Úgy fest, Asaménak nem volt elég, továbbra is izgat, csókolja a nyakam, beledorombol a fülembe, amiből érezhető, hogy hamarosan újra lerohan. Ezt erősíti meg az incselkedő válasza arra az erőtlen kísérletemre, hogy kibumlizzak egy kis forró vízben való heverészést még, amiből egyértelműen lejön, hogy mit akar. Kikelni innen és folytatni. Zavarba hoz azzal, hogy mennyire éhezik még mindig vagy újra rám, ezért és a megfogalmazása miatt kuncogok, aztán, tudva, hogy mindenképp újra meg fog dugni, amit ráadásul nem is akarok elkerülni, kiszállok a kádból. Igen, ez azzal jár, hogy félbe kell szakítanom a ténykedés közben, amit érzem, hogy megfelelő mértékű határozottsággal kell megtennem, különben nem érek célt. Ő is valószínűleg az ágyban képzeli el a folytatást és én is. Kényelmesebb lenne talán.
Szerencsére egyikünk sem veszi fel a másik félreérthető gesztusait, én azt, hogy színtelen és komoly hangon szólt hozzám, ő pedig azt, hogy csak úgy, könnyedén félbeszakítottam őt. Vehettük volna másnak, mint ami volt, de nem tettük, hála a jó égnek. Megtörlöm a kapott törölközővel mellkasomat, hasamat, karjaimat, majd épphogy a vállaimat is, mikor Asame elveszi tőlem és félredobja, aztán azt hiszem, megcsókol, de nem teszi, csupán a tekintetemet követeli ki magának. Tényleg szörnyű ember. Imádnivalóan szörnyű. Miután választ adtam neki, ellopom tőle azt a csókot, amit vártam, amivel mosolyt csalok az arcára, majd ismét cipelni kezd. Az ágyra fektet, s forrón csókol, nekem pedig nincs okom visszautasítani őt, ha újra meg akar kapni, akkor most újra meg fog kapni, ennyi. Akartam már így, alatta lenni és megmutatni Asaménak, hogy milyen sokféle tudok lenni, ezért boldogan karolom át a nyakát és simogatom a testét. A kötéseink hiánya kegyetlenül felszabadító és nyilván nem csak én érzek némi fájdalmat, mégsem akarjuk abbahagyni a szeretkezést. Hogy lesz-e ennek böjtje, majd kiderül, most azonban a legkevésbé sem érdekel.
Sikerül újra lázas tűzbe hoznunk a másikat, felizgatni a csókokkal, harapásokkal, simogatással és egymáshoz simulással, s én szinte eszeveszett módon akarom megint magamban érezni őt. Fura egy kicsit számomra ez a most inkább szívbéli vágy, hiszen még azt sem emésztettem meg, hogy bennem élvezett el ezelőtt és sikamlós, forró érzést hagyott a fenekemben a szokásos sajgás mellett, mégis azon vagyok, hogy minél hamarabb újra megtegye. Annyira az övének érzem magam ettől...
Mámoros a fájdalom, ami végigömlik az ereimben, mikor Asame belém nyomul. Kellemes, ám érzem, ha engedném, hogy megmoccanjon, az már kínosan fájna és elvehetné a kedvem a szeretkezéstől, ezért úgy szorítom magamhoz a lábaimmal, hogy ne bírjon mozdulni. Meg sem próbál, megvárja, míg az összehúzódott izmaim elernyednek, aztán mikor szabad utat kap, lök rajtam egyet. Felvillanyozó érzés. Tetszik, hogy ebben a második körben már nem kell foglalkoznia a megujjazásommal, a fájdalom pedig nem olyan éles és szinte azonnal megszűnik, mikor először tolja magát vissza belém. Az viszont nem kedvemre való épp, hogy még mindig kínozni akar. Felnyitom a szemeim és szuszogva ránézek.
- Szadista – közlöm vele sóhajtva, némiképp így becézve Asamét. Örülök, hogy nem csupán egy gyors numerát akar, megdugni, aztán ennyi, de vágyom érezni az erejét, lendületét, az egész szenvedélyét, méghozzá most. Sürgessem? Nem is tudom, mit kellene tennem, ezért csak simogatni kezdem combjait, s amennyire tudom, a fenekét. Talán meg kellene mondanom, hogy mit akarok érezni, de nem vagyok rá képes, így csak várom, hogy elveszítse a fejét.
Szerencsére egyikünk sem veszi fel a másik félreérthető gesztusait, én azt, hogy színtelen és komoly hangon szólt hozzám, ő pedig azt, hogy csak úgy, könnyedén félbeszakítottam őt. Vehettük volna másnak, mint ami volt, de nem tettük, hála a jó égnek. Megtörlöm a kapott törölközővel mellkasomat, hasamat, karjaimat, majd épphogy a vállaimat is, mikor Asame elveszi tőlem és félredobja, aztán azt hiszem, megcsókol, de nem teszi, csupán a tekintetemet követeli ki magának. Tényleg szörnyű ember. Imádnivalóan szörnyű. Miután választ adtam neki, ellopom tőle azt a csókot, amit vártam, amivel mosolyt csalok az arcára, majd ismét cipelni kezd. Az ágyra fektet, s forrón csókol, nekem pedig nincs okom visszautasítani őt, ha újra meg akar kapni, akkor most újra meg fog kapni, ennyi. Akartam már így, alatta lenni és megmutatni Asaménak, hogy milyen sokféle tudok lenni, ezért boldogan karolom át a nyakát és simogatom a testét. A kötéseink hiánya kegyetlenül felszabadító és nyilván nem csak én érzek némi fájdalmat, mégsem akarjuk abbahagyni a szeretkezést. Hogy lesz-e ennek böjtje, majd kiderül, most azonban a legkevésbé sem érdekel.
Sikerül újra lázas tűzbe hoznunk a másikat, felizgatni a csókokkal, harapásokkal, simogatással és egymáshoz simulással, s én szinte eszeveszett módon akarom megint magamban érezni őt. Fura egy kicsit számomra ez a most inkább szívbéli vágy, hiszen még azt sem emésztettem meg, hogy bennem élvezett el ezelőtt és sikamlós, forró érzést hagyott a fenekemben a szokásos sajgás mellett, mégis azon vagyok, hogy minél hamarabb újra megtegye. Annyira az övének érzem magam ettől...
Mámoros a fájdalom, ami végigömlik az ereimben, mikor Asame belém nyomul. Kellemes, ám érzem, ha engedném, hogy megmoccanjon, az már kínosan fájna és elvehetné a kedvem a szeretkezéstől, ezért úgy szorítom magamhoz a lábaimmal, hogy ne bírjon mozdulni. Meg sem próbál, megvárja, míg az összehúzódott izmaim elernyednek, aztán mikor szabad utat kap, lök rajtam egyet. Felvillanyozó érzés. Tetszik, hogy ebben a második körben már nem kell foglalkoznia a megujjazásommal, a fájdalom pedig nem olyan éles és szinte azonnal megszűnik, mikor először tolja magát vissza belém. Az viszont nem kedvemre való épp, hogy még mindig kínozni akar. Felnyitom a szemeim és szuszogva ránézek.
- Szadista – közlöm vele sóhajtva, némiképp így becézve Asamét. Örülök, hogy nem csupán egy gyors numerát akar, megdugni, aztán ennyi, de vágyom érezni az erejét, lendületét, az egész szenvedélyét, méghozzá most. Sürgessem? Nem is tudom, mit kellene tennem, ezért csak simogatni kezdem combjait, s amennyire tudom, a fenekét. Talán meg kellene mondanom, hogy mit akarok érezni, de nem vagyok rá képes, így csak várom, hogy elveszítse a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése