428.

Asame

- Szadista - közli velem Deon sóhajtva, mire csak elmosolyodva csókolom meg őt. Az vagyok, de ő élvezi és most azt szeretném, ha a lehető legtovább élvezné is gonosz kis játékomat. Persze nem akarom sem megvárakoztatni, sem türelmetlenné tenni, így lökök rajta megint egy erősebbet, majd egy lassú tempóra állok rá, miközben hol ajkait csókolom, hol pedig nyakát, vállát és mellkasát kényeztetem. Imádom a hangját, ahogy alattam nyög, miközben kezével újra végigcirógat hátamon, oldalamon és karomon. Megremegek én is és egy újabb erősebbet lökök rajta. Megint pokoli lassú tempóra váltok, az egész mozgás tűnhet úgy, mintha egyáltalán nem csinálnék semmit, csak várnék. Tulajdonképpen várok is. Arra, hogy ezzel megint mit váltok ki a kölyökből. Deon egy elégedetlen morgással felel, mire válaszul újra ráfogok csípőjére balommal és egy határozott mozdulattal ismét teljesen elmerülök benne. Párszor még megismétlem ezen kínzását, bár már kihúzódni is gyorsabban húzódom ki belőle, mint elsőre. Tetszenek a belőle előcsalt hangok, az, hogy megremeg alattam, hogy rámarkol izmomra, mintha attól félne, leesik az ágyról, ha nem kapaszkodik. Folyamatoson csókolom, harapom és nyalom bőrét, miközben ismét gyorsítok a tempón, felnyögök, bőrére sóhajtok, élvezem minden pillanatát annak, hogy együtt vagyunk.


Érzem, hogy teste egyre többet remeg meg, hogy lassan ismét eléri a beteljesülést, így még mindig ütemesen mozogva benne fonom ujjaim farkára és szeretkezésünkkel megegyező ütemben kezdem őt kényeztetni. Deon ismét hangosan felnyög és megremeg, belém kapaszkodik. Gyönyörű az arca, tetszik, ahogy néha ajkába harap, hogy elfojtsa nyögéseit. Érzem, ahogy megfeszül és testét átjárja a gyönyör. Nem igazán érdekel, hogy megint összekenem, az előbbi amúgy sem volt fürdésnek nevezhető művelet, így ráfogva csípőjére lökök rajta még pár erőteljesebbet, majd az én izmaim is megfeszülnek és újra elélvezek a kölyökben. Pihegve-zihálva csókolom meg őt hosszan, szenvedélyesem, mígnem megint nem kap levegőt egyikünk sem. Kihúzódom belőle és mellé feküdve letörlöm homlokáról az izzadtságcseppeket, végigsimítok arcán, majd nyaka vonalán és végül mellkasán pihentetem meg balomat. Még mindig tetszik a látvány.

- Azt hiszem, kezdhetjük elölről a fürdést - jelentem ki nagy komolyan, füléhez hajolva és bele is harapok. - De szerintem megérte - teszem még hozzá incselkedve. - Van egy javaslatom. Veszünk egy normális fürdőt, eszünk, utána pedig meglátjuk, mennyi időnk marad bármi másra - ajánlom fel neki ezt a lehetőséget, s amint rábólint, kimászom mellőle az ágyból, majd telefonálok Ayakonak, hogy kezdje el melegíteni a kaját, mert Deonnal nem sokára megyünk. Kisegítem a kölyköt is az ágyból, majd fenekére csapva beterelem őt a fürdőbe, s míg ő zuhanyzik, én a kád szélére ülve mosdok meg. Tiszta alsót kerítek magamnak, majd visszabújok öltönynadrágomba, s mikor Deon is kimászott a zuhany alól, megkérem, hogy segítsen visszakötözni a vállam. Amint ez megvan, visszabújok garbómba is. A tükörhöz lépek, megigazítom hajam, teszek magamra parfümömből, majd kisétálok a szobába és elvéve onnan a kölyök ruháit viszem be neki azokat és a kezébe nyomom. - Készülődj nyugodtan - borzolom össze haját kicsit heccelve őt és otthagyva visszamegyek a szobába, majd rágyújtok. Kíváncsian várom, mi lesz ennek a megbeszélésnek a vége. És azt is, milyen infókkal tud szolgálni nekünk Akihito és Tatsuki is, ha egyáltalán sikerült valamit kideríteniük. Nagyon remélem. Nem ártana átfutni a Nishidától hozott papírokat sem, hátha talált valamit, ami számunkra fontos lehet ma. Mikor végez Deon, zsebembe csúsztatom a telefonom és a cigimet, majd elindulunk a kölyökkel kajálni. Ayako megint kitett magáért, az már biztos és persze megint Deon kedvében akart járni, így valami amerikai csodát ütött össze. Nem rossz, az biztos, de még mindig jobban szeretem az itthoni ételeket. Míg falatozunk, nem szólunk egymáshoz Deonnal, már megszoktuk, hogy csendben eszünk, s amint végzek, már állok is fel, hogy elpakoljak magam utána, s kávét készítek. Nekem jól fog esni most és minden bizonnyal neki is. Visszaülök az asztalhoz és rágyújtok, majd a kölyökre pillantok.