408.

Asame

- Jó éjt – felelem neki elmosolyodva, betakarva magunkat ismét. Nem vagyok álmos igazából, vagyis az vagyok, de nem akarok aludni, még nem. Csak figyelem őt sokáig, ahogy békésen alszik mellettem, miközben kettőnkön gondolkodom. Nem akarok tőle megszabadulni, nem akarom őt eldobni, történjen bármi. Nem tudom, meddig nézem Deont, meddig gondolkodom olyan dolgokon, hogy mi lesz ezután, míg végül engem is elnyom az álom.


***

Reggel megint csak hamarabb ébredek, mint a kölyök és kikelve mellőle nyomok csókot ajkaira, majd elvonulok a mosdóba könnyíteni magamon. A telefonomért megyek. Még alig múlt fél kilenc. Rágyújtok, majd visszamászva Deon mellé kezdem el őt felkelteni. Mennie kell Nishidához és szeretném, ha hamar megjárná a dolgot. Tényleg nincs kedvem egész nap megint a szobában ücsörögni, akkor inkább menjünk, nézzünk filmet, vagy bánom is én, de ne itt kelljen lenni.

- Jó reggelt, csibém! Hasadra süt a nap – suttogom fülébe, majd újabb csókot nyomva fejére hagyom ott. - Elmegyek, lefürdök – kelek ki mellőle megint és a szekrényhez lépve tiszta ruhát szedek elő magamnak, majd bevonulok a fürdőbe, hogy nyugodtan ébredezhessen, míg én lemosdok.