399.

Shinji

Miután elköszönök Deontól, betérek a nekünk kialakított irodába kezemben a ruháimmal. Szerencsére Ryuu nincs a közelben, elég vicces lenne megmagyarázni, miért vagyok Deon szerelésében, így hogy ez még véletlenül se tűnhessen fel neki, azonnal elvonulok átöltözni, s a Deontól kapott cuccokat egyelőre behajtom szekrényembe. Rágyújtok. Nem sokkal később Ryuu is megérkezik és kérdőn rám pillant. Nem tudom hova tenni a dolgot, így nem mondok semmit, ő se nekem szerencsére. Végül elszívom a cigimet és lemegyek, hogy beparkoljam a BMW-t a garázsba. Egyelőre nem viszem el lemosni, majd ha már tudom, hogy Deonnal minden rendben.


***

Hazaküldtem Ryuuichit. Rég nem volt a családjával és igazán ráfért már, hogy otthon lehessen egy kicsit a gyerekekkel. Persze meg kellett ígérnem neki minimum ötvenszer, hogy ha bármi történik, azonnal felhívom. Végül mégis csak sikerült elérnem nála, hogy elinduljon. Tudom, hogy azért aggódik, hogy míg távol van, történik valami olyan, amire még esetleg nem volt ideje felkészíteni engem, de az, hogy engedett, egy lehetőség arra, hogy megbizonyosodjon, helyt tudok állni, ha arról van szó. Bár rengeteget beszélgettünk és tudom, hogy bízik bennem, mégsem tudja leküzdeni az atyai féltést, ami mindigis jelen volt nála, ha velem foglalkozott. Ez most is így van, és akkor is így volt, mikor egyszerűen közöltem vele, hogy ne keressen egy darabig és kikapcsoltam a telefonomat is. Nem azért kaptam a pofont, mert magánakcióztam, s ezzel kockára tettem az életemet, illetve azért, mert kockára tettem az életemet azáltal, hogy nem mondtam el neki, mire készülök, esélyt se adva arra, hogy esetleg megállítson abban, amit akartam. Tanultam a hibámból... De vajon megértené, ha elmondanám, miért tettem? Vajon megértené azt, ami miatt nem akartam Deont egyedül hagyni Tatsukival? Már semmi közöm az alvilághoz, és a hangsúly itt a máron van, de volt és ezt nem tudom letagadni. Pár évig ugyan, de volt. Maoval és Sukival a kapcsolatunk is eszerint volt kialakítva, ahogy azt Deon is elmondta. Az alvilágban a kutyák választanak maguknak gazdát. Nem tartozom oda, de ezt most is így gondolom. Így gondoltam akkor is, mikor eljöttem Asaméhoz, hogy a testőre legyek, és eszerint feleltem Tatsuki kérdésére akkor is, mikor megkérdezte, kit választanék, ha tehetném. Akkor olyan érveket hoztam fel, hogy a kölyökkel van időnk összeszokni, hogy az évek alatt egymáshoz tudunk majd igazodni, de szerepet játszott benne az is, hogy ezt akartam. Megkaptam, s bár a döntés nem rajtam múlott, mégis sikerült elérnem, hogy a kölyök testőre lehessek. A mai nap pedig azt hiszem, csak még jobban összehozott minket. Bár alvilági kutyaként választottam ki őt gazdámnak, s ehhez mérten védem és foglalkozom vele, a kölyökben nagyszerű barátra is találhatok egy személyben, és ez utóbbi a fontosabb. Ha megkérdeznék, hogy Deon miatt képes lennék-e itt hagyni a testőrködést és vigyázni rá, gondolkodás nélkül tenném meg. Mindegy, hogy emiatt szembe kell-e szállnom Ryuuichivel, vagy sem. Megtenném, bármennyire is tisztelem a férfit és bármennyire is felnézek rá, mint mentoromra. Egyszer eljön az az idő, mikor muszáj döntenünk ezekben a kérdésekben is.


Kikísértem Ryuut az autóhoz, s miután távozott, először a konyhába mentem, hogy valami ehetőt kérjek Ayakotól, s amint ezzel megvoltam, visszavonultam az irodánkba. Nagyon remélem, hogy Asame megérti Deont, hogy nem dobja ki, és segít neki túllendülni ezen. És azt is remélem, hogy Deon értesít, ha mégsem így történne, hogy segíteni tudjak neki. Nem messze van egy lakásom innen, így el tudom őt vinni oda, ha esetleg szarul alakulnának köztük a dolgok, vele tudok maradni, ha szüksége van a társaságra, de akkor minden bizonnyal meg kell magyaráznom majd Ryuunak, miért kell visszajönnie mégis, és én miért viszem el Deont itthonról, de ezen ráérek majd akkor aggódni, ha megtörténik. Az este unalmas, a számlázással elég gyorsan haladok, így mégis csak úgy döntök, hogy felélem a maradék kaját, amit meghagytam Ayako főztjéből. Szó se róla, a néni remekül főz. Amint végzek a kajálással, hátradőlök a kanapén és rágyújtok, persze még most is szigorúan nyitott ablaknál. Kellemes ez az esti hideg levegő, megborzongat, ám a beálló nyugalmat telefonom csörgése zavarja meg, én pedig felsóhajtva húzom elő zsebemből a készüléket, remélve, hogy nem Deon az. A kijelzőn Suki neve villog, így megnyomva a hívás fogadása gombot, gyanakodva emelem fülemhez a készüléket.

- Balfasz! - morog bele a készülékbe, betépve persze. Hasonló szépeket neked is így estére. - Megmondtam, hogy ne menj Tatsuki közelébe, te barom! Mi a faszért kell neked folyton pattognod, mint egy elcseszett nikkelbolha?

- Vegyél levegőt is! - válaszolok neki higgadtan, miközben újabbat slukkolok a cigiből. - Látom, az alvilági rigóhálózat még remekül működik – mosolyodom el. - Suki, végeztünk – mondom ki végül.

- Nocsak, nocsak! – Hallom hangján az elégedettséget. - Szóval az én kis vadászkutyám új gazdit talált magának... - gúnyolódik velem már megint. Megszoktam tőle igazából, már fel sem veszem.

- Sosem voltam a vadászkutyád. Csak Mao miatt és a közös cél érdekében viseltelek el és tűrtelek meg magam mellett, de nem felejtettem el, hogy miattad keveredett szarba Mao és miattad halt meg, mert a te hibád volt és ezt nagyon jól tudod te is – tárom elé tényként. - Elbasztad... Túl sokat vártál tőle, de nem készítetted fel kellően...

- Rohadt kis görény... mégis úgy ugráltál, ahogy nekem jólesett... Úgy követted Maot, mint egy hűséges pincsi, majd minden zokszó nélkül vállaltad be, hogy eljátszod a hímkurvát és ölöd meg Kitarot, hogy megbosszuld őt. Nem, Nino, nem Mao volt az, akit kineveltem, hanem te. - Szavai hallatán ledöbbenek, majd elmosolyodom. - Sajnáltam, mikor nem folytathattam tovább a dolgot - árulja el végül csendesen.

- Nem volt beleszólásod abba, hogy akarom vagy sem. Nem akartam, ahogy ezek után sem, úgyhogy a kettőnk dolgának ezennel vége - jelentem ki, mire felnevet.

- Csak hiszed, Nino, csak hiszed... Bármikor feldobhatlak Kitaro vérebeinek – közli hűvösen.

- Nem fogsz – jelentem ki határozottan. - Tudod te is nagyon jól, hogy az lenne életed utolsó dobása, másfelől... nem dobnád el ilyen könnyen magadtól a legjobb kutyádat... főleg, ha tényleg úgy gondolod és nem csak a drog miatt beszélsz félre, hogy engem neveltél és nem Maot...

- Utálom, hogy ennyire jól játszol – morogja, de hallom hangján, hogy elégedetten elmosolyodik. - Ez tetszett benned már akkor is... Sok sikert, Nino! Remélem, az új gazdid van olyan jó, hogy megérje neked ez az egész – mondja őszintén, majd kinyomja a telefont, én pedig felsóhajtva rakom le a készüléket az asztalra. Egy újabb szál, amit talán sikerült elvarrnom.


Nagyot nyújtózkodva állok fel végül a kanapéról, s elnyomom cigarettámat. Azt hiszem, jól fog esni egy forró zuhany a mai nap zárásaként. Ki tudja, mit hoz még az éjszaka. Ledobom magamról a pisztolytáskát, s kibújok a ruháimból, majd a fürdőbe megyek. Csak a külső ajtón fordítom el a kulcsot. Szándékozom nyitva hagyni a fürdő ajtaját, hogy ha keresne Deon vagy bárki, meghalljam a telefonom csörgését. Megnyitom a zuhanynál a csapokat, s megállva a tükör előtt fogom hátra a hajam. Tatsuki ujjainak nyomai még mindig szépen látszódnak. Összekötöm a hajam, s kibújva alsómból lépek be a zuhany alá. Jólesik, ahogy a melegvíz bőrömet éri, s teljesen ellazít. Lehunyom szemem hosszú percekre, miközben újra megelevenedik előttem a múlt éjszaka, ahogy Tatsuki fojtogatott... Kezem automatikusan siklik nyakamra gyengéden szorítva meg torkomat. Zihálok, játszom magammal annak a rohadéknak a kezét képzelve torkomra és farkamra. Nem tart sokáig örömöm, túlságosan vágyott volt a kielégülés, nyögve csúszom le a csempe mentén, szívem vadul ver, miközben még mindig levegő után kapkodok. Kínomban felnevetek, halkan, mintha bárki is meghallhatná. Gratulálok, Shinji fiam... igazán lenyűgöző műsort szolgáltattál, szerencsére csak a zuhanyzó négy falának. Példás... egy olyan embert elképzelni, hogy kielégít, akit órákkal ezelőtt szét akartál tépni apró darabokra, és most is... Mert meg tudnám fojtani azért, amit Deonnal tett... Percek múlva tápászkodom föl és zuhanyzok le végül. A hajam teljesen elázott, így kibontva a gumi fogságából mosom meg, majd egy a derekamra csavart törülközővel sétálok ki a szekrényhez és kezdek el ruhát kutatni magamnak, s miután megvagyok vele, elnyúlok a kanapén lehunyva szemem, Deon hívását várva.