418.

Asame

Deon végül a szokott helyét – az asztalomat - elfoglalva kezd bele a dologba, s egyből át is adja a szót Bakarinak, miközben elém teszi a dossziét. Elveszem azt, s míg a férfi beszél, átfutom a benne lévő papírokat. Tatsuki rengeteg információt írt le róla, de ami engem igazán érdekel jelenleg, azok a kapcsolatai az alvilági nagykutyákkal és fejesekkel. Sok név ismerős a listán felsoroltakból, és sok kevésbé, vagy egyáltalán nem. Áttanulmányozom a listát, egyelőre csak futólag, míg hallgatom a férfit, majd visszateszem a dossziét az asztalra, s mikor Bakari belekezd, milyen kapcsolata van Tatsukival, rápillantok.


Deon idegesen ugrik le a helyéről és már esne is neki Bakarinak, minden bizonnyal azért, hogy közölje vele, kényszerből nem akarja, hogy a férfi őt szolgálja, ám ő csendre inti a kölyköt, mielőtt az megszólalhatna egy olyan szúrós pillantással, hogy ha szemmel ölni lehetne, Deonon már látható sérülések lennének, s kétséges lenne az is, hogy nem vérzik el ennyitől. Persze őt sem ebből a fából faragták, de úgy látszik, most sikerült őt is elhallgattatni, mert ha nehezen is, de csendben végighallgatja Bakarit. Ez most az ő dolguk. Nem vagyok jártas az alvilági szabályokban és életben, legalábbis nagyon sok mindenben nem, de apámnak volt kapcsolata velük, így nekem is megvan a magam kapcsolata, ám nem szeretek nagyon érintkezni velük. Általában Akihiton keresztül informálódom. Nem is baj, jobb, ha a két világ nem mosódik össze túlságosan. Bizonyos mértékig ugyan nem tud meglenni egyik a másik nélkül, de pont elég annyi, amennyi. Pont elég az, hogy akadnak olyan pártfogoltak, akik jártasak az alvilágban, mégis yakuzát nevelnek belőlük. Ez tartja fent az egyensúlyt, ez köti mégis össze a két világot. Végül Deon is visszaül helyére és ismét csend lesz. Elveszem tőle a dossziét megint és újra kinyitva azt nézem át részletesebben Bakari aktáját. Senkije és semmije nem maradt. Tatsuki gondosan, részletesen leírt mindent róla, hogy mik voltak a tervei vele, hogy miben jó és miben nem. A tetoválómester írt egy rövid jellemzést is Bakariról az akta végén. Megbízhatónak, higgadtnak és hidegfejűnek jellemezte a férfit, aki nem riad vissza túl sok mindentől. Itt említést tesz arról, hogy Bakari intézett sok feladatot Luxszal kapcsolatban és azt kéri, hogy a feladatai közt maradjon a kínai nemes mozgásának figyelemmel kísérése. Azt hiszem, ez mindannyiunk számára teljesíthető kérés. Bakari jól eligazodik már az útvesztőkben, tapasztalt és határozott, ellenben nehezen viseli a butaságokat, nem egy kifejezett tanító típus, hiszen elsősorban logikus gondolkodású, céltudatos ember. Ritkán jókedvű – igen, ez nekem is feltűnt - , szeret mindent egymaga intézni, ezért minden bizonnyal nehezen fog belerázódni abba a helyzetbe, hogy két kölyök mellé adta őt Tatsuki, de a tetoválómester bízik a férfiben és biztos abban, hogy leküzdi a nehézségeket, ahogy mindig. Szívós és gyorsan dönt, ritkán hibázik, ha pedig mégis, akkor korrigál. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy mindenhez engedélyt kérjen és korrigálják, de ezt nem érzem túl nagy problémának. A jellemzés szerint, ha morog, rá kell hagyni és lehiggad.


Remek. Deonnak lesz mit átnyálaznia és megjegyeznie, mielőtt elégeti az aktát. Megint a kapcsolatok listáját nézem, és azokat a neveket, akiket ismerek. Drogdílerek inkább, de akad köztük néhány nagyobb kutya is, akikkel volt már dolgom. A szemem megakad egy nagyon is ismerős néven. A férfi az ötvenes éveiben járhat és az egyik legnagyobb név talán a drogkereskedők között.


Nem szarozik, ha üzletről van szó, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt ő akarja, fél Tokiót felégeti, csak kapja meg a drogot vagy a pénzét. Mindemellett ha az informátoraim nem csalnak, márpedig megbízom Akihito embereiben, akkor nem csak a drogüzletben, de a fegyverkereskedelemben is jártas a fickó. Nem ismer kegyelmet, s bár egyszer sikerült vele összetűzésbe keverednem, még kölyökként, én viszonylag szerencsésen megúsztam. Talán az volt az első és utolsó alkalom, hogy apámnak kellett kihúznia a szarból. Alig lehettem húsz, Akival az egyik éjszakai bárba mentünk ellenőrzést tartani, mikor rajtakaptam az embereit, hogy drogot terjesztenek a bárban. Nem tűrtem meg az ilyesmit, ahogy most sem nagyon tűröm meg, így akit rajtakapok, az repül a bárból és többé nem teheti be a lábát. Persze ki tudnak játszani, hiszen nincs időm mindig ellenőrizgetni a helyeket, s bár a személyzet tudja, hogy nem lehetne, rengeteg potenciális vevőtől esnénk el ezáltal. A helyzet így nem egyszerű, néha kénytelen vagyok behunyni a szemem.

- Mennyire állsz kapcsolatban ezzel a Norimasával? - pillantok fel a papírból most Bakarira. Tudni akarom a kapcsolatuk részleteit, hogy milyen ügyben kellett vele felvennie a kontaktust, miket teljesített a férfinak, vagy éppen Tatsukinak. Norimasa ellenfélnek nem a legjobb választás.