2011. szeptember 11., vasárnap

410.

Asame

Miután Deon elmegy, csak mosolyogva csóválom meg a fejem, s kicsit rendet rakok a szobában megcsinálva az ágyat magunk után. Vajon a kölyök tisztában van azzal, hogy naponta többször képes lennék arra, hogy egyszerűen csak magam alá gyűrjem és órákig szeretkezzünk? Többször, újra, többféleképpen. Egyszerűen megbolondít, de nem akarom lerohanni. Pedig néha nehéz magam visszafogni, még akkor is, mikor együtt vagyunk... Vajon ha azzal állnék neki elő, hogy nem csak az ágyban akarom a magamévá tenni, mit szólna? Világgá szaladna, vagy mindent a fejemhez vágva akadna ki? Nem tudom, de egyszer muszáj lesz kiderítenem. Maximum két napig mosolyszünetet tartunk. Bár remélem, nem így lesz. Nekem is vannak vágyaim, vannak elképzeléseim, és valószínűleg egyik-másik Deon számára a perverzió határát súrolja, de nekem bejön. Szívesen látnám a kölyköt feszes, bőr rövidnadrágban egy nyakörvvel és pórázzal a nyakában. Nem, nincs bennem semmilyen szado-mazo hajlam, meg ilyesmi, egyszerűen csak a látvány izgat és biztos vagyok benne, hogy Deonon rohadtul jól állna egy olyan. Arról nem is beszélve, hogy számtalan olyan hely van a házban, ahol szívesen a magamévá tenném és nem csak úgy, hogy meglovagol, mert attól még, hogy nem úgy szeretkezünk, még nem érzem, hogy uralni akarnám.


Megdörzsölöm halántékom és rágyújtok megint. Nem kellene ilyeneken gondolkodnom. Legalábbis addig nem, míg nem tudom csillapítani a vágyaimat sehogy sem. Remélem, hamar túljutunk ezen a helyzeten. Elnyúlok az ágyon és a plafont kezdem el bámulni, hátha segít valami megoldást találni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése