420.

Asame

Végighallgatom Deont és Bakarit is. Szóval Usagi. Tehát te vagy az a kölyök, aki akkor meglépett. Ez igazán... bájos. Sokat nem tudok ugyan az esetről, Aki informátorai figyeltek néhány drogkereskedőt is akkoriban azok közül, aki egy kicsit is számított a nagy nevek közül. Az oyabun nyilvános vadászatot indított az egyikük ellen, mert át akarták baszni a fejét nem kicsit, és ehhez a segítségünket kérte, így Nishida és Hitsuji is ráállította a hírszerzőit egy-egy nagyobb dílerre. Ennek köszönhetően eljutott hozzám a hír, miszerint az egyik megfigyelt kereskedő rendezett egy rögtönzött leszámolást. Egy kölyökkel üzletelt, s megfélemlítve a srácot akarta őt kinyírni, de az meglépett előle olyan gyorsan, hogy az embereinek kettőt pislogni sem volt idejük. A sors furcsa fintora lenne, hogy most nálam kötöttél ki, csibém? - teszem fel magamnak a kérdést, miközben Deonra pillantok. Nem tudom, mindenesetre örülök neki, hogy aznap, mikor bemutatott, nem hagytam meglépni és nem engedtem el mégsem haza. Azt hiszem, mindketten jól jártunk. Hallgatom a rögtönzött kioktatást arról, hogy a tudás hatalom. Megnyugtatlak, Bakari, nem csak az alvilágban van ez így. Nem hiszem, hogy túlságosan ecsetelnie kellene ezt a dolgot.


Megértem, hogy nem mindig lehet elsőre megérteni, amit mondani akarok, részben ez az én hibám, mert nem szeretek sokat fecsegni dolgokról. Aláírom azt is, hogy nem vagyok a szavak embere, ha nem éppen tanítok vagy mesélek valamit a kölyöknek. Ez tárgyalásoknál általában számomra megszokott, másnak meg meg kell tanulnia, azt azért reméltem, hogy Deon már valahol kezdi megszokni a dolgot, de hát ezek szerint még nem volt elég neki az a pár alkalom. Na jó, persze nem minden szavam jelenti elsőre azt, amit gondolok, illetve hogy valószínűleg vannak olyan megfogalmazásaim, amikből nem jön le egyértelműen az, mire gondoltam vagy mit szeretnék. Erre csak azt tudom felhozni példának, mikor hazatelefonáltam Deonnak, hogy fél óra és otthon vagyok és találkozunk a dojoban. Tetszett, hogy félreértette a dolgot és mint az őrült, kapkodott, hogy fél órán belül kész legyen, holott csak tájékoztattam arról, hogy ott fog megtalálni. Mindegy, majd hozzászokik, ráérez, legalábbis nagyon remélem, különben lesznek még érdekes helyzeteink.


Mikor kettesben maradunk és beszélni kezd, rágyújtok és türelmesen végighallgatom, majd magamhoz intve őt húzom az ölembe. Igazából nem tudom, mit vár, vagy miért mondja, hogy ez rémes volt, én nem éreztem annak. Van mit tanulnia, de bele fog jönni.

- Először is – kezdek bele, kifújva a füstöt -, nem tudom, feltűnt-e, de meglőttek. Rendben, nem játszom a szenvedőt az ágyat nyomva, ez tény, de azért még vannak gondjaim a gyors öltözködéssel, amihez te hozzá vagy szokva – veszem szép sorba a dolgokat. Ezt már akkor közölni akartam vele, mikor telefonon megrótt érte, de nem tartozik másra szerintem ez sem. A kettőnk dolga. - Másodszor, a zuhany sem fél perc, mert kénytelen voltam beiktatni azt is. Harmadszor pedig, látványos, ahogy a védelmemre keltél és neveled a kutyádat, de nem kell aggódnod, ennyivel azért még nem lehet felhúzni az agyam. Rendben, megértem, hogy elvárod, hogy valamilyen tiszteletet mutasson felém, de ettől még nem fog összedőlni a világ és nem lesznek a yakuzák az alvilági kutyák vérebei – sarkosítom ki a dolgot kicsit. - Visszatérve viszont az eredeti témához. Már mondtam, hogy nem akarlak burokban tartani, és remélem, valamennyire ezt sikerült is bizonyítanom. Igen, elhangzott egy olyan mondat részemről, hogy már az is túl sok, amit megtudtál, ám gondolom, arra azért rájöttél, hogy ha valamiről nem akarok beszélni neked, akkor utána nem kezdek el mesélni – mondom komolyan. - Legalábbis nagyon remélem, hogy ez feltűnt, mert ha nem, akkor bizony nagyon elbasztam valamit és újra kell gondolnom a dolgokat – mosolyodom el. - Bakari még nem ismer, te viszont tudod, hogy nem fecsegek órákig, ha megbeszélésről, tárgyalásról vagy ilyenekről van szó. Senkinek nem nyitok még most sem, a távolságtartás marad, mert ez az üzleteknél előny. Mint mondtam neked még a legelején, nincs bizalom, ha van is, csak addig tart, míg fűződik hozzá érdekünk, legyen szó üzletről vagy bármiről. A lényeg, nem akarom, hogy ne tudj dolgokról, sőt, tudj minden névről, aki a Tatsuki által írt listán szerepel. Azokról is, akiket jobb, ha elkerülsz messzire. Azzal is tisztában vagyok, csibém, hogy a két szép szememért nem fogsz letenni arról, hogy kapcsolatba kerülj valakivel, akivel nem szeretném, még akkor sem, ha érdekedben áll. Ismerlek ennyiből, de Norimasát szeretném, ha elkerülnéd, legyen szó bármiről, akár Tatsuki miatt is, lényegtelen – kérem őt így. Tudom, hogy feketelistán vannak nála azok, akiknek közük van a droghoz, így nem félek attól, hogy nagyon próbálkozna kapcsolatba kerülni a fickóval, de inkább kérem meg őt többször is hangosan, mint nem. - Megnyugtathatod Bakarit, hogy nem csak az alvilágban hatalom a tudás, hanem itt is és abban is, hogy nem tartozom semmivel Norimasának. A kettőnk dolga évek óta lerendezett és egyikünk sem akar ezen változtatni – fejezem be végül és borzolom össze haját.