413.

Shinji

Miután Deon végez és megkér, hogy nézzek rá Asaméra, csak egy "rendben"-t felek neki és már indulok is vissza a yakuza szobájába. Rövid kopogás és az engedélye után belépek. Ryuu épp akkor végez Asame ruhájának megigazításával és csatolja fel Asame derekára a pisztolyt. Apró meghajlást követően tájékoztatom a férfit arról, hogy mehetünk, ha ő is úgy látja jónak, s Deonnal majd kint találkozunk. Ryuu még felsegíti Asaméra az öltönykabátot, majd hátára teríti a yakuza hosszú, fekete szövetkabátját.

- Vigyázz a házra, míg távol vagyok – intézi szavait Ryuunak, majd rám pillant. Arcán semmilyen érzelem nem látszódik, tekintete olyan rideg, mint évekkel ezelőtt, mikor először találkoztam vele. - Mehetünk – közli színtelen hangon, minden utasítást mellőzve, én pedig ismételten csak meghajlok röviden. Előre engedem őt. Asaméból sugárzik a méltóság és az erő még most is, pedig alig telt el pár nap, hogy súlyosan megsérült. Azt hiszem, őt nem lehet egykönnyen kivonni a forgalomból, bármennyire is szeretnék a halálát nagyon sokan. Mielőtt kiléphetnék az ajtón, Ryuu még vállamra teszi kezét némán kérve arra, hogy vigyázzak nem csak Deonra, de Asaméra is. Halványan rámosolygok, ezzel biztosítva őt arról, hogy nem lesz gond, a levegőben lévő feszültség azonban nyomasztó. A hetessel állok elő, s míg Deont várjuk, nekitámaszkodom az autónak. Asame sem száll be, rideg hűvösséggel figyeli Tatsukit és az ajtót, mígnem megjön a kölyök.


Kinyitom az ajtót a yakuzának, ám ő nem mozdul. Tatsuki Deon elé áll, minden bizonnyal azt szeretné, ha a kölyök vele tartana, ám Deon nemleges választ ad neki, mert a tetoválómester mérgesen ellép előle útjára engedve őt ezzel. Bezárom az ajtót, miután mindketten beszálltak, s beülve a volán mögé indítok én is. A fehér terepjáró megindul előttem, én pedig követem őt. Hátrapillantok a tükörben, s pillantásom találkozik Asamééval. Félelmetes még mindig az a ridegség és magabiztosság, ami árad belőle, az a nyers erő, ami jellemzi őt. Felhúzom az utasteret a volántól elválasztó ablakot, hagyva, hogy Deon beszélhessen a yakuzájával, ha akar, anélkül, hogy akár csak a jelenlétemmel is megzavarjam őket, miközben tartva a távolságot a terepjárótól követem Tatsukit. Nagyon nem kell figyelnem, mert már tudom, hova megyünk és azt is, hogy beszélni szeretnék majd a kölyökkel, ha lesz időnk.