2011. szeptember 12., hétfő

419.

Asame

- Már ez is bőven sok, amit tudnia kell róla – mondom kimérten. - Nem szeretném, ha Deonnak bármi köze is lenne Norimasához. Kemény ellenfél és a legelviselhetetlenebb üzleti partner pont azokért, amiket te is említettél. Nem ismer sem félelmet, sem kegyelmet. Évekkel ezelőtt volt szerencsém hozzá, bár akaratomon kívül. Az öreg Seichirou – nevezem meg így apámat Bakari előtt – pont leszarta, hogy mi folyik egyik-másik night klubban, éppen ezért az sem zavarta, ha Norimasa emberei megjelennek és drogot terjesztenek. Ha van drog, van kuncsaft – vonom meg vállam most inkább Deonnak mesélem a dolgot, hogy értse, miért akarom, hogy ettől a fickótól mindenképpen távol maradjon -, én meg már akkor is szerettem keresztbe tenni az öregnek ott, ahol lehetett. A dolog persze kölcsönös volt. Ő nem figyelmeztetett Norimasával kapcsolatban, én pedig szépen kidobtam az embereit az egyik ellenőrzés alkalmával. Látványos felhajtást rendezett másnap a klubnál, mert ki mertem dobni az embereit. Az öreg persze dühöngött, mert kapásból címlapra került, hogy hárman is drogtúladagolásban haltak meg az egyik bárjában – folytatom tovább. - A dolgot végül sikerült eltusolnia, engem pedig Norimasához küldött tárgyalni. Talán abban reménykedett, hogy majd helyreteszi az agyam kicsit a férfi, de ezt a számítását is sikerült keresztülhúznom az öregnek – árulom el. - Egyezséget kötöttünk, miszerint nem árasztja el a klubjaimat drog dílerekkel, csak amennyire minimálisan szükség van ahhoz, hogy ne essen vissza a klub forgalma, én pedig nem veszem észre, mi folyik ott. Valamit valamiért... Olcsón megúsztam a dolgot, ha azt nézem. Mondanom sem kell, az a három hulla, akiket reggelre tálalt, mind kiöregedett szajhák voltak és nem a drogba haltak bele, illetve abba, csak nem a sima partidrogokba – erősítem meg ezzel Bakari állítását, miszerint Norimasa nem állatokon teszteli a cuccait, hanem kiégett szajhákon. - Ha azt nézzük, Norimasa nem hülye ilyen szempontból, valaminek a fele is több, mint a semmiből az egész. Rendesen bebiztosította magát az évek alatt, mert bármennyire is sokan szeretnék őt holtan látni, senki nem meri megölni, mert ahogy azt Bakari is mondta, sok embernek felkopna az álla utána. Yakuzáké is, akik megtűrik a terjesztőit a területeiken, mert csak így nőhet meg a klubjaik forgalma. Ha nem lenne a drog, jelentősen zuhanna egy-egy hely népszerűségi indexe, s bár rohadtul ellenzem az egészet, a muszáj nagy úr és a szükség bizony még nálunk, yakuzáknál is törvényt bont, az akkori egyezség szerint azonban, ha olyan helyre keverednék ellenőrzést tartani, ahol jelen vannak az emberei, azok minden balhé nélkül eltakarodnak. Légy közel a barátaidhoz és még közelebb az ellenségeidhez – mondom kimérten. - Szeretném, ha nem is akarnál semmilyen kapcsolatba keveredni vele – nézek Deonra komolyan, ezzel lezárva a Norimasa-témát.


Bár a fickó nem kishal, tart valamilyen szinten a yakuzáktól annak ellenére, hogy tudja, nem fogják megölni őt épp az imént vázolt dolgok miatt. Norimasa pont leszarja, hogy hány embert kell megölnie ahhoz, hogy megkapja, amit akar, hogy beszedje azt, ami neki jár. Ez teszi őt igazán félelmetessé. És be kell vallanom, jól csinálja, amit csinál, mert nemhogy virágzik a drogkereskedelem és a legtöbb pénz hozzá fut be, de még mindig él annak ellenére is, hogy számtalan haragosa van. Azáltal, hogy egyike a legnagyobb drogdílereknek, biztosítva van, senki nem venné jó néven, ha megcsappanna a klubok látogatóinak száma, legyen az yakuza, vagy alvilági nagykutya. Függünk egymástól, mindigis fogunk...

- Ryuuichi rendelkezésedre áll mindenben, hozzá fordulhatsz, ha bármilyen kérdésed van a testőrséggel vagy a biztonsági rendszerekkel kapcsolatban – felelem neki. Biztos vagyok benne, hogy Ryuu minden kérdésére érdemben tud majd válaszolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése