És Asame, azzal az erős kezével egyszerűen magához húz. Menekülnék, hogy megszűnjön a fájdalom, ám pont attól kezd csillapodni, hogy fél karral a testéhez ölel. Elárulom magam, ha most a szívemre hallgatok, de akkor is, ha nem így teszek, ezért két rossz közül a kisebbiket választom: felé fordulok, az arcom a vállához fúrom és belekapaszkodom a ruhájába. Egy ideig még jobban kiborul a bili, főleg akkor esem pánikba, mikor megáll az autó, de ő időt kér még. Elindul újra a jármű, én pedig legszívesebben arra kérném Asamét, hogy menjünk haza. Nem azért, mert nem akarok vásárolni, csak kibőgött szemekkel, szétfolyt sminkkel, reszketve, megtörten és elesetten nem akarok senki előtt mutatkozni. Inkább halasztanám egy nappal az eseményt, ám érzem, nem lesz mindig engedékeny velem ez a vadállat, és ha az is akarna lenni, vannak bizonyos kötelességei, amik valószínűleg megelőznek engem a rangsorában. Próbálok megnyugodni, hallgatom a BMW motorjának dorombolását, Asame szívének és légvételeinek egyenletes hangját, mígnem átcsúszom a nyugalomba. Mikor újra megáll a járgány, már csak egy-egy könnycsepp hagyja el a szemeimet, így amikor a férfi elenged, lehajtott fejjel hagyom őt kiszállni. Papírzsebkendőt kotrok elő, mindjárt egy fél maréknyit, aztán megtörlöm az arcom és kifújom az orrom. Addig ügyeskedek, míg meg nem látom a tükörképem, hogy felmérjem a sminkemben esett károkat. Katasztrofális a helyzet, ám minden erőmmel azon vagyok, hogy rendbe hozzam az ábrázatomat. A vásárlás jót fog tenni, és ha majd teljes pompámban kerülök a ház népe elé, lesz nagy nézés. Már alig várom!
Emelt fővel mászom ki az autóból, s mikor Asame a boltba küld, megyek. Nem állok mindig mindennek ellen, s talán jobb is, hogy még nyerünk pár percet. Tisztelettel üdvözölnek és mindjárt a segítségemre sietnek az eladók. Szinte megilletődöm, mert ez a szokottnál is udvariasabb viselkedés, de egy apró mosollyal sok helyzetet meg lehet oldani. Vajon van kerete annak, ameddig elmehetek? Hogy mi az, amit felejtsek el? Semmit sem beszéltünk erről… Korábban azt mondta, a pénz nem számít, úgyhogy most kihasználom ezt a botor kijelentését. Ha lúd, legyen kövér! Mindent, ami megtetszik, be fogok pakolni, aztán majd Asame ránéz, ha akar, válogat, visszaadja, ami nem tetszik neki, vagy drágálja, aztán meglátjuk, mi lesz. Lehet, hogy borzasztó adósságba verem magam, hogy semmire sem mond majd nekem nemet, hogy aztán leverhesse rajtam a számlát, de most nem érdekel. Ráérek akkor ezzel foglalkozni, amikor aktuális lesz. Addig meg kiélvezem, hogy nem csak a zsebpénzem áll a rendelkezésemre.
Az első kosárba pár öv, láncok, karkötők, és egy-egy nyaklánc kerül. Hosszú távra tervezek, úgyhogy Asame nagyon rácsesz, ha ő nem. Választok még tornacipőt is, rögtön kettőt, aztán megtetszik egy harmadik is, úgyhogy azt is a felpróbálandók közé dobom – ezeket a második kosárba. Közben ő is befut, amit a nekem kihozott kávéból tudok meg. Meglepetten pillantok felé, és nem bírom ki vigyorgás nélkül, ahogy cigivel és kávéval a kezében, egy fotelben ülve engem bámul azzal a tipikus siettető pillantással. Édes. Elkortyolom a kávét, közben túrom át a pólókat. Ami megtetszik, a második kosárba kerül. Nem akarok mindent felpróbálni, bár azért megnézném Asame arcát egy frappáns divatbemutató villantásakor. Legyek ennyire bátor? Még átgondolom.
Farmerok, fekete, kék, és egy-egy szövetnadrág, szigorúan földies színek és kockásak. Ezek is mind a második kosárba halmozva. Kell egy harmadik. Miután a nadrágokat átfésültem, pár inget hajítok a felpróbálandók sorába, mert nem árt, ha van egy-két darab, aztán pulcsikat, szétcipzározós-kapucnis fajtákat főleg, majd baseball sapka, néhány kendő, az első kosárba pedig alsónadrág, mert szeretem mindenben a változatosságot és a széles választási lehetőséget, ha az öltözködésről van szó. Oda hajítok még zoknikat, fekete körömlakkot, rúzst, meg körömápolási cuccokat. Ezeket nem kell próbálni, úgyhogy az első kosár gyakorlatilag a fizethető kategória, a másik kettővel meg eltűnök egy fülkében.
Nem akarom, hogy Asame elunja az életét és nekem is megjött a jó kedvem, úgyhogy feldobom kicsit a hangulatát. Kockás szövetnadrágot húzok, vörös-fekete-fehér-szürke színűt, mely kellemesen omlik alá, de kirajzolja a hátsóm formáját, amihez testre simuló, a hátán mintás pólóba bújok, majd a fejemre féloldalasan felbiggyesztem az egyik, színben passzoló a baseball sapkát, kendőt kötök a nyakamba, végül egy inget rántok magamra hanyag eleganciával szétgombolva hagyva, a gallérját félig megemelve, aztán kilépek a függöny mögül és kihívóan teszek pár lépést felé, majd hirtelen megfordulok és visszavonulok a próbafülke biztonságába.
Picsába, mindjárt kiugrik a szívem! Ezt nem csinálom meg újra. Már tudja, kábé mire számíthat – így győzködöm magam, hogy ne űzzek extrémsportot az extravagáns kompozíciók kitalálásából és megmutogatásából itt helyben. Lehet, hogy totál dilis vagyok, és magasan túlszárnyalom alkalomadtán a feltűnő jelzőt, de azt azért mindenkinek el kell ismernie, hogy értek a stílushoz, amit követek, jól tudok felöltözni.
A továbbiakban hanyagolom a bemutatózást, másodjára már nem merek csak úgy kilibbenni, tenni pár lépést Asame felé, aztán modelleket idéző mozdulattal megfordulni és visszatipegni, hogy ruhát váltsak. Nem beszélve arról, hogy ez időigényes meló, én pedig nem tudom, mennyire türelmetlen a drága most épp. Inkább csak sietősen azokat a darabokat próbálom fel, amiket tudnom kell, hogy áll rajtam, jó-e rám. A kiválasztott ruhák nagy része magamon is tetszik, úgyhogy azokat mind a kosarakba halmozom, míg amik nem kellenek, visszaadom az eladóknak.
Utoljára hagytam az olyan kívánságaimat, mint a hajsütő, sampon, hajbalzsam és a hajlakk, de azt nem itt fogjuk megkapni, azokat elég, ha valamelyik testőr megszerzi. Legyen erős, minőségi mind, bár a sampont és a balzsamot megmondom, melyiket szeretném. Három kosárnyi cuccal és az újabb adag kívánsággal megállok Asame előtt – három lépés távolságra tőle a biztonság kedvéért, ha esetleg az életemet kéne mentenem és rohadt gyorsan felszívódnom -, és várom az ítéletet.
Emelt fővel mászom ki az autóból, s mikor Asame a boltba küld, megyek. Nem állok mindig mindennek ellen, s talán jobb is, hogy még nyerünk pár percet. Tisztelettel üdvözölnek és mindjárt a segítségemre sietnek az eladók. Szinte megilletődöm, mert ez a szokottnál is udvariasabb viselkedés, de egy apró mosollyal sok helyzetet meg lehet oldani. Vajon van kerete annak, ameddig elmehetek? Hogy mi az, amit felejtsek el? Semmit sem beszéltünk erről… Korábban azt mondta, a pénz nem számít, úgyhogy most kihasználom ezt a botor kijelentését. Ha lúd, legyen kövér! Mindent, ami megtetszik, be fogok pakolni, aztán majd Asame ránéz, ha akar, válogat, visszaadja, ami nem tetszik neki, vagy drágálja, aztán meglátjuk, mi lesz. Lehet, hogy borzasztó adósságba verem magam, hogy semmire sem mond majd nekem nemet, hogy aztán leverhesse rajtam a számlát, de most nem érdekel. Ráérek akkor ezzel foglalkozni, amikor aktuális lesz. Addig meg kiélvezem, hogy nem csak a zsebpénzem áll a rendelkezésemre.
Az első kosárba pár öv, láncok, karkötők, és egy-egy nyaklánc kerül. Hosszú távra tervezek, úgyhogy Asame nagyon rácsesz, ha ő nem. Választok még tornacipőt is, rögtön kettőt, aztán megtetszik egy harmadik is, úgyhogy azt is a felpróbálandók közé dobom – ezeket a második kosárba. Közben ő is befut, amit a nekem kihozott kávéból tudok meg. Meglepetten pillantok felé, és nem bírom ki vigyorgás nélkül, ahogy cigivel és kávéval a kezében, egy fotelben ülve engem bámul azzal a tipikus siettető pillantással. Édes. Elkortyolom a kávét, közben túrom át a pólókat. Ami megtetszik, a második kosárba kerül. Nem akarok mindent felpróbálni, bár azért megnézném Asame arcát egy frappáns divatbemutató villantásakor. Legyek ennyire bátor? Még átgondolom.
Farmerok, fekete, kék, és egy-egy szövetnadrág, szigorúan földies színek és kockásak. Ezek is mind a második kosárba halmozva. Kell egy harmadik. Miután a nadrágokat átfésültem, pár inget hajítok a felpróbálandók sorába, mert nem árt, ha van egy-két darab, aztán pulcsikat, szétcipzározós-kapucnis fajtákat főleg, majd baseball sapka, néhány kendő, az első kosárba pedig alsónadrág, mert szeretem mindenben a változatosságot és a széles választási lehetőséget, ha az öltözködésről van szó. Oda hajítok még zoknikat, fekete körömlakkot, rúzst, meg körömápolási cuccokat. Ezeket nem kell próbálni, úgyhogy az első kosár gyakorlatilag a fizethető kategória, a másik kettővel meg eltűnök egy fülkében.
Nem akarom, hogy Asame elunja az életét és nekem is megjött a jó kedvem, úgyhogy feldobom kicsit a hangulatát. Kockás szövetnadrágot húzok, vörös-fekete-fehér-szürke színűt, mely kellemesen omlik alá, de kirajzolja a hátsóm formáját, amihez testre simuló, a hátán mintás pólóba bújok, majd a fejemre féloldalasan felbiggyesztem az egyik, színben passzoló a baseball sapkát, kendőt kötök a nyakamba, végül egy inget rántok magamra hanyag eleganciával szétgombolva hagyva, a gallérját félig megemelve, aztán kilépek a függöny mögül és kihívóan teszek pár lépést felé, majd hirtelen megfordulok és visszavonulok a próbafülke biztonságába.
Picsába, mindjárt kiugrik a szívem! Ezt nem csinálom meg újra. Már tudja, kábé mire számíthat – így győzködöm magam, hogy ne űzzek extrémsportot az extravagáns kompozíciók kitalálásából és megmutogatásából itt helyben. Lehet, hogy totál dilis vagyok, és magasan túlszárnyalom alkalomadtán a feltűnő jelzőt, de azt azért mindenkinek el kell ismernie, hogy értek a stílushoz, amit követek, jól tudok felöltözni.
A továbbiakban hanyagolom a bemutatózást, másodjára már nem merek csak úgy kilibbenni, tenni pár lépést Asame felé, aztán modelleket idéző mozdulattal megfordulni és visszatipegni, hogy ruhát váltsak. Nem beszélve arról, hogy ez időigényes meló, én pedig nem tudom, mennyire türelmetlen a drága most épp. Inkább csak sietősen azokat a darabokat próbálom fel, amiket tudnom kell, hogy áll rajtam, jó-e rám. A kiválasztott ruhák nagy része magamon is tetszik, úgyhogy azokat mind a kosarakba halmozom, míg amik nem kellenek, visszaadom az eladóknak.
Utoljára hagytam az olyan kívánságaimat, mint a hajsütő, sampon, hajbalzsam és a hajlakk, de azt nem itt fogjuk megkapni, azokat elég, ha valamelyik testőr megszerzi. Legyen erős, minőségi mind, bár a sampont és a balzsamot megmondom, melyiket szeretném. Három kosárnyi cuccal és az újabb adag kívánsággal megállok Asame előtt – három lépés távolságra tőle a biztonság kedvéért, ha esetleg az életemet kéne mentenem és rohadt gyorsan felszívódnom -, és várom az ítéletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése