419.

Shinji

Hallgatom őket csendben, egy helyben állva, igazából ez most inkább hármukra tartozik, mint rám, viszont egyre többet tudok meg társamról. Bakarinak nincs mi vagy ki számítson, elvették tőle, vagy ő maga szabadult meg tőlük, nem tudom, nem látok bele a fejébe azért, mindenesetre sok mindent megmagyaráz. Hogy miért mogorva, hogy miért ennyire üres a tekintete, s bár nem mond el semmit, könnyen sikerül levonnom ezeket a következtetéseket. Ahogy azt is, hogy nem túl boldog attól, hogy kapásból nem egy, de két kölyköt, legalábbis hozzá képest mindenképpen két kölyköt varrtak a nyakába, s mikor Deon idegesen leugrik az asztalról, hogy megmondja neki a magáét, egyszerűen csendre inti őt. Szavaiból kiérzem, hogy idővel meg fog békélni azzal, hogy mellénk került, s bár morog, mindent megtesz azért, hogy véghez vigye, amire felesküdött. Nem kell aggódnod, kölyök, Bakari nem kényszerből van melletted, de igenis bassza a csőrét, hogy jóval fiatalabb nála a gazdája, hát még a társa, bár azért köztünk csak hat és fél év van. Mikor Norimasa kerül szóba, a hideg fut végig hátamon. Sukinak is volt vele dolga, meg is szívta rendesen, míg Mao nem hozott neki annyi pénzt a konyhára, hogy ki tudja fizetni neki az adósságát. Kezdem kicsit utálni, hogy volt közöm az alvilághoz. Hallgatom Asame szavait, miközben látom, hogy Deon ismét a kezemben lévő dossziét nézegeti. Valahogy oda kellene neki adnom, de nem itt és nem most. Majd később, s ezt igyekszem is jelezni a kölyöknek, mikor megszólal zsebemben a mobilom. Elnézést kérek mindenkitől és felveszem azt. Ryuu keres.

- Tessék – szólok bele, mire Ryuuichi egy komplett monológgal áll elő. - Ha végeztem Deonnál, megcsinálom, ne aggódj miatta – felelem elmosolyodva. Szegénynek megint meggyűlt a baja a géppel, hiába mondtam neki, hogy lelke van. - Nem tudom – felelem kurtán, miszerint tényleg fogalmam sincs arról, meddig tart még ez a dolog, lehet, még sokáig. - Hagyd ott, este tényleg megcsinálom - biztosítom őt arról, hogy nem fogom elfelejteni, sosem szoktam amúgy sem, amit megígérek, főleg neki, azzal leteszi a telefont.

- Ryuuichi volt? - kérdezi Asame, miután újra rájuk fordítom a figyelmemet, én pedig egy rövid "Igen." kíséretében meghajlok. - Minden rendben van?

- Meggyűlt a baja a géppel – felelem, Asame pedig újra Deonra és Bakarira fordítja a figyelmét. Én is ezt teszem. Kíváncsi vagyok, van-e még valami, amit a kölyök meg akar velünk beszélni.