41.

Asame

A kölyök pedig összegörnyedve sírni kezd. A hatás, melyet gyakorol rám és én rá, egyre érdekesebbé válik, s már kíváncsian várom, mikor mit váltok majd ki belőle. Sosem voltam jó a vigasztalásokban... Hülyeség. Akihitot is én vigasztaltam, mikor az apja szabályosan agyonverte. Igazából a mozdulat már nem nehéz, nem olyan, mint évekkel ezelőtt, mikor nem érdekelt senki nyűgje. Magamhoz húzom a kölyköt, csak az egyik karommal tartva, hogy kisírja magát. Hogy menekülhessen az ülés másik végébe, ha akar, ha ott mégis jobb és hamarabb megnyugszik. Megérkezünk, a kocsi leparkol, de nem mozdul egyikünk sem. Lejjebb húzom az utasteret a sofőrtől elválasztó ablakot és kérek pár percet Naototól. Az autó újra elindul. Teszünk még egy kört, mire végre megnyugszik. Nem mondok neki semmit. Néha a csend többet mond és segít, mint a szavak. Végül megnyugszik. Elengedem, hogy rendbe szedhesse magát, s az autó újra leparkol. Naoto ajtót nyit, kiszállok, s nekitámaszkodva a kocsinak ismét rágyújtok. Testőröm úgy néz rám, hogy kedvem támadna ott helyben megkérdezni, mi történt, de nincs kedvem hozzá. Végül Deon is kimerészkedik a BMW nyújtotta rejtekből.

- Elintézek egy telefont, menjetek – mondom kimérten, fejemmel az üzlet felé intve. Naoto megy a kölyökkel, míg a másik velem marad a kocsinál. Visszaülök, tárcsázok. A kaszinót hívom, az üzletvezetőm veszi fel. A nyomozás, amit folytatott, úgy néz ki, végül eredményeket is hozott. Ma pont az a váltás van bent, akikre gyanakodik, így ha végeztem a kölyökkel, muszáj lesz benéznem a kaszinóba. Nem a pénz érdekel, de nem szeretem, ha átbasszák a fejem, főleg így. Mindent elviselek, rengeteg mindent megbocsátok, de azt, hogy meglopjanak, átverjenek, nehezen tolerálom. Bemegyek Naoto és a kölyök után az üzletbe, s leülve az egyik vásárlóknak kirakott fotelbe újra rágyújtok, mire az eladó hamutálat hoz és kávét. Kérek egyet a kölyöknek is. Az üzletben ismernek, egyike azoknak, melyből részesedést kapok, ők pedig védelmet cserébe. Remélem, Hime-chan hamar végez a bevásárlással, mert nincs kedvem ott megöregedni. Meg ücsörögni.

- Naoto – intem magamhoz testőrömet. - Ha végeztünk, bemegyünk a kaszinóba – jelentem ki.

- A kölyköt is visszük? - kérdezi őszinte értetlenséggel.

- Visszük – jelentem ki ellentmondást nem tűrően.