyesmit művel, de ez már nekem is durva. Gusztustalan, ahogy Shinji is mondja. Közösülni egy másik fajjal... háááát... elég necces. Azt még el tudom fogadni, hogy a macska beugrik az ölembe, esetleg mellettem az ágyon fekszik, de hogy az asztalra járjon, a tányéromból egyen, na azt már nem. Egy állatot nem szabad szerintem emberként kezelni, mert azzal kárt tesznek az éntudatában. Nem beszélve arról, hogy szerintem Asame páros lábbal rúgna ki minket a leendő nyávogóval, ha ilyesmiket engednék. Szóval... nálam kicsit be lett téve a kapu ezzel az állattal szexelős dologgal.
Holtakra izgulni?! Ez még rosszabb, mint állattal csinálni! Valósággal sokkol, egy kicsit ledermedek. Na neeem...! Ez... már jóval több a gusztustalanságnál. Egy állatot is valamilyen szintű szentségtörés szexuális célokra használni, de egy holtat... Szerintem hanyagoljuk is a témát.
- Szerintem a fétisek perverzek – válaszolok a kérdésére. – Szerintem a szado-mazo, a kötözés, a nyilvános helyen való szex és társai is az. De ezt a szót, hogy perverz, nem igazán használom negatív tartalommal – teszem hozzá komolyan. – Ha egy szexuális tevékenységet negatív jelzővel akarom ellátni, azt mondom, beteges. És van ilyen... például az általad említett állattal vagy hullával történő szexuális cselekedet az. Aki ilyesmire izgul, szerintem komoly orvosi kezelésre szoruló egyén, mert ez nem csupán eltér a normálistól, de abnormális. Persze mindenkinek szíve joga, mit szeret és mit nem, de ez a kettő nálam ilyen biztosítékkiverős dolog – mondom el a véleményemet őszintén. – Amit betegesnek ítélek, azzal nem akarok kapcsolatba kerülni, de a perverzség, perverzió nem olyasmi, ami stoptáblát jelent a számomra.
Csonkítás... Shinji, honnan a faszból szedsz ilyesmiket?! Most már megbotránkozva nézek rá. Ez már tényleg durva...
- Baaaszd meg... - suttogom elhűlve. – Eszembe sem jutott még ilyesmi, hogy erre is lehet izgulni. Főleg, mert nem bírom a vért vagy a sérülések látványát – teszem hozzá megborzongva. – Némi hozzáértést persze szeretnék elsajátítani, mert az nem árt, lehet, idővel hidegen hagyna, de hogy ez megjelenhet, mint perverzió... Ez ugyanolyan, mint a szar vagy a pisa bevonása a szexbe... ez a "What the fuck?!" kategória. Én sem vagyok épeszű, de ha már én sem látom be, ezt meg mégis hogy, akkor az valszeg elég durva. Legalábbis én így állok hozzá – teszem a mondandóm után aprót mosolyogva.
„Ha lefog, ha parancsol...” Azt hiszem, most nyugodtam meg teljesen azt illetően, hogy bizonyos szinten mégis csak normális vagyok. De ha nem, legalább egy társamról tudok. Ez is valami. Bár azt nem tudnám elképzelni, hogy Asame képes lenne ilyesmire, hiába állította róla Kazu azt anno, hogy egy igazi szadista, kegyetlen és parancsoló. Lehet, csak azért, mert hozzám sosem volt olyan, sőt, épp ellenkezőleg, mindig elkényeztet. Igazából Asame szinte teljes mértékben a tenyerén hordoz engem és veszettül élvezem is.
- Méghogy gonosz... egyenesen egy igazi démon – mondom elismerően Shinjinek, mikor elmeséli, hogy mivel szívatja a húgait. – Nekem egy húg is sok, noha mi mindig azon ügyködtünk, hogyan tudjuk idegileg elfüstöltetni a másikat, szóval így közel tíz év háborúskodás után nem nagyon tudunk mit kezdeni a másikkal. Elég fura volt az is, amikor Asaméról kérdezett legutóbb, pedig nem avattam be sem őt, sem anyámat arról, hogy ő nem egyszerűen csak a pártfogóm, szóval Ayako csak annyit akart tudni, milyen ember, én meg azt mondtam, majd bemutatom és ezzel ejtettem a témát. Kicsit még akaratoskodott, de beközöltem, hogy nem akarok róla mesélni és ennyi. Nem hiszem, hogy nagy meglepetés érné őket, ha kiderülne, hogy mi a helyzet velem Asaméval kapcsolatban, de beközölni, hogy bingó, azért mégiscsak más – magyarázom ügyetlenül, de szerintem a srác így is érti, mire gondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése