A helyzet katasztrofális. Shinji, mint nem létező személy, már elég problémát vet fel, azt pedig, remélem, nem kell számára megvilágítanom, hogy erre nem más miatt, mint az alvilágiak előtti legmélyebb titokban maradása miatt volt szükség. Vagyis még mindig keresik őt és az összeszedett információk alapján akár meg is találhatják. Egyelőre nagyon úgy fest, hogy csak Tatsuki és Bakari rakta össze, hogy Kitaro gyilkosa egy és ugyanaz a személy, mint aki mellettem ül, s egy Suki nevű alvilági tanonca. Ez viszont elég kétséges, hogy jó nekünk. Mármint az nyilvánvalóan jó, hogy három különböző személynek hiszik odaát Shinjit, az viszont bajos lehet, hogy Tatsuki tudja, hogy mind egy embert takar és az szinte karnyújtásnyira van tőle. Vajon mi a faszt akart azzal, hogy átadatta ezt Bakarival? Vagy újdonsült kutyám magánakcióként rendezett el mindent Shinji körül? Túl sok a kérdés. Arra pedig semmi sem felel, hogy Tatsuki mit akarhat ezek után. Mert hogy valamit tuti, abban biztos vagyok. Nem az a fajta, aki merő heppből utánakutat valakinek. De miért érdekli őt Shin? Nem értem... Valami hiányzik a kirakósból... egy fontos építőelem. Valami, amit ha tudnék, vagy totál lenyugodnék, vagy még idegesebb lennék.
Shinji is tudja, hogy Tatsuki nem ingyen, vagy unaloműzés gyanánt csinálta végig ezt, s úgy fest, annak ellenére is, amit látott a tetoválómester és a köztem lévő kapcsolatból, félt attól, hogy én alkudjak meg vele. Pedig ha súlyos is az ár, nem hiszem, hogy kérne Tatsuki olyasmit, amit nem adnék meg, mert ugyan mélyen hallgatunk róla, mégis nyílt titok, hogy ha még egyszer vét, halál fia, bármennyire szeretem és fontos is ő nekem. Nem nézhetem tétlenül és nem hagyhatom büntetlenül a hibázásait, következetesnek és keménynek kell lennem. De attól félek, pont ezt fogja kijátszani ellenem. Hogy a halál, mint tanító, engem sem kerül majd el. Én komolyan nem szoktam könyörögni nektek, istenek, de kíméljetek meg attól, hogy akik az én belső körömbe tartoznak, meghaljanak! Halljátok?! Nem akarom megölni Tatsukit, úgyhogy ha az forog a fejében, hogyan kivitelezze, hogy egyszer eljussunk ide, küldjetek neki ihletet, hagy találjak rá arra a személyre a vadászatomon, aki feledtet engem, vagy bármit, csak tegyetek, hogy elkerülhessem azt! Kérlek...!
Most már muszáj dolgoznia... na szép! Mert ez most nem volt a munkája része?! El fogok beszélgetni a fejével, hogy igenis a munkájához tartozik információkat cserélni velem és segíteni nekem. Nem azért, mert dühös vagyok rá, hanem csak mert csak. Elröhögve magam hátradőlök az ágyon és rövidesen azon kapom magam, hogy gondolkodom azon, Tatsuki mit akarhat. De nem tudom... Ez viszont az ölemben nem maradhat sokáig itt. Folytatnom kell a tanulmányozását, méghozzá sürgősen betanulva az egészet, hogy elégethessem, hiszen Asaménak nem tudom, mennyi idő múlva hiányozhatok, márpedig ő egyelőre nem szerezhet tudomást Shinji titkáról. Igazából nem is félek attól, hogy kihajítaná innen őt, egyszerűen csak dühítené, hogy a háta mögött passzolgattuk egymásnak a labdát, de megértené, hogy nem árultam el a dolgot, ha megmondanám, hogy ez Shin titka, amiről úgy gondolom és így is egyeztem meg vele, hogy őneki kell beszélnie és azzal, akivel ő akar. Ennyi.
Shinji is tudja, hogy Tatsuki nem ingyen, vagy unaloműzés gyanánt csinálta végig ezt, s úgy fest, annak ellenére is, amit látott a tetoválómester és a köztem lévő kapcsolatból, félt attól, hogy én alkudjak meg vele. Pedig ha súlyos is az ár, nem hiszem, hogy kérne Tatsuki olyasmit, amit nem adnék meg, mert ugyan mélyen hallgatunk róla, mégis nyílt titok, hogy ha még egyszer vét, halál fia, bármennyire szeretem és fontos is ő nekem. Nem nézhetem tétlenül és nem hagyhatom büntetlenül a hibázásait, következetesnek és keménynek kell lennem. De attól félek, pont ezt fogja kijátszani ellenem. Hogy a halál, mint tanító, engem sem kerül majd el. Én komolyan nem szoktam könyörögni nektek, istenek, de kíméljetek meg attól, hogy akik az én belső körömbe tartoznak, meghaljanak! Halljátok?! Nem akarom megölni Tatsukit, úgyhogy ha az forog a fejében, hogyan kivitelezze, hogy egyszer eljussunk ide, küldjetek neki ihletet, hagy találjak rá arra a személyre a vadászatomon, aki feledtet engem, vagy bármit, csak tegyetek, hogy elkerülhessem azt! Kérlek...!
Most már muszáj dolgoznia... na szép! Mert ez most nem volt a munkája része?! El fogok beszélgetni a fejével, hogy igenis a munkájához tartozik információkat cserélni velem és segíteni nekem. Nem azért, mert dühös vagyok rá, hanem csak mert csak. Elröhögve magam hátradőlök az ágyon és rövidesen azon kapom magam, hogy gondolkodom azon, Tatsuki mit akarhat. De nem tudom... Ez viszont az ölemben nem maradhat sokáig itt. Folytatnom kell a tanulmányozását, méghozzá sürgősen betanulva az egészet, hogy elégethessem, hiszen Asaménak nem tudom, mennyi idő múlva hiányozhatok, márpedig ő egyelőre nem szerezhet tudomást Shinji titkáról. Igazából nem is félek attól, hogy kihajítaná innen őt, egyszerűen csak dühítené, hogy a háta mögött passzolgattuk egymásnak a labdát, de megértené, hogy nem árultam el a dolgot, ha megmondanám, hogy ez Shin titka, amiről úgy gondolom és így is egyeztem meg vele, hogy őneki kell beszélnie és azzal, akivel ő akar. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése