Már majdnem sikerül elaludnom, mikor rezegni kezd a telefon heves csörgéssel jelezve, hogy üzenetem jött. Felülök és kezembe véve azt, kicsit kómás fejjel konstatálom, hogy Deon írt. Egyből magamhoz térek és már nyitom is meg az üzenetet. Megnyugszom, Asame nem akarja őt kidobni. Még visszaírok neki annyit, hogy ha gond akadna, hívjon nyugodtan, majd ismét elnyúlok a kanapén. Lassan ideje lenne felhívnom a családomat, megtudni, hogy vannak. Mikor is hívtam őket utoljára? Talán két hete. Tényleg jó lenne életjelet adni magamról végre, de nem most, most túl fáradt vagyok ahhoz, hogy a húgaimat is végighallgassam, vagy órákig beszélgessek velük. Majd holnap elintézem, ha lesz időm, lassan azonban elnyom az álom is, még ha nem is mélyen, s végre talán ez is elég lesz, hogy kipihenjem magam valamelyest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése