Igen, jobban, biccentek is Nishidának. A közelében valahogy nem vagyok annyira beszédes, pedig ez a halvány mosoly egészen emberivé tette a számomra. Ettől függetlenül tartja tőlem a távolságot és nekem nincs nagyon kedvem közeledni hozzá. Egyelőre semmiképp. Érdekel, milyen ember, de túlságosan gyorsan lepasszol most is ahhoz, hogy nagyon megfigyeljem őt. Rettentő komoly, bizonyos szinten talán elutasító, ugyanúgy munkamán, vagy még jobban is, mint Asame, ennyi biztos. Rossz arc nem lehet, ha Kazu szereti, megismerni azonban nem a közeljövőben fogom őt, az is tuti.
- Természetesen szeretném – szólalok meg, miközben biccentek elköszönésül, azzal Shinjivel együtt távozom. Csalódott vagyok egy kicsit amiatt, mert nem tudok pár percnél több időt eltölteni Nishidával, nem tudom őt megfigyelni, megismerni, ám felülemelkedem ezen, mikor bekopogok barátomhoz. Nem érkezik válasz, ezért a biztonság kedvéért erősebben újra kopogok, mire kinyílik előttem az ajtó. Kazu nem tűnik úgy, hogy felébredt volna, ezért azonnal alaposan kiröhögöm, miközben leveszem magamról a cipőmet.
- Jó reggelt, álomszuszék – köszöntöm őt, majd behatolunk Shinjivel a szobájába. Testőröm szokásos helyét, az egyik fotelt foglalja be, én pedig barátomat visszakísérem az ágyhoz, s leülök rá. – Elég szar neked büntiben lenni, hallod-e – heccelem játékosan.
- Ne kötekedjél szegény szerencsétlennel korán reggel - mormogja álmosan, mire éktelen röhögésbe kezdek, ő int Shinjinek és eldöglik az ágyon. Az éjjeliszekrényére teszem a Nishidától kapott méretes dossziét, mert nincs kedvem szorongatni. - Nem hagytak aludni...
- Aki éjjel legény, nappal is legyen az - vágok vissza Kazunak könnyedén. - Miért is kéne téged annyira sajnálni? - folytatom csakazértis a heccelését.
- Akart a fene számlázást írni este - morogja, mire elvigyorodom újra. - Jobban élveztem volna azt, amire te gondoltál - húzza fejére a párnát. Jó, most már nem csesztetem tovább, inkább kedveskedőn megsimogatom a hasát. Amúgy sem tudok valami jól beszélgetni vele érzésem szerint a szexről. Elmondanám neki a Tatsukival történteket, de nem tudom megtenni. Fogalmam sincs, hogyan kéne, meg úgy egyébként is. Adjam elő a történetet még egyszer? Shinji jól elkapta, kérdezett és nem hagyott menekülni, Asaménak pedig el kellett mondanom és meg kellett erőszakolnom magam, hogy mindent, amit csak lehet, vagy hallani akar, azt megosszam vele, Kazuval szemben azonban semmilyen kötelezettségem nincs ezügyben.
- Nem gáz, ha elnyúlok melletted? Kiakasztottam a vállaimat és így kényelmesebb lenne - magyarázom meg kínoskodva.
- Szolgáld ki magad - vigyorodik el. Mivel engedélyt kaptam rá, kényelembe helyezem magam Kazu mellett. - Építő látvány lehetünk. Mint két csöves... - He?! Mint két csöves? Egy frankó szobában? Ennyire azért nem érzem magam lestrapáltnak...
- Határozottan - jelenti ki Shinji mosolyogva.
- A csövesek a járdaszegélyen fekszenek valami papíron, vagy padok alatt, vagy ilyen nagy virágtartókban - magyarázom teljesen komoly képpel, miközben röhögnék. - Vagy te annyira legyalázva érzed magad? - kérdezem azért meg a biztonság kedvéért.
- Nem. Friss vagyok, mint a hatnapos libafos - kuncogja. Hát... én csak nézek egy nagyot.
- Ha antiszociális vagy és inkább aludnál... hazamegyünk... nem nagy gáz - motyogom meglepett képpel a plafont bámulva. - Igazán nem akarom, hogy miattunk tovább érlelődj, viszont van jó hírem, ami felvidít talán - adagolom neki, hátha kap némi életkedvet.
- Bocs, tényleg kicsit fáradt vagyok, de örülök neki, hogy itt vagy. Milyen infót hoztál? - mondja elmosolyodva. Na végre, már azt hittem, ilyen búval baszott marad, mert akkor kénytelen lettem volna kicsit megböködni az oldalát, aztán ha csikis, kiszállni a partiból és ráugrasztani Shinjit.
- Nishidának nem tudom, én csak szállítmányozok, neked meg azt, hogy Asame úgy tervezi, hogy most már tényleg elkeni a szád a versenyen és szereztem neked új versenytársat. De nem mondom meg, kit! - teszem hozzá gyorsan, nagyot vigyorogva. Hadd izguljon, én meg élvezem, hogy gonoszkodhatok.
- Hoppá! Kezdhetek aggódni, hogy végre lesz ellenfelem? - kérdezi vigyorogva. - Nem lehetsz ennyire gonosz velem, Deon, mondd meg, ki az...! Naaa... - mondja tetetett nyafogással.
- Ennél még sokkal gonoszabb vagyok - vallom be élveteg vigyorral. - Egyébként sosem találnád ki - teszem hozzá, hogy húzzam még egy kicsit az agyát, majd övtáskámból előkeresem a telefonomat, hogy írjak egy sms-t Shinjinek. “Neked lenne kedved versenyezni?” - küldöm el neki a kérdést.
- Majd meglátom, mi? - vigyorodik el, én meg bólogatok sűrűn válaszul. Shinji meglepődik, mikor sms-e jön és felnevet. Visszaír: “Lenne.”, s már pötyögöm is neki a választ: “Halvány sejtelmem sincs, kocsit honnan és hogy lehet leakasztani, de megoldjuk. Frankó lenne, ha te is ott vigyorognál Kazura az ellenfelei közt.”.
- Egyébként el akarod mesélni azt az esetet, vagy inkább hanyagoljuk? - kérdezem meg a mellettem fekvő srácot. Érdekel, persze, hogy ő hogyan látta, élte meg, mi vitte rá, hogy kockára tegye az életét, satöbbi, de azért nagyon csesztetni nem akarom, annyit nem ér a dolog.
- Nagyon nem tudok neked mit mesélni róla. Be akartam bizonyítani Nishidának, hogy annál többre is képes vagyok, mint amilyen feladatokat rám bízott, így szervezkedni kezdtem. Persze arra már nem futotta a hülye fejemmel, hogy le is informáljam, kikkel akarok épp üzletet kötni és mi az áru. Őszintén szólva mikor közölték, hogy tíz kiló heroint kell megszereznem egy hét alatt, bepánikoltam. - Hát ezt tök megértem. Baszd meg, Kazu! - Akkor szóltam Asaménak a dologról, mert Nishinek nem mertem elmondani. Végül ő rángatott ki a szarból, bár gőzöm sincs, honnan sikerült neki elővarázsolnia annyi anyagot. Jó, ez hülyeség, mert van. Asaménak vannak alvilági kapcsolatai, ezt tudom, még ha nem is használja őket gyakran, valószínűleg így. Végül nyertem az üzleten, de Asame akkor közölte, hogy legyek faszagyerek és álljak Nishi elé, különben leveri rajtam a drog árát. Természetesen többe fájt neki, mint amennyit kaptam a bizniszért, szóval végülis elbasztam rendesen a dolgot... - mondja csendesen. - Így kénytelen voltam mindent bevallani, Nishi pedig nem dicsért meg érte. És igaza is volt. Bár nem bukott sokat Asame, akkor is valamennyit igen. A pénz persze itt rohadtul nem számít, csak mégis a dolgok mikéntje, na meg az, hogy tulajdonképpen nem sokon múlt, hogy ne lőjenek le ott helyben. Ehhez képest Nishida büntetése inkább megváltásnak tűnt... Két hétig. Azóta meg átok - kuncogja a végén. - Ez van, az ember a hibáiból tanul. Hát én megtanultam, hogy még van mit fejlődnöm, mert az üzleti érzékem a béka segge alatt van két méterrel. Akkor legalábbis ott volt, most meg nem kaptam még lehetőséget rá, hogy bizonyítsam az ellenkezőjét - mondja őszintén.
- Ha droggal kell bizniszelni, kurva nagy arcnak kell lenned, hogy ne lőjenek agyon - jelentem ki komolyan némi hallgatás után, a plafont bámulva. - Én is frankót buktam, bár engem megölni nem mertek volna, mert Tatsuki mindenkit darabokra tép, akinek csak szóba jöhet a neve az ügylettel kapcsolatban. Helyette nekem felmutatták annak a csókának a fejét, aki hátulról fedezett. Majdnem becsináltam - árulom el őszintén, mosolytalanul. - Azt se tudom, hogyan léptem meg, vagy hogy kerültem Tatsuki lakására, nagyjából rémlik csak az a dolgot követő két hét is, amíg túltettem magam a sokkon és csak abban vagyok biztos, hogy kurvára megszenvedtük a dolgot, mert azóta olyan mellettem a pirszingesem, mint valami veszett véreb - magyarázom Kazunak. Remélem, soha többet eszébe se jut az alvilággal üzletelni, mert tényleg nagykutyának kell lenni ahhoz, hogy megússza az ember.
- Hát nekem is az volt csak a szerencsém, hogy Asame végül kihúzott a szarból. De többet inkább nem akarok ilyen ügyleteket folytatni attól függetlenül, hogy szeretnék komolyabb dolgokat is véghez vinni. Bár ennyire én nem lettem megfélemlítve akkor. Az a két fickó... vagy annyira nem voltak nagymenők, mint amilyennek beállították magukat, vagy ismerték Asamét, aki végül eljött velem az üzletkötéskor. Gyanítom, az utóbbi volt a sanszos, szerencsémre így azért jól végződött a dolog. Tény, hogy azóta Nishi nem akar sehova sem engedni nagyon.
- Majd ha kell valami, paktálunk, én már nem tudok kiszállni egy bizonyos mértéknél jobban az alvilágból - mondom könnyedén Kazunak és felé fordítom a fejem. - Neveket tudsz? - kérdezem meg, mert megkérdezném Tatsukit, milyen viszonyban állunk azzal a két illetővel. Kazut is be akarom biztosítani, hogy támadhatatlan legyen az alvilágból. Nem mintha onnan olyan bátran pattognának felfelé, ha egy yakuzáról vagy a kedvencéről van szó, de azért jobb az óvatosság, ezt már korán megtanultam. Kazu elgondolkodó képpel hallgat, én pedig hagyok neki időt visszaemlékezni. Megér nekem annyit két név, hogy várjak rá. Annyit simán.
- Az egyiket, azt hiszem, valami Kitamurának hívták, vagy mi a fenének, a másikat passzolom... Nem igazán akartam megjegyezni a nevüket - teszi hozzá, szemem sarkából azonban láttam, hogy Shinji hirtelen felkapta a fejét a név hallatán. Zsír, úgy fest, körbeérünk, de nekem ez csak jó, mert feltűnés nélkül kérdezhetek rá Kitarora is majd Tatsukinál. Combom mellett, úgy, hogy Kazu nem látja, mert testemmel takarom a kezem, intek testőrömnek, hogy nyugi. Nem azért, mert nem bírom a saját barátomban, egyszerűen csak ha Shinji nem akarja elmondani magától neki, hogy volt kapcsolata az alvilággal, akkor ne is derülhessen ki. Nem beszélve arról, hogy ha Kazu csak véletlen elszólja magát, abból lehetnek beláthatatlan következményű dolgok.
- A nevek mindig a legfontosabbak - jelentem ki. - Az alvilágban szinte senki sem a születési nevét viseli, de az, amit választanak maguknak, olyan, mint egy ujjlenyomat vagy a DNS a zsernyákoknak. Ha az megvan, eljuthatsz hozzájuk. Lehet, hogy idő kérdése, lehet, hogy csak egy jó fülesé, de ha már neveket tudsz és van legalább egy ember, akinek érdeke köpni neked, nyert ügyed van - osztom meg vele komolyan. - Nem mintha akarnám, hogy bármi közöd legyen ahhoz a világhoz - teszem hozzá szigorúan.
- Nem is valószínű, hogy akarnám, hogy közöm legyen hozzá - mondja komolyan. - Jobb ez így.
- Ezt megbeszéltük - jelentem ki talán egy kicsit elégedetten. Kazu nem olyan srác, akit el tudok képzelni az alvilágban vagy néhány kapcsolattal onnan. Nem elég agyafúrt és aljas, nincs benne meg az a lelkület, ami nélkül eltapossák, ezért törvényszerű, hogy számára ott csak halál található.
Furcsa. Az életnek elég keserű humora van, ha innen nézem, hiszen a tegnapi után jó esély van arra, hogy megint megszakítsam minimum egy időre Tatsukival a kapcsolatot, mire a nyakamba szakad Shinji és Kazu alvilági ügye, hogy legyen okom, amivel túlléphetek a történteken. Persze mondhatjuk, hogy ez belemagyarázás és valahol talán tényleg az is, ettől függetlenül a véleményem nem változik: a sors valamit kurvára akar velünk bíbelődni Tatsukival. Most örüljek? Fingom sincs, van-e minek.
- Képzeld! - szólalok meg vidáman, hiszen úgy gondolom, ideje valami új témát feldobni, mielőtt folytatnám azonban, megszólal a telefonom. - Shit! - káromkodok kurtán, aztán felülök és elkezdek az övtáskámban kutakodni Kapocs után. - Nem baj, addig van időd elképzelni - heccelem barátomat, majd a fülemhez emelem az Asame nevét kiíró telefont. - Jelen.
- Természetesen szeretném – szólalok meg, miközben biccentek elköszönésül, azzal Shinjivel együtt távozom. Csalódott vagyok egy kicsit amiatt, mert nem tudok pár percnél több időt eltölteni Nishidával, nem tudom őt megfigyelni, megismerni, ám felülemelkedem ezen, mikor bekopogok barátomhoz. Nem érkezik válasz, ezért a biztonság kedvéért erősebben újra kopogok, mire kinyílik előttem az ajtó. Kazu nem tűnik úgy, hogy felébredt volna, ezért azonnal alaposan kiröhögöm, miközben leveszem magamról a cipőmet.
- Jó reggelt, álomszuszék – köszöntöm őt, majd behatolunk Shinjivel a szobájába. Testőröm szokásos helyét, az egyik fotelt foglalja be, én pedig barátomat visszakísérem az ágyhoz, s leülök rá. – Elég szar neked büntiben lenni, hallod-e – heccelem játékosan.
- Ne kötekedjél szegény szerencsétlennel korán reggel - mormogja álmosan, mire éktelen röhögésbe kezdek, ő int Shinjinek és eldöglik az ágyon. Az éjjeliszekrényére teszem a Nishidától kapott méretes dossziét, mert nincs kedvem szorongatni. - Nem hagytak aludni...
- Aki éjjel legény, nappal is legyen az - vágok vissza Kazunak könnyedén. - Miért is kéne téged annyira sajnálni? - folytatom csakazértis a heccelését.
- Akart a fene számlázást írni este - morogja, mire elvigyorodom újra. - Jobban élveztem volna azt, amire te gondoltál - húzza fejére a párnát. Jó, most már nem csesztetem tovább, inkább kedveskedőn megsimogatom a hasát. Amúgy sem tudok valami jól beszélgetni vele érzésem szerint a szexről. Elmondanám neki a Tatsukival történteket, de nem tudom megtenni. Fogalmam sincs, hogyan kéne, meg úgy egyébként is. Adjam elő a történetet még egyszer? Shinji jól elkapta, kérdezett és nem hagyott menekülni, Asaménak pedig el kellett mondanom és meg kellett erőszakolnom magam, hogy mindent, amit csak lehet, vagy hallani akar, azt megosszam vele, Kazuval szemben azonban semmilyen kötelezettségem nincs ezügyben.
- Nem gáz, ha elnyúlok melletted? Kiakasztottam a vállaimat és így kényelmesebb lenne - magyarázom meg kínoskodva.
- Szolgáld ki magad - vigyorodik el. Mivel engedélyt kaptam rá, kényelembe helyezem magam Kazu mellett. - Építő látvány lehetünk. Mint két csöves... - He?! Mint két csöves? Egy frankó szobában? Ennyire azért nem érzem magam lestrapáltnak...
- Határozottan - jelenti ki Shinji mosolyogva.
- A csövesek a járdaszegélyen fekszenek valami papíron, vagy padok alatt, vagy ilyen nagy virágtartókban - magyarázom teljesen komoly képpel, miközben röhögnék. - Vagy te annyira legyalázva érzed magad? - kérdezem azért meg a biztonság kedvéért.
- Nem. Friss vagyok, mint a hatnapos libafos - kuncogja. Hát... én csak nézek egy nagyot.
- Ha antiszociális vagy és inkább aludnál... hazamegyünk... nem nagy gáz - motyogom meglepett képpel a plafont bámulva. - Igazán nem akarom, hogy miattunk tovább érlelődj, viszont van jó hírem, ami felvidít talán - adagolom neki, hátha kap némi életkedvet.
- Bocs, tényleg kicsit fáradt vagyok, de örülök neki, hogy itt vagy. Milyen infót hoztál? - mondja elmosolyodva. Na végre, már azt hittem, ilyen búval baszott marad, mert akkor kénytelen lettem volna kicsit megböködni az oldalát, aztán ha csikis, kiszállni a partiból és ráugrasztani Shinjit.
- Nishidának nem tudom, én csak szállítmányozok, neked meg azt, hogy Asame úgy tervezi, hogy most már tényleg elkeni a szád a versenyen és szereztem neked új versenytársat. De nem mondom meg, kit! - teszem hozzá gyorsan, nagyot vigyorogva. Hadd izguljon, én meg élvezem, hogy gonoszkodhatok.
- Hoppá! Kezdhetek aggódni, hogy végre lesz ellenfelem? - kérdezi vigyorogva. - Nem lehetsz ennyire gonosz velem, Deon, mondd meg, ki az...! Naaa... - mondja tetetett nyafogással.
- Ennél még sokkal gonoszabb vagyok - vallom be élveteg vigyorral. - Egyébként sosem találnád ki - teszem hozzá, hogy húzzam még egy kicsit az agyát, majd övtáskámból előkeresem a telefonomat, hogy írjak egy sms-t Shinjinek. “Neked lenne kedved versenyezni?” - küldöm el neki a kérdést.
- Majd meglátom, mi? - vigyorodik el, én meg bólogatok sűrűn válaszul. Shinji meglepődik, mikor sms-e jön és felnevet. Visszaír: “Lenne.”, s már pötyögöm is neki a választ: “Halvány sejtelmem sincs, kocsit honnan és hogy lehet leakasztani, de megoldjuk. Frankó lenne, ha te is ott vigyorognál Kazura az ellenfelei közt.”.
- Egyébként el akarod mesélni azt az esetet, vagy inkább hanyagoljuk? - kérdezem meg a mellettem fekvő srácot. Érdekel, persze, hogy ő hogyan látta, élte meg, mi vitte rá, hogy kockára tegye az életét, satöbbi, de azért nagyon csesztetni nem akarom, annyit nem ér a dolog.
- Nagyon nem tudok neked mit mesélni róla. Be akartam bizonyítani Nishidának, hogy annál többre is képes vagyok, mint amilyen feladatokat rám bízott, így szervezkedni kezdtem. Persze arra már nem futotta a hülye fejemmel, hogy le is informáljam, kikkel akarok épp üzletet kötni és mi az áru. Őszintén szólva mikor közölték, hogy tíz kiló heroint kell megszereznem egy hét alatt, bepánikoltam. - Hát ezt tök megértem. Baszd meg, Kazu! - Akkor szóltam Asaménak a dologról, mert Nishinek nem mertem elmondani. Végül ő rángatott ki a szarból, bár gőzöm sincs, honnan sikerült neki elővarázsolnia annyi anyagot. Jó, ez hülyeség, mert van. Asaménak vannak alvilági kapcsolatai, ezt tudom, még ha nem is használja őket gyakran, valószínűleg így. Végül nyertem az üzleten, de Asame akkor közölte, hogy legyek faszagyerek és álljak Nishi elé, különben leveri rajtam a drog árát. Természetesen többe fájt neki, mint amennyit kaptam a bizniszért, szóval végülis elbasztam rendesen a dolgot... - mondja csendesen. - Így kénytelen voltam mindent bevallani, Nishi pedig nem dicsért meg érte. És igaza is volt. Bár nem bukott sokat Asame, akkor is valamennyit igen. A pénz persze itt rohadtul nem számít, csak mégis a dolgok mikéntje, na meg az, hogy tulajdonképpen nem sokon múlt, hogy ne lőjenek le ott helyben. Ehhez képest Nishida büntetése inkább megváltásnak tűnt... Két hétig. Azóta meg átok - kuncogja a végén. - Ez van, az ember a hibáiból tanul. Hát én megtanultam, hogy még van mit fejlődnöm, mert az üzleti érzékem a béka segge alatt van két méterrel. Akkor legalábbis ott volt, most meg nem kaptam még lehetőséget rá, hogy bizonyítsam az ellenkezőjét - mondja őszintén.
- Ha droggal kell bizniszelni, kurva nagy arcnak kell lenned, hogy ne lőjenek agyon - jelentem ki komolyan némi hallgatás után, a plafont bámulva. - Én is frankót buktam, bár engem megölni nem mertek volna, mert Tatsuki mindenkit darabokra tép, akinek csak szóba jöhet a neve az ügylettel kapcsolatban. Helyette nekem felmutatták annak a csókának a fejét, aki hátulról fedezett. Majdnem becsináltam - árulom el őszintén, mosolytalanul. - Azt se tudom, hogyan léptem meg, vagy hogy kerültem Tatsuki lakására, nagyjából rémlik csak az a dolgot követő két hét is, amíg túltettem magam a sokkon és csak abban vagyok biztos, hogy kurvára megszenvedtük a dolgot, mert azóta olyan mellettem a pirszingesem, mint valami veszett véreb - magyarázom Kazunak. Remélem, soha többet eszébe se jut az alvilággal üzletelni, mert tényleg nagykutyának kell lenni ahhoz, hogy megússza az ember.
- Hát nekem is az volt csak a szerencsém, hogy Asame végül kihúzott a szarból. De többet inkább nem akarok ilyen ügyleteket folytatni attól függetlenül, hogy szeretnék komolyabb dolgokat is véghez vinni. Bár ennyire én nem lettem megfélemlítve akkor. Az a két fickó... vagy annyira nem voltak nagymenők, mint amilyennek beállították magukat, vagy ismerték Asamét, aki végül eljött velem az üzletkötéskor. Gyanítom, az utóbbi volt a sanszos, szerencsémre így azért jól végződött a dolog. Tény, hogy azóta Nishi nem akar sehova sem engedni nagyon.
- Majd ha kell valami, paktálunk, én már nem tudok kiszállni egy bizonyos mértéknél jobban az alvilágból - mondom könnyedén Kazunak és felé fordítom a fejem. - Neveket tudsz? - kérdezem meg, mert megkérdezném Tatsukit, milyen viszonyban állunk azzal a két illetővel. Kazut is be akarom biztosítani, hogy támadhatatlan legyen az alvilágból. Nem mintha onnan olyan bátran pattognának felfelé, ha egy yakuzáról vagy a kedvencéről van szó, de azért jobb az óvatosság, ezt már korán megtanultam. Kazu elgondolkodó képpel hallgat, én pedig hagyok neki időt visszaemlékezni. Megér nekem annyit két név, hogy várjak rá. Annyit simán.
- Az egyiket, azt hiszem, valami Kitamurának hívták, vagy mi a fenének, a másikat passzolom... Nem igazán akartam megjegyezni a nevüket - teszi hozzá, szemem sarkából azonban láttam, hogy Shinji hirtelen felkapta a fejét a név hallatán. Zsír, úgy fest, körbeérünk, de nekem ez csak jó, mert feltűnés nélkül kérdezhetek rá Kitarora is majd Tatsukinál. Combom mellett, úgy, hogy Kazu nem látja, mert testemmel takarom a kezem, intek testőrömnek, hogy nyugi. Nem azért, mert nem bírom a saját barátomban, egyszerűen csak ha Shinji nem akarja elmondani magától neki, hogy volt kapcsolata az alvilággal, akkor ne is derülhessen ki. Nem beszélve arról, hogy ha Kazu csak véletlen elszólja magát, abból lehetnek beláthatatlan következményű dolgok.
- A nevek mindig a legfontosabbak - jelentem ki. - Az alvilágban szinte senki sem a születési nevét viseli, de az, amit választanak maguknak, olyan, mint egy ujjlenyomat vagy a DNS a zsernyákoknak. Ha az megvan, eljuthatsz hozzájuk. Lehet, hogy idő kérdése, lehet, hogy csak egy jó fülesé, de ha már neveket tudsz és van legalább egy ember, akinek érdeke köpni neked, nyert ügyed van - osztom meg vele komolyan. - Nem mintha akarnám, hogy bármi közöd legyen ahhoz a világhoz - teszem hozzá szigorúan.
- Nem is valószínű, hogy akarnám, hogy közöm legyen hozzá - mondja komolyan. - Jobb ez így.
- Ezt megbeszéltük - jelentem ki talán egy kicsit elégedetten. Kazu nem olyan srác, akit el tudok képzelni az alvilágban vagy néhány kapcsolattal onnan. Nem elég agyafúrt és aljas, nincs benne meg az a lelkület, ami nélkül eltapossák, ezért törvényszerű, hogy számára ott csak halál található.
Furcsa. Az életnek elég keserű humora van, ha innen nézem, hiszen a tegnapi után jó esély van arra, hogy megint megszakítsam minimum egy időre Tatsukival a kapcsolatot, mire a nyakamba szakad Shinji és Kazu alvilági ügye, hogy legyen okom, amivel túlléphetek a történteken. Persze mondhatjuk, hogy ez belemagyarázás és valahol talán tényleg az is, ettől függetlenül a véleményem nem változik: a sors valamit kurvára akar velünk bíbelődni Tatsukival. Most örüljek? Fingom sincs, van-e minek.
- Képzeld! - szólalok meg vidáman, hiszen úgy gondolom, ideje valami új témát feldobni, mielőtt folytatnám azonban, megszólal a telefonom. - Shit! - káromkodok kurtán, aztán felülök és elkezdek az övtáskámban kutakodni Kapocs után. - Nem baj, addig van időd elképzelni - heccelem barátomat, majd a fülemhez emelem az Asame nevét kiíró telefont. - Jelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése