Hosszas, nehéz csend telepszik a szobára. Asame az aktával szöszöl, hallom, ahogy lapozgat, míg Shinji csupán figyel. Ellenben Bakari szinte le sem veszi rólam a pillantását. Vajon mi a gyengéje, mivel lehet meggyőzni arról, hogy a legjobb helyre került? Fingom sincs. Az arca nem árul el semmit, a rá jellemző higgadtság és gazdátlanság jellemzi. Most, hogy már tudom, a férfinek volt családja, noha ez nem is az a fajta, mint amilyet én el tudok képzelni, de egyazon évben veszítette el a gyerekét és annak anyját. Kíváncsi lennék, mi történt. Talán összefügg az égésnyommal az arcán. Ettől olyan zord és rejtélyes, a kifejezéstelen pillantások pedig talán egy kicsit ijesztővé teszik őt. Még jó, hogy nem vagyok parás típus, no meg nekem aztán semmi okom nincs félni ettől az embertől. Ellenkező esetben komoly bajban lennék aziránt, hogy megőrizzem a hidegvérem. A harcunk is magába foglalta számomra azt, hogy Bakari nehéz ellenfél, gyorsan kiismerte a mozgásomat is, noha lekövetni csak másodpercekkel később, lassabban tudta. Pedig nem harcművészet volt, vagy legalábbis én nem tudok róla, létezne olyasmi, amit én csináltam, szóval leutánozni, kiszámítani és ellentámadni egy kissé pont ezért nehéz. De mint a capoeirának is, megvan a maga rendszere.
Asaménak kérdése akad, melyet komoly hangon, hidegkirázós stílusban tesz fel. Bakari könnyedén fújtat egyet, a mozdulat azonban, amivel az asztalhoz lép, hogy lepergesse cigarettájáról a szénné égett dohányt, merev.
- Lefolytattam már vele pár tárgyalást és árucserét - válaszol egyszerűen, miután végzett a hamutlanítással. Most már Asamét nézi azzal a félbeszakíthatatlan pillantással, hidegen és valahogy... talán... üresen. Én akarok abban hinni, hogy maradt valamennyi élet benne, hogy nem csupán egy szolgálatot teljesítő, hűséges robotkatona, hogy amennyire a körülmények engedték, ember maradt, a szíve mélyén csak egy kicsike kis érzés... az sem baj, ha tényleg csak nagyon hangyányi, ha töredék, de maradt. - Én nem állok vele kifejezetten kapcsolatban, csupán összekötő voltam közte és Tatsuki közt - folytatja a válaszolást ugyanúgy nyugodtan. - Nem egy kellemes üzleti partner, ha érted, mire gondolok. Nyilván neked mond valamit a név, s neked? - pillant most rám, mire kicsit megrázom a fejem. Furcsán megváltozik Bakari stílusa, valahogy a hanghordozása is más lesz. Úgy érzi, sarokba szorítják? Még nem tudom. Mindenesetre azt már látom, hogy jóval több gondunk lesz egymással, mint az, hogy ingerli az helyzet, hogy át kellett kerülnie hozzám. És nem csak arról van szó, hogy egy tizenhét éves suhanc vagyok, hanem nyilván Tatsuki célzatosan helyezte el a személyleírásban, hogy Bakari heteroszexuális, vagyis nem túlzottan díjazza, hogy mi spec nem, de ami ennél is komolyabb probléma lehet a számára, hogy belecsöppent a yakuzavilágba, méghozzá egy olyan yakuza mellé általam, aki nem kispályás. Fél, hogy nem tud megfelelni? Pedig azt nekem kell és nekem már bizonyított ezt-azt. - Norimasa az az ember, akivel sosem szeretnél kapcsolatba kerülni. Kegyetlen és bármelyik pillanatban képes a földdel egyenlővé tenni bárkit, vagy bármit, hogy megkapja, amit akar. Az a típusú ember, aki szerint az adósság örökíthető, és addig űzi az embert, ha elsumákolt valamit, amíg valamilyen módon a túlvilágra nem kerül. Emellett pedig igenis beszedni, amiről úgy gondolja, hogy az neki jár. Főként drogügyletekkel foglalkozik, az egyik legnagyobb név a piacon, sokféle és igen minőségi anyagot árul, de bonyolít fegyverkereskedelmet és ráállított Tatsuki nemrég egy embert, hogy megtudja, ezzel a kínai-cirkusszal paktál-e. Beleférne a profiljába, ám úgy fest, azért ennyire nem egy nagy rohadék - magyaráz ugyanúgy ebben a más stílusban, aztán elnyomja a cigarettája csikkjét. - Nincs a szótárában az a szó, hogy félelem, hiszen ha ő meghal, sok nála kisebb deelernek, vagy temérdek fogyasztónak kophat fel az álla. Természetesen ez senkinek sem kedvezne, így hiába van a bögyében néhány yakuzának, jó pár alvilági nagykutyának, és sokan másoknak, dőzsölhet és mindig az van, amit ő akar. Nem kell róla többet tudnod...
- Tatsuki mit cserélt vele? - kérdezek rá anélkül, hogy hagynám befejezni a mondatot.
- Elsősorban drogot vett tőle, de az általad már jól ismert szalonbéli magánzugban - Ahogy ezt mondja, noha ridegen, a korábban megszokott stílusában, érzem a szemernyi gúnyt a hangjában és ettől felmegy a pumpa bennem, a kezeim ökölbe szorulnak. - fellelhető fegyvereket is tőle szerezte be például. Azokért persze nem pénzzel fizetett, mert nem mind felbecsülhető értékű, hanem Norimasa sajátos igényét szolgálta ki és értéktelen kurvákat adott át.
- He? - bukik ki belőlem és a harag is kiszáll belőlem, annyira meglepődöm.
- Aki kiöregszik, vagy még arra sem jó, azt máshogy hasznosítják. Norimasa nyilván nem állatkísérleteket folytat egy-egy új drog, vagy frissen szerzett fegyver ellenőrzése vagy kipróbálása céljából. Látom, így már világos. Jó, lépjünk is túl ezen - javasolja ridegen. - Amennyiben szükséges, fel tudom vele venni a kapcsolatot, de mint mondtam, leszámoltam az előző gazdámmal kapcsolatos dolgokkal, vagyis ha újból keresnem kell, azt már Deon neve alatt - közli ezt most Asaméval. - Alvilági kutyaként tudom a kötelességeim és a szabályokat, ám ez nem az alvilág, ezért mihamarabb felvilágosításra lenne szükségem. Számomra az egy ilyen szempontból ismeretlen terep, úgyhogy sokrétű áttekintést igénylek - folytatja továbbra is komolyan, Asaméra nézve. - Tisztában vagyok vele, hogy Deon keze alá tartozom, de nem hinném, hogy tapasztalt munkaadó, márpedig tudni akarok pár apróságot, mint testőr. Ezzel kihez fordulhatok?
Míg Bakari a yakuzámmal tárgyal, én Shinjit nézem. Kíváncsi vagyok, mivel egészül ki a véleménye újdonsült társáról, ahogy arra is, hogy mi az az akta a kezében és miért hozta ide. Frusztrál ez az egész helyzet. Tudtam, hogy nem egy jó poén lesz itt összegyűlni négyen, de egy kicsit nagyobb sikerre számítottam. Nem oltárira, csak egy morzsányit nagyobbra. Vagy ez sikernek elkönyvelhető, mert nem tépett szét senki senkit? Na neeeem! Ahogy Bakari mondta, ez itt nem az alvilág, vagyis itt nem számít eredménynek, hogy a két kutya nem ugrott egymás torkának. Nem mintha én rohadtul távol állnék ettől, hiszen az a kurva célozgatás nagyon felbaszta az agyam. Mi a francot akart azzal?! Nyilván tud arról, hogy Tatsuki megkefélt, de mi a faszért emlékeztet rá? Mert kétlem, hogy más miatt hozta fel és úgy...
Asaménak kérdése akad, melyet komoly hangon, hidegkirázós stílusban tesz fel. Bakari könnyedén fújtat egyet, a mozdulat azonban, amivel az asztalhoz lép, hogy lepergesse cigarettájáról a szénné égett dohányt, merev.
- Lefolytattam már vele pár tárgyalást és árucserét - válaszol egyszerűen, miután végzett a hamutlanítással. Most már Asamét nézi azzal a félbeszakíthatatlan pillantással, hidegen és valahogy... talán... üresen. Én akarok abban hinni, hogy maradt valamennyi élet benne, hogy nem csupán egy szolgálatot teljesítő, hűséges robotkatona, hogy amennyire a körülmények engedték, ember maradt, a szíve mélyén csak egy kicsike kis érzés... az sem baj, ha tényleg csak nagyon hangyányi, ha töredék, de maradt. - Én nem állok vele kifejezetten kapcsolatban, csupán összekötő voltam közte és Tatsuki közt - folytatja a válaszolást ugyanúgy nyugodtan. - Nem egy kellemes üzleti partner, ha érted, mire gondolok. Nyilván neked mond valamit a név, s neked? - pillant most rám, mire kicsit megrázom a fejem. Furcsán megváltozik Bakari stílusa, valahogy a hanghordozása is más lesz. Úgy érzi, sarokba szorítják? Még nem tudom. Mindenesetre azt már látom, hogy jóval több gondunk lesz egymással, mint az, hogy ingerli az helyzet, hogy át kellett kerülnie hozzám. És nem csak arról van szó, hogy egy tizenhét éves suhanc vagyok, hanem nyilván Tatsuki célzatosan helyezte el a személyleírásban, hogy Bakari heteroszexuális, vagyis nem túlzottan díjazza, hogy mi spec nem, de ami ennél is komolyabb probléma lehet a számára, hogy belecsöppent a yakuzavilágba, méghozzá egy olyan yakuza mellé általam, aki nem kispályás. Fél, hogy nem tud megfelelni? Pedig azt nekem kell és nekem már bizonyított ezt-azt. - Norimasa az az ember, akivel sosem szeretnél kapcsolatba kerülni. Kegyetlen és bármelyik pillanatban képes a földdel egyenlővé tenni bárkit, vagy bármit, hogy megkapja, amit akar. Az a típusú ember, aki szerint az adósság örökíthető, és addig űzi az embert, ha elsumákolt valamit, amíg valamilyen módon a túlvilágra nem kerül. Emellett pedig igenis beszedni, amiről úgy gondolja, hogy az neki jár. Főként drogügyletekkel foglalkozik, az egyik legnagyobb név a piacon, sokféle és igen minőségi anyagot árul, de bonyolít fegyverkereskedelmet és ráállított Tatsuki nemrég egy embert, hogy megtudja, ezzel a kínai-cirkusszal paktál-e. Beleférne a profiljába, ám úgy fest, azért ennyire nem egy nagy rohadék - magyaráz ugyanúgy ebben a más stílusban, aztán elnyomja a cigarettája csikkjét. - Nincs a szótárában az a szó, hogy félelem, hiszen ha ő meghal, sok nála kisebb deelernek, vagy temérdek fogyasztónak kophat fel az álla. Természetesen ez senkinek sem kedvezne, így hiába van a bögyében néhány yakuzának, jó pár alvilági nagykutyának, és sokan másoknak, dőzsölhet és mindig az van, amit ő akar. Nem kell róla többet tudnod...
- Tatsuki mit cserélt vele? - kérdezek rá anélkül, hogy hagynám befejezni a mondatot.
- Elsősorban drogot vett tőle, de az általad már jól ismert szalonbéli magánzugban - Ahogy ezt mondja, noha ridegen, a korábban megszokott stílusában, érzem a szemernyi gúnyt a hangjában és ettől felmegy a pumpa bennem, a kezeim ökölbe szorulnak. - fellelhető fegyvereket is tőle szerezte be például. Azokért persze nem pénzzel fizetett, mert nem mind felbecsülhető értékű, hanem Norimasa sajátos igényét szolgálta ki és értéktelen kurvákat adott át.
- He? - bukik ki belőlem és a harag is kiszáll belőlem, annyira meglepődöm.
- Aki kiöregszik, vagy még arra sem jó, azt máshogy hasznosítják. Norimasa nyilván nem állatkísérleteket folytat egy-egy új drog, vagy frissen szerzett fegyver ellenőrzése vagy kipróbálása céljából. Látom, így már világos. Jó, lépjünk is túl ezen - javasolja ridegen. - Amennyiben szükséges, fel tudom vele venni a kapcsolatot, de mint mondtam, leszámoltam az előző gazdámmal kapcsolatos dolgokkal, vagyis ha újból keresnem kell, azt már Deon neve alatt - közli ezt most Asaméval. - Alvilági kutyaként tudom a kötelességeim és a szabályokat, ám ez nem az alvilág, ezért mihamarabb felvilágosításra lenne szükségem. Számomra az egy ilyen szempontból ismeretlen terep, úgyhogy sokrétű áttekintést igénylek - folytatja továbbra is komolyan, Asaméra nézve. - Tisztában vagyok vele, hogy Deon keze alá tartozom, de nem hinném, hogy tapasztalt munkaadó, márpedig tudni akarok pár apróságot, mint testőr. Ezzel kihez fordulhatok?
Míg Bakari a yakuzámmal tárgyal, én Shinjit nézem. Kíváncsi vagyok, mivel egészül ki a véleménye újdonsült társáról, ahogy arra is, hogy mi az az akta a kezében és miért hozta ide. Frusztrál ez az egész helyzet. Tudtam, hogy nem egy jó poén lesz itt összegyűlni négyen, de egy kicsit nagyobb sikerre számítottam. Nem oltárira, csak egy morzsányit nagyobbra. Vagy ez sikernek elkönyvelhető, mert nem tépett szét senki senkit? Na neeeem! Ahogy Bakari mondta, ez itt nem az alvilág, vagyis itt nem számít eredménynek, hogy a két kutya nem ugrott egymás torkának. Nem mintha én rohadtul távol állnék ettől, hiszen az a kurva célozgatás nagyon felbaszta az agyam. Mi a francot akart azzal?! Nyilván tud arról, hogy Tatsuki megkefélt, de mi a faszért emlékeztet rá? Mert kétlem, hogy más miatt hozta fel és úgy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése