Nem zavar, hogy nem hívtak, számomra ez sehol sem akadály, így a legnagyobb nyugalommal haladok végig a házon. Mivel nem ront rám senki, arra következtetek, hogy nem lettem első számú közellenség. Kíváncsi vagyok Asame arcára, mindennél jobban tudni akarom most, Deon el merte-e mondani neki, hogy megkeféltem és ha igen, Asame ugrik-e, hogy megöljön, vagy a rá jellemző higgadtsággal és ridegséggel néz majd a szemembe, némán megígérve, hogy megbánom még, hogy elbirtokoltam tőle a kis kedvencét. Rövid, határozott kopogással jelzek a szobája ajtaján, majd mikor megkapom a belépési engedélyt, bemegyek. Egyedül van, és amint meglát, indulat lesz rajta úrrá, de nem veszti el a fejét, gyűlölettel telve néz bele a szemeimbe. Ó, igen...! Akartam ezt a látványt és az, hogy az ágyában marad, csak azt jelenti, hogy tisztában van vele, mivel járna, ha rám vetné magát. Sebesült, én pedig gondolkodás nélkül úgy indítanék, hogy belenyomnám tövig az ujjam a sérülésébe és marokra fognám a nyakát, hogy megfojtsam. Lehet bármennyire kemény faszú, ebbe az akcióba belebukna, mert engem Deonon kívül senki sem ölhet meg, ő pedig nem fog.
Elégedett vagyok az eredménnyel, a kölyök bátorságával, vagy félelmével és Asame haragjával. Van esze mind a kettőnek és csak ez a fontos. Egy nap ez a majom hálás lesz nekem, amiért neveltem, képeztem, martam és dugtam a kis szerelmét, mert páratlan példánya lesz minden világnak. Tökéletes, erős, megállíthatatlan, céltudatos és észbontó. Egyetlen ember, legyen az nő vagy férfi, heteró vagy homokos, sem fog tudni nemet mondani Deonnak, bármit is akarjon tőle, így mindenki a lábai elé hever majd, mint valami kutya.
- Bakari döntésre jutott Deonnal kapcsolatban – jelentem ki hidegen. - Rendeld ide a kölyköt és Shinjit, beszédem van hármótokkal, mielőtt kimegyünk a terepre! – kérem talán egy kissé utasítóan Asamét, aztán elfoglalom az egyik fotelt, cigarettát kotrok elő a zsebemből és komótosan rágyújtok. Egyáltalán nem hat meg, hogy nem tetszik neki, hogy elkényelmesedtem a szobájában, csak két esetben vagyok hajlandó felkelni most a fotelből: ha ő nem hajlandó felhívni Deont, mert akkor magamhoz veszem a telefonját és én hívom fel róla, vagy ha a kölyök nem hajlandó hazajönni, mert akkor intézek pár telefont, hogy megtudjam, hol van és érte megyek. Kurvára leszarom a nyűgjeiket, a kötelesség akkor is kötelesség, ha éppenséggel nem tetszik nekik a dolog. Persze úgy fest, Asaménak több esze van, mint büszkesége, mert szó nélkül a telefonjáért nyúl. Ugranom kellene, hátha testőrséget hív? Tegye. Ha meg akar ijeszteni, rábasz, mert amíg Deonnak nem árt, addig felőlem akármit csinálhat. Korábban kellett volna megszületnie, akkor viszont már bőven az apja lehetne a kölyöknek. Vagy ennyire bukik a srác az idősebb pasikra? Félelmetes lenne.
- Végeztetek? - szól bele, mikor a kölyök felveszi a telefont. - Jó lenne. Gyertek haza azonnal! - mondja, majd kinyomja. Helyes. Elégedetten fújom ki a cigifüstöt, s még kényelmesebb pozícióba helyezkedem, jelezve, hogy itt óhajtom megvárni, míg Deon hazatalál. Szeretem ingerelni Asamét, figyelni a szemeiben fellobbanó indulatokat, a rideg pillantásait állni, és azt a nyugalmat, amit magára erőltet. Tudom, hogy ha nem az lennék, aki vagy ami vagyok, már rég aprítana ideális falatokra a halaknak, így azonban nem igazán tud velem mit kezdeni.
Úgy fest, nem hajlandó beszélni velem, nekem azonban ezzel semmi problémám, nincs beszédkényszerem, mint Deonnak, ezért valószínűsítem, hogy míg a srác meg nem érkezik, mustráljuk majd egymást. Remek.
Elégedett vagyok az eredménnyel, a kölyök bátorságával, vagy félelmével és Asame haragjával. Van esze mind a kettőnek és csak ez a fontos. Egy nap ez a majom hálás lesz nekem, amiért neveltem, képeztem, martam és dugtam a kis szerelmét, mert páratlan példánya lesz minden világnak. Tökéletes, erős, megállíthatatlan, céltudatos és észbontó. Egyetlen ember, legyen az nő vagy férfi, heteró vagy homokos, sem fog tudni nemet mondani Deonnak, bármit is akarjon tőle, így mindenki a lábai elé hever majd, mint valami kutya.
- Bakari döntésre jutott Deonnal kapcsolatban – jelentem ki hidegen. - Rendeld ide a kölyköt és Shinjit, beszédem van hármótokkal, mielőtt kimegyünk a terepre! – kérem talán egy kissé utasítóan Asamét, aztán elfoglalom az egyik fotelt, cigarettát kotrok elő a zsebemből és komótosan rágyújtok. Egyáltalán nem hat meg, hogy nem tetszik neki, hogy elkényelmesedtem a szobájában, csak két esetben vagyok hajlandó felkelni most a fotelből: ha ő nem hajlandó felhívni Deont, mert akkor magamhoz veszem a telefonját és én hívom fel róla, vagy ha a kölyök nem hajlandó hazajönni, mert akkor intézek pár telefont, hogy megtudjam, hol van és érte megyek. Kurvára leszarom a nyűgjeiket, a kötelesség akkor is kötelesség, ha éppenséggel nem tetszik nekik a dolog. Persze úgy fest, Asaménak több esze van, mint büszkesége, mert szó nélkül a telefonjáért nyúl. Ugranom kellene, hátha testőrséget hív? Tegye. Ha meg akar ijeszteni, rábasz, mert amíg Deonnak nem árt, addig felőlem akármit csinálhat. Korábban kellett volna megszületnie, akkor viszont már bőven az apja lehetne a kölyöknek. Vagy ennyire bukik a srác az idősebb pasikra? Félelmetes lenne.
- Végeztetek? - szól bele, mikor a kölyök felveszi a telefont. - Jó lenne. Gyertek haza azonnal! - mondja, majd kinyomja. Helyes. Elégedetten fújom ki a cigifüstöt, s még kényelmesebb pozícióba helyezkedem, jelezve, hogy itt óhajtom megvárni, míg Deon hazatalál. Szeretem ingerelni Asamét, figyelni a szemeiben fellobbanó indulatokat, a rideg pillantásait állni, és azt a nyugalmat, amit magára erőltet. Tudom, hogy ha nem az lennék, aki vagy ami vagyok, már rég aprítana ideális falatokra a halaknak, így azonban nem igazán tud velem mit kezdeni.
Úgy fest, nem hajlandó beszélni velem, nekem azonban ezzel semmi problémám, nincs beszédkényszerem, mint Deonnak, ezért valószínűsítem, hogy míg a srác meg nem érkezik, mustráljuk majd egymást. Remek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése