415.

Shinji

Deon remekül harcolt. Két napja kimaradtam ebből, csak a végét sikerült elkapnom, ám most, hogy látom, mire képes, csak még jobban tisztelem őt. Mégis csak egy hűséges kutya leszel, Shinji, aki elkötelezi magát. Igen, minden bizonnyal, de nem érdekel. Deont szívesen szolgálom és védem meg akár az életem árán is, ha kell. Deon visszér hozzánk és Asame azonnal magához húzza őt. Egy zsebkendőt nyomok a kölyök kezébe és kabátomat is ráterítem, hogy ne fázzon meg. Nincs túl hideg, én nem fázom, de neki kimelegedve nem tenne jót még itt ácsorogni percekig kabát nélkül, Asame azonban letérdel Deon mellé és kivéve kezéből a zsebkendőt letörli Deon arcáról a még ott maradt vért. Ahogy nézem őket, elgondolkodom. A rideg és kegyetlen yakuza, ahogy mindenki emlegeti, a kölyök mellett teljesen szelíddé és gondoskodóvá válik, s még ilyenkor sem veszti el méltóságát, mikor féltérdre ereszkedve, szó nélkül, óvón bánik a kölyökkel, s ez teljesen tiszteletreméltóvá teszi őt még ilyenkor is.


Bakari elindul felénk, Asame pedig feláll és felé fordítja a kölyköt, a férfi pedig térdre ereszkedik előtte. Ilyenkor jön az eskütétel, ennyit még én is tudok, ám Bakari néma marad, csak hosszú hallgatás után szólal meg, hogy felesküdött Deonnak, s míg a kölyök nem mond vagy tesz semmit, úgy marad. Deon is elfogadja őt, a férfi pedig feláll.

- Menjünk haza – kéri csendesen. Bakari a kezébe nyomja a kabátot és elindul az autója felé. Süt belőle valami megmagyarázhatatlan dolog, én nem tudom hova tenni, olyan, mintha mindent most vesztett volna el, mintha egy kivert kutya lenne. Talán így van, talán nem, mindenesetre Deonnak kell a férfi, s mivel elfogadták egymást, már nincs visszaút. Végül Tatsuki lép hozzánk, s egy vastag dossziét nyom a kölyök kezébe.

- Ha áttanulmányoztad, égesd el – kéri kurtán.

- Nem hagyunk nyomokat, amiket követve eljuthatnak hozzánk – jelentik ki egyszerre, Tatsuki pedig biccent, mintha ezzel dicsérné Deont, végül komoly képpel felnéz rám, végigmér, lassan, tüzetesen, amitől megint kicsit kellemetlenül érzem magam, s a nyakamon lévő ujjnyomai tompán megsajdulnak. Ezt érzem, így érzem, de hogy miért, egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Állom a mustrát, mást nem tehetek és nem is akarok, s Tatsuki végül Asame szemeibe néz. Nyugodt, rezzenéstelen arccal, valamit formálgatva, míg végül megszólal.

- Becsüllek - jelenti ki aztán mély, méltóságteljes hangon. A csendben úgy hat ez a szó, hogy még Bakari is visszafordul és Deon szájából felszabaduló apró, döbbent nyögés is tisztán hallható. Asame aprót bólint, jelezve a férfinak, hogy elfogadja a most még ha csak burkoltan is felkínált békejobbot, s Tatsuki hátat fordítva nekünk indul el terepjárójához. Sokáig figyelem őt elgondolkodva, mígnem Asame hangja rángat vissza merengésemből.

- Menjünk – szól csendesen, én pedig meghajlok, s magam elé engedve őket sétálunk vissza a heteshez. Deont terelgetni kell, de Asaménak ez nem jelent kihívást, s amint a kocsihoz érünk, kinyitom nekik az ajtót, s miután beszállnak, még figyelem egy darabig az éppen akkor elhajtó terepjárót, majd beülve a volán mögé indítok, és elindulunk végre haza.


Kényelmes tempóban az út így is fél óra, s az úton senki nem szólal meg. A légkör nem feszült, de nem is a megszokott. Azt hiszem, ez a nap mindnyájunknak tele volt meglepetésekkel. Hátrapillantok a tükörből. Asame kifele bámul az ablakon elgondolkodva, s Deon is csendesen ücsörög. Láttam, hogy megdöbbent, hogy szinte sokkolta, amit a tetoválómestere mondott Asaménak, s most mindketten ezt emésztgetik. Végül leparkolok a ház előtt, majd kinyitva az ajtót megvárom, míg Asame és Deon kiszáll, majd a kölyök felénk fordul egyértelműen jelzve, hogy közlendője van

- Szeretném ha ezt - emeli meg egy picit az aktát - tényleg nem tartanánk meg, mert Bakari ugyan a testőröm, vagy mi... attól még alvilági és ezt meg akarom így tartani... Akarod látni? - kérdezi meg Asamét.

- A te embered. Ha akarod, elolvasom, ha úgy látod jobbnak, hogy nem kell tudnom róla, akkor nem, ez a te döntésed – mondja kimérten Asame és elindul befelé a házba. Odalépek Deonhoz.

- Beszélni szeretnék veled majd – mondom neki csendesen.

- Megejtjük hamarosan – biztosít róla, majd elnézést kérő pillantást küld felém és Asame után rohan elég ügyetlen módon, sántítva. - Nyilván nem ajánlom fel ezt, ha nem gondolnám úgy, hogy tartozhat rád is! Most hova mész?! Le kéne ülnünk négyen megbeszélni pár apróságot még az elején... - Én is elindulok befelé, ahogy Bakari is.

- Leülünk, de most kell egy fél óra magány, ha megbocsátasz – mondja neki csendesen, jelezve, hogy sort kerítünk arra a beszélgetésre még ma, de előtte muszáj átgondolnia pár dolgot. A látottakat és a tetoválómester szavait is minden bizonnyal. Ryuu elé jön és lesegíti róla a kabátot minden szó nélkül, majd Asame int neki, hogy most ő is hagyja magára, s elvonul szobájába.


Deon csalódott képpel megtorpan, nem követi tovább Asamét, inkább bevár minket Bakarival. A férfi kezében egy közepes méretű sporttáska van dugig tömve, de úgy fest, nincs más holmija.

- Szerintem... akkor most... mármint érted - pillant rám. Látszik rajta, hogy fennakadt azon, amit Asame mondott neki és nem igazán tért napirendre még. Halványan elmosolyodom és odalépve hozzá jelzem, hogy menjünk valami nyugodtabb helyre, mert itt most túl sokan vagyunk hirtelen.

- Csak mutassátok meg, hova pakolhatok le! - morog Bakari.

- Megmutatom neked azt a szobát, ahol Tatsuki volt elszállásolva - ajánlja fel Ryuuichi és int a férfinak, hogy kövesse őt. Bakari biccent, majd anélkül, hogy Deonra pillantana, hátrahagyja őt.

- Mit szólnál egy kávéhoz? - kérdezem meg Deont. A konyha most tökéletes lesz, a házinéni úgyis nagyot hall, bár lehet, csak az én kéréseimet nem hajlandó mindig figyelembe venni, pedig nem ártottam neki. Mindegy is, nekem mindenképpen kell egy kávé, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy a mai nap sem lesz éppen túl rövid.

- Elkél – feleli kurtán, kedveszegetten, majd elindul velem a konyha felé. Szegény kölyök, de meg kellene értenie a yakuzáját is. Asaménak van mit átgondolnia, hiszen az a férfi, aki megdugta azt, akit szeret, most elismerte őt. Asame kivívott valamit magának a tetoválómesternél és ez nagy szó, amit át kell gondolnia, s gondolom, mást is. Nem volt felhőtlen a hangulat, mikor kiszálltak a kocsiból ott a terepen, hiába erőltettek magukra mindketten pofás kis maszkot... Meglátjuk, mi lesz és mire jut Asame.