409.

Shinji

Korán ébredek reggel és automatikusan a telefonomért nyúlok. Nem jött üzenet, így álmosan felkelek és kávét csinálok. Az óra fél nyolcat mutat. Ryuu lassan megjön, remélem, jól telt a tegnap estéje és végre pihent is valamennyit a családja mellett. Szegény gyerekei, szinte alig látják az apjukat és ő is őket. Megérdemelte, hogy hazamehessen. Nekem is beszélnem kéne a szüleimmel és a húgaimmal, hogy minden rendben van-e, így amint lefőtt a kávé, elkészítem azt magamnak, s rágyújtva visszaülök a kanapéra, majd tárcsázok. Hosszan cseng ki, mire valaki végre felveszi, én pedig elmosolyodva szólok bele.

- Jó reggelt, anya – köszönök, de a vonal néma marad még jó pár percig. Mikor is hívtam utoljára? Lassan egy hónapja. Szerintem azt sem gondolta, hogy megteszem. Mikor utoljára beszéltem velük, csúnyán összevesztünk, s megmondtam a húgaimnak, hogy ne engedjék, hogy anyáék visszaküldjék a pénzt, amit nekik szántam. Talán sikerült rávenniük őket, hogy kicsit megbékéljenek ismét. - Hogy vagytok?

- Shinji... - szól bele anyám teljesen meghatódva. Nem emlékszem, hogy megbántottam volna, vagy azt mondtam volna, többet nem jelentkezem, így nem értem, mi ez a felhőtlen öröm. - Ritsukot felvették az egyetemre – újságolja el nekem.

- Ennek őszintén örülök. És, tudtok már valamit? Mennyi lesz a tandíj? - kérdezgetem.

- Nem várhatjuk el tőled, hogy te fizesd...

- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük. Ne ezzel foglalkozz. Írjátok meg, mennyi kell és küldöm. Suliban vannak amúgy?

- Fél órája mentek el itthonról.

- Kár, hiányoznak... Egyik nap, ha nem bánjátok, benéznék hozzátok, bár még nem tudom, mikor. Majd kiderítem, melyik nap tudom szabaddá tenni magam. Vagy elviszem a főnökömet is – mosolyodom el. Nem tudom, Deon mennyire díjazná, ha a húgaim letámadnák őt, de nekem megérne egy misét ez a fajta Párizs.

- Minden rendben van?

- Persze, csak érdekelt, hogy vagytok, de most le kell tennem, később beszélünk – köszönök el tőle és már rakom is le. Amit akartam, megtudtam, egyelőre elég ennyi, majd ha már tényleg lesz időm érdemben foglalkozni velük...