422.

Shinji

Miután otthagyom Ryuut és újdonsült társam, elindulok Deon szobája felé és bekopogva rajta várok, míg engedélyt nem ad arra, hogy bemenjek.

- A dosszié előbb ideért, mint én – lépek be elmosolyodva és állok meg nem messze az ágytól, majd előkotorva cigimet rágyújtok és kínálom meg őt is. - Bocs, nem Asame előtt akartam ezt neked átadni, gondolom, megérted, miért – kezdek bele -, viszont magammal meg azért voltam kénytelen vinni, hogy Ryuu se nagyon olvashassa el még véletlenül sem.

- Nem gáz, mert úgy fest, Asame kivételesen nem figyelt fel a részletekre - mondja könnyedén, arca mégis komoly marad, miközben megpaskolja maga mellett az ágyat, jelezve, foglaljak mellette helyt, hát így teszek. - Most szívtam el egy szálat, de kösz - utasítja vissza az ajánlatot. - Ezt honnan akasztottad le?

- Vagy inkább nem akarta észrevenni - ülök le. - Bakari nyomta a kezembe, míg te Asame-vadászaton voltál – felelem röviden.

- Igen, valóban az a másik lehetőség és az nem lesz annyira jó - ismeri el, majd gondterhelten felsóhajt és belelapoz újra az aktába. - Mondott is emellé valamit?

- Csak annyit, hogy fél évig jobb, ha nem kerülök kapcsolatba semmilyen hivatalos szervvel, lévén, Ninomiya Shinji nem létezik és abból erősen gondjaim támadnának, illetve hogy nézzem át alaposan, mi az, amire az elkövetkezendő fél évben figyelnem kell, ha alvilági terepre tévednék - felelem neki, mire Deon a szemét meresztgeti és a hajába túr többször is. - Mellesleg Kitaro Tatsuki riválisa volt, mint azt sikerült megtudnom ma nekem is.

- Ez utóbbi nekünk jó, az viszont nagyon nem, hogy ilyen intézkedéseket tettek. És az, hogy gyakorlatilag Bakari nem tolta az orrod alá, de egyértelmű, hogy tudják, hogy te ölted meg Kitarot - mondja és szájába harap. Látom rajta, hogy nagyon lázasan gondolkodik és igazából semmi sem vidítja fel, ami eszébe jut, vagy pedig nem jut eredményre egyáltalán ezzel kapcsolatban.

- Őszintén szólva lövésem sincs, Tatsuki mennyit tud ebből vagy éppen nem tud, annyira még nem ismerem sem Bakarit, sem őt, hogy a “túl kíváncsi típus” kifejezésre kapásból vágjam rá, hogy tulajdonképpen ezek után édes mindegy-e az, hogy bekérdezed-e nyíltan Kitarot a piercingesednél vagy sem velem kapcsolatban.

- Ú bassza meg... - nyögi ki, majd arcát a tenyereibe temeti.

- Tehát mindent...

- Ja.

- Fantasztikus - morgom és oltom el cigarettámat a hamutartóban. Megölöm Sukit, komolyan, hogy ekkora fasz volt. A drog tényleg elvette a józan eszét is. Egyszerűen nem értem, mire volt ez jó. Tudta jól, hogy Mao az, aki miatt az alvilági dolgokba belefolytam, de sosem akartam oda tartozni és most szépen ezzel is tett még egy adag szart nem csak az én nyakamba, mert azt magasról leszarnám, de ezáltal Deonéba is. - Hogyan tovább?

- Jó kérdés - néz fel most már rám. - Szerintem a kezdőlépés nem minket illet, mert egyelőre csak egy jelzést kaptunk és még hálásak is lehetünk az elvégzett munkáért. Bakari miatt nem aggódom, de ha Tatsuki benyújtja a számlát, értesíts - kér meg komolyan.

- Valahogy nem félek attól, hogy nem fogja - felelem röviden. - Értesítelek mindenképpen, ha ez megtörténne.

- Rendben. Igyekszem vele én egyezkedni, ha akarna valamit - ajánlja fel grimaszolva, a fejét vakarva. Nem, Deon, rendben van, hogy hozzád tartozom, a te embered vagyok, de minden szart nem kell a nyakadba venned még miattam is.

- Ebbe azért ennyire könnyen nem megyek bele - jelentem ki határozottan, mert így is gondolom, akkor meg pláne nem, ha Tatsuki valami olyat kérne cserébe, ami egy kicsit is szexuális tartalmú és perverz ahhoz, hogy megforduljon a tetoválómester fejében - Várjuk meg, mit akar egyáltalán ezért cserébe, majd akkor ráér főni a fejünk, hogy hogyan alkudozzunk vele... - mondom kimérten.

- Persze, ezt én is így gondoltam. Ma amúgy mindenki visszaminősít szájhőssé? - kérdezi meg elröhögve magát. Nem, kellene? De ha szeretné... Elmosolyodom én is. - Ha így folytatjátok, beülök filmet nézni és aki zavar, azt elrettentő módon fogom... Ú tényleg! - marad félbe a mondat, pedig érdekelt volna a büntetés, de Deonnak eszébe jut valami. - Asame szerint értesz a számítógépekhez. Van egy pár giga a gépemen, de igazából ráférne már egy újratelepítés, én viszont nem értek hozzá. Majd megcsinálod? Éééés... szerinted a gépem összeköttetésbe hozható a videószoba képernyőjével?

- Senki nem minősít vissza szájhőssé - mosolygom. - Azt hiszem, azt már eléggé bebizonyítottad, hogy nem vagy az... Micsoda fenyegetés, még a végén megijedünk - heccelem őt, mire a válasz egy nyelvnyújtás. Elnevetem magam. - Ha behozod az irodánkba, mikor éppen ráérsz, megnézem, mit lehet vele kezdeni. Elvileg össze lehet kötni, talán van is pár megfelelő kábelem hozzá, meg persze ha van a gépedben tv tunner kártya, de amúgy nem egy nagy kunszt az egész, fél óra alatt meg lehet csinálni, sőt, elárulom, te is meg tudod, ha érdekel, megmutatom, hogyan kell.

- Hát... - kezdi és zavart mosolyra húzódnak ajkai, mire csak megcsóválom a fejem. Ne aggódj, kölyök, rá se nézek, mit tartalmaz a géped, ne aggódj. - Oké. Ha át tudod menteni ideiglenesen a tartalmat, aztán visszatenni, akkor majd lepasszolom és megtanulnám, hogy lehet összekötni a gépet a képernyővel - mondja kuncogva.

- Átmentem neked egy külső winchesterre, ami annyiból is előnyös, ha nem szeretnéd kimondottan a gépen tárolni a dolgaid, másfelől legalább lesz róla egy biztonsági mentésed, ha mégis elszállna a gép valami miatt... - Erre Deon elröhögi magát.

- Oké...

- Még valami? Kérés, kérdés, óhaj-sóhaj? Panaszt nem kérek - jelentem ki nagy komolyan.

- Nem, ennyi lesz, köszi - válaszolja még mindig el-elkuncogva magát, én pedig felállok eddigi helyemről.

- Akkor visszavonulok, ha kell valami, hívj, írj, kiabálj, bár azt nem hallom, jelezz, de most már muszáj dolgoznom, különben kitekerik a nyakam - kacsintok rá, majd elindulok vissza az irodánkba. Hiába na, csípem ezt a kölyköt. Mikor kiérek a folyosóra, ismét komorrá válok. Kíváncsi leszek, mivel áll elő Tatsuki az információkért cserébe.