427.

Asame

Deon leemelkedik az ölemből, hogy kényelmesen elhelyezkedjen megint, s érzem, hogy összerándul. Rendben, annyira azért nem voltam vele durva, azt hiszem, hogy amiatt tegye ezt, így egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, de gyorsan bőrébe is rejtem ezt, miközben belecsókolok nyakába. Bocs, csibe, nem volt kedvem az óvszerrel is szarozni. Mindenesetre magára vessen, ha nem úgy libeg el mellettem, mint egy vadmacska, akkor talán nem akarom azonnal le is vadászni őt, mint egy díszes vadat. Valamit valamiért, nem? Tovább csókolom nyakát, miközben elveszem a szivacsot a kád széléről, s a vízbe mártva lassan mosdatni kezdem a kölyköt. Hihetetlen, mennyire meg tud bolondítani már csak azzal is, hogy itt ül velem a kádban. Megnyitom a csapot kellemes melegre állítva. Ki kéne kászálódni innen, ám Deonnal az ölemben ez a mutatvány most egyelőre nem éppen kivitelezhető. Persze a kölyök még mindig nem nehéz, most inkább a sérülésem az, ami megakadályoz abban, hogy könnyedén kiemeljem őt és magam is felálljak innen.

- Nem ártana kikeveredni innen – lehelem fülébe búgó hangon, s finoman meg is harapom fülcimpáját, ezzel is tudtára adva, hogy valószínűleg annyi ideje van összekapnia magát, míg kijutunk a szobáig, mert ott megint csak nem tervezek hosszú csevejeket folytatni, egyelőre nem.

- Pedig a forró fürdőnek az a lényege, hogy fekszik benne az ember egy órát legalább - közli zavartan elvigyorodva. Libabőrös lesz, de mozdulatlan marad.

- Sokkal jobb helyen is feküdhetsz órákat – incselkedem vele tovább. - Ha pedig mindenáron vizet szeretnél, megizzasztalak szívesen – suttogom fülébe a szavakat. Deon befogja két kézzel a száját és kuncogni kezd. - Még ki is nevetsz, rendben. Lássuk csak a szankciókat – váltok komoly hangnemre, miközben kezem ismét levándorol ágyékára és kézbe véve farkát lassan megint kényeztetni kezdem. - Szóval, hogy is van ez? - kérdezem tőle még mindig komoly, színtelen hangon, Deon pedig abbahagyja a kuncogást és elveszi a kezeit a szájáról.

- Nem kinevetlek... hanem csak bírom, amit mondtál - közli vigyorogva, azzal határozottan megragadja csuklómat és kiteszi az öléből a kezem, majd feláll a kádban és kiszáll belőle.

- De legalább hatásos volt – csóválom meg fejem mosolyogva, és én is kimászom a kádból, s összeborzolva haját nyomok a kezébe egy törülközőt.

- Szörnyű vagy - közli mosolyogva, miközben elveszi a frottírt, majd elkezdi leitatni bőréről a vizet. Érzem szavain, hogy ez szörnyű most csak egy játékos kifejezés, s semmi komoly jelentéstartalom nincs mögötte.

- Mennyire? - lépek a kölyök elé mosolyogva, s kivéve kezéből a törülközőt dobom azt félre, hogy magamhoz húzhassam, majd álla alá nyúlva hajoljak ajkaira, s nézzek szemébe. Nem csókolom meg, még nem. Érdekel a válasza. Szemein látszik, hogy várja a csókom, hogy azt hitte, azonnal meg is kapja, de aztán elmosolyodik, mikor rájön, hogy csak azért csináltam ezt, hogy belenézzen a szemeimbe és ezt meg is teszi.

- Nagyon - feleli, azzal lábujjhegyre áll hirtelen és ellopja azt a csókot. Belemosolygok.

- Mocsok kis dög – lehelem ajkaira, s ölembe kapva őt indulok el vele a szobába, hogy végül az ágyra fektetve térdeljek fölé és csókoljam meg őt újra hosszan, szenvedélyesen. Fél kézzel átkarolja nyakam, míg másikkal a testem simogatva csókol vissza, ezzel egy jóleső sóhajt kiváltva belőlem. Imádom, hogy már nem fél hozzám érni, hogy mer ő is kalandozni testemen kezével. Jobbommal tartom meg magam mellette, miközben bal kezem felfedező útra indul rajta végigsimítva oldalán, egészen le csípőjéig, újra bejárva és felfedezve testét. Tetszik, ahogy reagál az érintésemre. Bátran, fesztelenül simogat, néha finoman belemarkol az izmaimba, vagy épp csak ujjbegyével játszik végig a bőrömön, aztán átkulcsolja a lábaival a derekam és csípőm maga felé húzza ezáltal.


Hagyom magam húzni, s bár valamivel nehezebb így megtartanom magam, hogy ne feküdjek rá teljes súlyommal és ne nyomjam össze, mégis engedem. Végigsimítok arcán és nyaka vonalán, hogy ujjaim érintésétől ismét a jóleső borzongás fusson rajta végig, miközben gyengéden harapdálni kezdem vállát. Most játszadozunk egymással megint, lassan kergetjük a másikat az édes őrületbe, de élvezem ezt művelni vele és élvezem, hogy neki is tetszik a dolog. Deon is megemeli a fejét, hogy végigcsókoljon nyakamon, keze azonban azon munkálkodik, hogy minél hamarabb magában érezhessen újra. Ezen megint elmosolyodom. Tetszik, hogy ennyire türelmetlen most, hogy szinte alig vagyunk túl egy szeretkezésen, megint akar engem. Nem várakoztatom meg nagyon, kicsit eltávolodom tőle, mikor már kellően felizgatott, de épp csak annyira, hogy be tudjam magam igazítani megint, majd lassan elmerülök benne újra, miközben őt figyelem. Deon arcára kiül a fájdalom és az elégedettség, szemei lecsukódnak, hangosan felsóhajt, lábaival pedig míg teste fel nem enged, szorosan tart meg, nehogy mozdulni tudjak. Nem is akarok. Szeretném, ha megint megszokná, hogy benne vagyok, mert fájdalmat még most sem akarok neki okozni. Aztán elereszt, lábait csak az oldalamhoz simítja, én pedig lassan lökök rajta egyet csípőmmel, majd újra csak várok. Most is az őrületbe akarom kergetni azzal, hogy nem kezdek el benne mozogni azonnal. Deon pedig felnyög. Végigsimítok oldalán, majd megfogva csípőjét megint lökök rajta egyet, most jóval kisebbet mint az előbb, játszadozva, lassan kínozva.