405.

Asame

Deon végül lemászik az ölemből, ami annyira nem tetszik, de tudom, hogy most pihentetnie kell a vállait, így jobb híján hagyom a dolgot, s miután elfekszik mellettem, előkeresem magam mellől a mobilt. Cseppet sem tetszett a válasza, hogy nem akar enni, nem kívánja a kaját. Muszáj lesz neki, ha máshogy nem, úgy, ahogy akkor ettünk, mikor kiborult amiatt, hogy az apja eladta őt Luxnak. Hagyja csak meg nekem szépen a fénnyel és cigarettával való táplálkozást, neki nem áll jól, ebben ne akarjon olyan lenni, mint én.

Akihitot tárcsázom, mert akkor legalább Deon fülét is el tudja intézni egy úttal és az én vállamat is ideje lenne rögzítenie, hogy biztosan ne tudjam mozgatni az elkövetkezendő egy-két napban. Már elegem van abból, hogy ennyit kell szarakodni vele.

- Rám érsz? - kérdezem meg, miután felveszi. - Olyan tíz perc múlva benéznél? Le kellene fertőtleníteni Deon fülét, meg akkor engem is megkötözni, ha már ez a parancs. De, igen, légy szíves - felelek neki arra a kérdésére, hogy hozzon-e kaját. - Nem - válaszolom. Nem kívánok főtt ételt enni és gyanítom, azt nehezebben tudnám belekönyörögni Deonba, mint valami mást, egy egyszerű szendvicset vagy sajtot. - Kösz - teszem le és dobom magam mellé a készüléket, majd a kölyökre sandítok.

- Szegény, Kazuki, már most sajnálom - jelentem ki csendesen, elmosolyodva, kicsit talán megint heccelve őt. - Azért az életét mégis csak kíméld meg. Fej nélkül nem tudna vezetni, én pedig nem tudnék kit megverni legközelebb - vágok az egészhez sajnálkozó fejet. Roppant módon elegem van a fekvésből, kicsit jólesne kimozdulni a szobából, még ha csak itt házon belül is. - Nincs sok változás egyelőre. Akihitonak sikerült rábukkannia két vadászra, akik ott voltak a szerdai lövöldözésnél. Még mindig a fejemre pályáznak, de egyelőre ők sem nagyon mozgolódnak, így nem tudunk túlságosan sokat haladni ezzel a dologgal. A többi prefektúrából még nem kaptam jelentést. Remélhetőleg Nishida holnapra küld valamit ezzel kapcsolatban, különben ismét kapcsolatba kell lépnem az oyabunnal és egyelőre nem igazán szeretnék. Még mindig az lenne a legjobb, ha valahogy ezt úgy rendeznénk, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon - osztom meg vele. - Persze az sem mellékes, hogy túl sok mindent velem sem oszt meg mostanában sem Ryuuichi, sem Akihito. Vagy azért, mert nincs mit, vagy azért, mert még mindig azt hiszik, hogy hímes tojásként kell kezelni.

Kopogtatnak az ajtón és egy gyors "igen" után Akihito jelenik meg tálcával a kezében, majd az ölembe nyomja azt. Remek. Megnézem, mit küldött Ayako. Paradicsom, sajt, pirítós, valami krém... Rendben, azt hiszem, ez egy Deon-menü.

- Azt hiszem, Ayako rád gondolt inkább kajakészítésnél, mint rám - mosolyodom el. Akihito bemegy a fürdőbe és kihozza a sebbenzint és egy kis vattát, majd letérdel Deon mellé és nekiáll ellátni a kölyök fülét.

- Csípni fog - közli inkább tényként, mint felkészítésnek. Hamar végez, majd megszabadítva engem a tálcától parancsol ki az ágyból. Ja, nekem már nem is jár az ágyban ellátás. Még a végén megsértődöm. - A tied nem fog csípni, viszont előtte átmasszíroználak, olyan vagy, mint egy betontömb - morogja. Lehet vele vitatkozni? Lehet, csak nem érdemes, mert bosszút áll, ezt tudjuk.

- Rendben van - egyezek bele végül, majd leülök Deon lábaihoz, féloldalasan, hogy Aki mögém férjem, s hagyom, hogy kicsit átgyúrja az izmaimat, miközben a kölyköt figyelem. Nem tart sokáig a masszírozás, Aki bekeni a vállam, majd megcsinálja a tartókötést is. Most nem kötözi oda karom a mellkasomhoz, így könyöktől lefelé tudom használni. - Kösz - mondom neki csendesen, őszintén, mikor végez, ő pedig elpakolva maga után jó éjszakát kíván és távozik. Visszahelyezkedem Deon mellé magunk közé rakva a tálcát. - Biztos nem kérsz? Sajtot? Mellesleg milyen programod van holnapra? - készítek el egy falat pirítóst és Deon felé nyújtom sajttal együtt.