Nem felelek semmit Deonnak, csak biccentek neki, mielőtt távozna. „Nem akartam.” Mit is, csibe? Tiltakozni? Nem tudom, hogy viseltem volna, ha mégis megteszi és talán még komolyan is gondolja. Mindegy is, ezen most azt hiszem, kár túráznom tovább. Még mindig érzem rajta, hogy fél attól, mit fogok gondolni róla, ha enged a vágyainak és megmutatja a vadabbik énjét, azt az énjét, amelyik igenis vágyja a vadabb szeretkezést. Nehéz ez a dolog kettőnk közt, azt hiszem. Nem akarja, hogy szajhának tartsam, holott megmondtam neki, legalábbis tudtára adtam, hogy jóval több annál, ellenben vágyna a vadságra. Nem igazán értem, miért fél még mindig, ha nem játssza a szende szüzet. Néha nehéz kiigazodni rajta, főleg úgy, hogy nem igazán tud beszélni a szexről, mint témáról. Pedig engem nagyon is érdekelne, hogy mi az, amire vágyik az ágyban, hogy mi az, ami már sok lenne. Persze ki is tapasztalhatnám ezeket a dolgokat, de valószínűleg egyikünknek sem lenne a legjobb, ha egy együttlét alkalmával egyszerűen lerúgna magáról, mert az, amit éppen csinálni akarok vele, megrémíti, vagy nem tetszik neki, sokáig pedig én sem fogom türtőztetni magam és nem biztos, hogy megállnék, ha arra kérne. Legalábbis egy idő után biztosan nem tudnék. Nem vagyok sem prűd, sem szadista, sem semmi egyéb, de szeretem, ha ellenkeznek velem, ha nem mindig szeretkezés az, amit együttlét címén művelünk. Rendben, az már nem biztos, hogy menne, amit Asahito és Yoru művelnek, mert elég csúnyán kimerítik a BDSM fogalmát és tárházát, de szeretem a vad szexet, és Deon mellett úgy érzem, megtaláltam azt, aki ebben is a partnerem lehetne. Mert a kölyök vadsága az, ami őszintén megfogott benne...
Elindulok vissza a szobámba, hogy átöltözhessek, mielőtt a dolgozószobámba vonulnék arra a megbeszélésre, amit Deon szeretne. Bezárom magam mögött az ajtót, talán most először életemben; kulcsra. Elkezdek lassan megszabadulni cipőmtől, ingemtől, ami így egy kézzel elég sokáig tart, s amint sikerül balomat szabaddá tennem, leoldom magamról annyira a kötést, hogy tudjam használni azt a kezemet is. A vetkőzés így már valamivel jobban megy, s amint sikerül a fáslit visszaszerelnem magamra úgy, hogy a továbbiakban ne zavarjon, megszabadulok maradék ruhámtól is és bevonulok a fürdőbe és a zuhanyhoz lépve kicsit megmosakszom és normálisan rendbe szedem magam. A fáslit úgy kötöttem vissza, hogy tudjam mozgatni a kezem könyökből és tudjak inget is normálisan magamra venni, de tartsa a vállam. Sokáig eltökölök a mosdással és a törülközéssel, az öltözködésről nem is beszélve, de nem akarom most, hogy bárki is segítsen. Akihito elment a dojoba, Ryuunak pedig van elég dolga jelenleg. Asahito és Yoru is elhagyta a házat még reggel valamikor, mert az öcsémnek intéznie kellett a dolgait továbbra is, ha már pár napig sikeresen elhanyagolta a kötelességeit.
Közel fél óra szenvedés után sikerül eljutnom oda, hogy fel is öltözzek. Ez már sokkal egyszerűbben és könnyebben megy. Öltönynadrágot veszek, s bár a garbóval eléggé megszenvedek még így is, hogy ujjatlan, közel negyven perc után bátran kijelenthetem, elkészültem. Még magamra veszem pisztolytáskámat, s belecsúsztatom fegyverem. Az utóbbi időben, legalábbis mióta kirobbant a Fei-dolog, még itthon is így járkálok. A telefonom persze legalább tízszer csörgött ez alatt az idő alatt, s mind a tízszer Deon keresett. Türelem tornaterem, csibe, nem tanultad meg? Egyszer én is elkéshetek, nem? Legalábbis a körülményeket tekintve azt hiszem, ennyi belefér igazán. Épp hogy elrakom zsebembe a készüléket, mikor az ismét megszólal. Lemondó sóhajjal veszem elő, majd emelem fülemhez. Deon hív, megint.
- Mondtam, hogy átöltözöm – nyitom ki közben szobám ajtaját és indulok el a dolgozószoba felé, Deon pedig még mindig löki nekem a szöveget. Már valahol a felénél sikeresen elvesztettem a fonalat, de igyekszem felfogni, amit elhadar. - Csibe, vegyél levegőt is azért – mosolyodom el. - És folytasd inkább személyesen – lépek be az ajtón, s levéve fülemről a telefont nyomom ki azt. Shinji azonnal meghajol üdvözlésképpen. Rendes kölyök, remek választás Deon mellé. Asztalomhoz megyek és rágyújtva helyet foglalok íróasztalomnál, majd Deonra pillantok, várva, hogy előálljon azzal, amit mondani akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése