Nem olyan könnyű szabadulni Asamétól, s az, ahogy csókol, kiűzi a fejemből a mehetnéket. Csípőcsontja felett megkapaszkodom a testében és viszonzom a gyengédségét ugyanazzal a lassúsággal és őszinteséggel, amivel ő csókol engem. Szeretem ezt, határozottan szeretem. Furcsa mód meg is nyugtat és hihetetlen mértékű biztonságérzetet ad. Nem mellesleg pedig teljesen elcsábít vele. Persze nem bírja ki most sem hajborzolás nélkül, amiért be kellene vezetnem a viszonzást, de inkább csak egy magabiztos mosollyal áttúrom a sörényem és lazán sarkon fordulok. Az ajtó előtt nézek csak vissza a yakuzámra, lopva, szerelmesen, aztán eltűnök, mielőtt azon kap, hogy épp mennyire imádom őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése