Miután felállok és Deon is távozik, a mosogatóba rakom a bögréinket, s megköszönöm Ayakonak a kávét, majd elindulok, hogy beálljak a garázsba a BMW-vel, mielőtt Ryuu tényleg leszedi a fejemet is a nyakamról. A kölyök tényleg nagyszerű és méltó utóda lesz Asaménak és lehetett volna Tatsukinak is. Valahol örülök neki, hogy nem az utóbbihoz akar tartozni. Mikor kiérek a ház elé, Bakarival találom szembe magam. A kis Suzukiból elővesz egy vékony aktát, majd a motorháztetőre dobja.
- Az, aki beszervezett téged az alvilágba, nem volt elég óvatos, Tatsuki viszont túl kíváncsi típus. Ez minden, amit tudni lehet rólad ott, ez pedig - húz elő a zsebéből egy pendrive-ot, majd könnyedén nekem dobja. Elkapom a kis adathordozót, s ismét az aktára pillantok. Hát, nem egy Háború és béke. Szerencsére, majd belelapozok. Na jó, ekkora betűkkel persze, hogy nem az. Elfintorodom. Normális méretben már valószínűleg megütné a Quo vadis? vastagságát is talán - az egész életed másolata. Anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítványok, meg hasonlók. Te most nem létezel, Shinji. Legalább fél évig nem is fogsz, ha azt akarod, hogy a szaglászok, akik szeretnének a nyomodra bukkanni, elkerüljenek téged és a családod. Jelenleg sosem léteztél, az adataid alapján legalábbis nem - közli komolyan, merev arckifejezéssel. - Igyekezz úgy élni a következő legalább fél év alatt, hogy se a rendőrséggel, se a mentősökkel, se semmilyen más hivatalos szervvel ne kerülj kapcsolatba, mert ha rájönnek, hogy sehol sem létezel, komoly gondjaid lesznek. Az adataid természetesen nem csak ott vannak meg - bök hanyagul a pendrive-ra -, az csak neked érdekesség, én tüntettem el mindent. Az aktádat pedig nézd meg, tudatosítsd, mire kell figyelned, ha újra alvilági területre lépsz, azt pedig rád bízom, megmutatod-e a gazdádnak, és elégeted-e, vagy sem.
- Az, aki az alvilágba beszervezett, túlságosan eldrogozta az agyát ahhoz, hogy óvatos legyen. Gondolom, akkor tudsz mindent, ha ennyi anyagot gyűjtöttél rólam - nézek szemébe, mire bólint. - Nem érdekel az alvilág, Deon megkapja az aktát, majd eldönti, mit kezd vele. Elég régóta lavírozom már az alvilág és a yakuzák világa között ahhoz, hogy minél távolabb tartsam magamtól a szart, de kössz, megfogadom a tanácsaid - jelentem ki neki őszintén.
- Arra esküdtünk fel, hogy megvédjük - morogja cigaretta után kutatva a zsebében. - Érdekel, vagy sem az alvilág, tettél ott olyasmit, amiért még a mai napig is keresnek és ha megtalálnak, azzal Deont is veszélybe sodrod. Kitaro ellensége volt Tatsukinak és egy olyan lehetőség, mint a tanítványa megölése, igen nagyot lendítene Kitamura nimbuszán. Ő nem tudja, de ha a kölyöknek annyi, egy lábát legalább kirúgják Tatsukinak és Asaménak is, ami egy veszedelmes háborúhoz vezetne. Gondolom, ennyiből is értesz - veti oda nekem hanyagul, azzal rágyújt.
- Tisztában vagyok vele, hogy általam veszélybe kerülhet Deon, habár azzal nem voltam, hogy Tatsukinak bármilyen kapcsolata lett volna Kitaroval. Nem fogom a kölyköt veszélybe sodorni, sem Asamét, s bár keveset tudok az alvilági dolgokról, hülyének nem tartom magam - gyújtok rá én is.
- Nem kell aggódnod, elintézzük, hogy ne sodorhasson senkit veszélybe egy régi leszámolás - közli egyszerűen, miután kifújta nehéz, fojtó szagú füstjét. - Szerencse, hogy egy oldalon állunk mind - teszi hozzá szinte szórakozottan, szemei azonban komorak és kifejezéstelenek maradnak, ajkára még csak egy félmosoly sem kúszik. Biccentek neki, jelezve, hogy megértettem a dolgot, ő pedig sarkon fordul és egyszerűen csak otthagy. Magamhoz veszem az aktát és zsebre rakom a pendriveot is, majd beülök a hetesbe és beparkolok vele a garázsba. Nem szállok ki azonnal, sokáig bámulom csak a kormányt, átgondolva az előbb elhangzottakat. Az alvilág keze mégis csak elér mindenhová, bár egész jól kijátszottam őket eddig. Kösz, Bakari, jövök neked eggyel... Kiszállok az autóból és lezárva azt indulok el vissza a házba. Nem akarok Ryuuval összefutni, míg nálam van a dosszié, így egyelőre elvonulok a medencéhez, míg Deon nem csörög, hogy találkozzunk a dolgozószobában.
- Az, aki beszervezett téged az alvilágba, nem volt elég óvatos, Tatsuki viszont túl kíváncsi típus. Ez minden, amit tudni lehet rólad ott, ez pedig - húz elő a zsebéből egy pendrive-ot, majd könnyedén nekem dobja. Elkapom a kis adathordozót, s ismét az aktára pillantok. Hát, nem egy Háború és béke. Szerencsére, majd belelapozok. Na jó, ekkora betűkkel persze, hogy nem az. Elfintorodom. Normális méretben már valószínűleg megütné a Quo vadis? vastagságát is talán - az egész életed másolata. Anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítványok, meg hasonlók. Te most nem létezel, Shinji. Legalább fél évig nem is fogsz, ha azt akarod, hogy a szaglászok, akik szeretnének a nyomodra bukkanni, elkerüljenek téged és a családod. Jelenleg sosem léteztél, az adataid alapján legalábbis nem - közli komolyan, merev arckifejezéssel. - Igyekezz úgy élni a következő legalább fél év alatt, hogy se a rendőrséggel, se a mentősökkel, se semmilyen más hivatalos szervvel ne kerülj kapcsolatba, mert ha rájönnek, hogy sehol sem létezel, komoly gondjaid lesznek. Az adataid természetesen nem csak ott vannak meg - bök hanyagul a pendrive-ra -, az csak neked érdekesség, én tüntettem el mindent. Az aktádat pedig nézd meg, tudatosítsd, mire kell figyelned, ha újra alvilági területre lépsz, azt pedig rád bízom, megmutatod-e a gazdádnak, és elégeted-e, vagy sem.
- Az, aki az alvilágba beszervezett, túlságosan eldrogozta az agyát ahhoz, hogy óvatos legyen. Gondolom, akkor tudsz mindent, ha ennyi anyagot gyűjtöttél rólam - nézek szemébe, mire bólint. - Nem érdekel az alvilág, Deon megkapja az aktát, majd eldönti, mit kezd vele. Elég régóta lavírozom már az alvilág és a yakuzák világa között ahhoz, hogy minél távolabb tartsam magamtól a szart, de kössz, megfogadom a tanácsaid - jelentem ki neki őszintén.
- Arra esküdtünk fel, hogy megvédjük - morogja cigaretta után kutatva a zsebében. - Érdekel, vagy sem az alvilág, tettél ott olyasmit, amiért még a mai napig is keresnek és ha megtalálnak, azzal Deont is veszélybe sodrod. Kitaro ellensége volt Tatsukinak és egy olyan lehetőség, mint a tanítványa megölése, igen nagyot lendítene Kitamura nimbuszán. Ő nem tudja, de ha a kölyöknek annyi, egy lábát legalább kirúgják Tatsukinak és Asaménak is, ami egy veszedelmes háborúhoz vezetne. Gondolom, ennyiből is értesz - veti oda nekem hanyagul, azzal rágyújt.
- Tisztában vagyok vele, hogy általam veszélybe kerülhet Deon, habár azzal nem voltam, hogy Tatsukinak bármilyen kapcsolata lett volna Kitaroval. Nem fogom a kölyköt veszélybe sodorni, sem Asamét, s bár keveset tudok az alvilági dolgokról, hülyének nem tartom magam - gyújtok rá én is.
- Nem kell aggódnod, elintézzük, hogy ne sodorhasson senkit veszélybe egy régi leszámolás - közli egyszerűen, miután kifújta nehéz, fojtó szagú füstjét. - Szerencse, hogy egy oldalon állunk mind - teszi hozzá szinte szórakozottan, szemei azonban komorak és kifejezéstelenek maradnak, ajkára még csak egy félmosoly sem kúszik. Biccentek neki, jelezve, hogy megértettem a dolgot, ő pedig sarkon fordul és egyszerűen csak otthagy. Magamhoz veszem az aktát és zsebre rakom a pendriveot is, majd beülök a hetesbe és beparkolok vele a garázsba. Nem szállok ki azonnal, sokáig bámulom csak a kormányt, átgondolva az előbb elhangzottakat. Az alvilág keze mégis csak elér mindenhová, bár egész jól kijátszottam őket eddig. Kösz, Bakari, jövök neked eggyel... Kiszállok az autóból és lezárva azt indulok el vissza a házba. Nem akarok Ryuuval összefutni, míg nálam van a dosszié, így egyelőre elvonulok a medencéhez, míg Deon nem csörög, hogy találkozzunk a dolgozószobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése