Kegyetlenül jó, amit Asame művel. Egyszerre kínzó és élvezetes. Teljesen lázba hoz, megőrjít. Másra vágyom, még mindig mást akarok, többet, jobban, erősebben, gyorsabban, mélyebben, de amit csinál, totál elszédít, igazából azt sem tudom, már belecsúsztam-e az őrület szakadékába, vagy még magamhoz képest normális vagyok-e. Nem bírom kinyitni a szemeimet, arra ösztönözni Asamét, hogy most már keféljen meg, mint egy esztelen vadállat, helyette kapaszkodom belé, mert elnyelni készül az ágy, széttépni a levegő, elráncigálni alóla valamelyik fal, vagy bútordarab. Furcsa érzés jár át, élvezet és a gyógyszerem miatt jelentkező delírium. Mámoros, kibaszott jó, de nem az a száguldó érzés, amit vártam és akartam. Sőt, mintha látnám kívülről magam, amint vonaglok, ez azonban nem tetszik, ezért bele-beleharapok a számba, hogy kicsit észhez térítsem magam. Persze ez ebben a helyzetben rohadtul nem egyszerű, ráadásul az élvezet folyton visszapasszol oda, ahonnan kijönni próbálok. A kegyelemdöfés már csak az, hogy Asame dupla gyönyörbe hajszol, s én hallom és látom magam, amint kiáltozva, önkívületben elélvezek.
Kiesik pár perc ezután, azt hiszem, mert mire magamhoz térek, ő már mellettem fekszik és incselkedve javaslatot tesz nekem. A testem lüktet, forró és szanaszét akar folyni, szédülök, és ahogy kinyitom a szemem, homályosan látok, a szoba képe azonnal összemosódik előttem. Alig fogom fel, mit mond, de rábólintok, aztán megpróbálom magam összeszedni. Ez most durva volt...
Nem sok józanságot sikerül összekaparnom azalatt, míg Asame telefonál, de szerencsére segít felkelni és elbotorkálni a fürdőig, ám mikor a fenekemre csap, hirtelen szembe fordulok vele és inkább hátrálva teszem meg bizonytalan lábaimon azt az utolsó pár lépést, ami még megmaradt a zuhanyzóig. Kellemetlenül érzem magam, mintha darabokra estem volna, ráadásul csupa sperma vagyok, így gyakorlatilag nagyon mindegy, hogy helyezkedem. De legalább azt ne lássa, hogy nem tudom magamban tartani az övét. Sietősen megnyitom és beállítom a vizet, aztán beállok alá és tenyereimbe rejtem az arcom. Ez most nagyon durva volt...
Egy ideig csak ácsorgok, dörgölöm a homlokom és a halántékom, hagyom, hogy a forróvíz elnyugtasson, lemosdok, megmosom a hajam, majd hirtelen elzárom a meleg vizet és hagyom, hogy a hátamra érkező hideg víz egy szemvillanás alatt felkeltsen. Levegőért kell kapnom és azonnal elzárnom, mert fáj a bőrömnek ez az éles váltás, a fejem azonban kitisztul, már nem mosódik össze előttem semmi, képben vagyok. Előkerülök a zuhanyzóból, miután kicsavartam a hajam, Asame pedig arra kér, hogy segítsek neki. Ettől némi örömet érzek, mert végre kér tőlem, így mosolygok és egy pillanat türelemre intem, míg gyorsan megtörölközöm, aztán lelkesen segítek neki. Miután végzünk, a hajam kezdem el megtörölni és hamarosan kellemes parfümillat keveredik az orromba. Halk hümmögéssel szimatolok a levegőbe, aztán elvigyorodom és mintha semmi sem történt volna, folytatom a hajam megtörlését. Ezzel végezve kézhez kapom a ruháimat és Asame azt mondja, miközben belekócol a hajamba, hogy nyugodtan készüljek. Hát... azért egy kicsit muszáj sietnem, ezért amint kimegy, beleugrálok a cuccaimba, aztán fésülködés nélkül szárítom meg a hajam. Így még sokkolóbban áll szanaszét, noha arra rá kell jönnöm, hogy a fülembe szúrt ékszer megforrósodik és kegyetlenül tud égetni. Röhögve-kínlódva fújom hideg levegővel, hogy a fájdalom elmúljon, aztán gondosan ügyelve rá, hogy az előbbi hiba ne ismétlődjön meg, megszárítom a hajamat.
A szobában vár rám Asame, amit egy zavart mosollyal jutalmazok meg, aztán én is gyorsan összerakom a nálam lévő, már majdnem kötelező felszerelést az övtáskámban, s enni megyünk. Ránk fér, az tuti. Most érzem mázlinak, hogy szétrúgtam a lábam, nem feltűnő a sántikálás miatt, hogy furcsán megyek, ezért noha kínosan érzem magam, tudom, hogy csak én tudom, valójában miért lépdelek ügyetlenül. Aztán a konyhában széles lesz a vigyorom, mikor meglátom, mit fogunk enni. Úgy fest, Asame nem örül ennek annyira, én viszont lelkesen állok neki elfogyasztani. Na most igazán kellemetlen ülni, lassan fészkelődöm, míg találok egy olyan pozíciót, amiben a derekam nem akar leszakadni és nem olyan erős a fenekemben hátramaradó érzés. Nincs kedvem beszélgetni sem, noha rengeteg mindent mondanék, ezért csendben pusztítjuk el a tányérunkra rakodott ételt. Ezt befejezve ülve maradok. Én is elpakolnék, nem vagyok úri fiú, hogy megvárjam, míg elpucolják előlem a tányért, meg kiszolgáljanak, csak meg kell küzdenem a testemmel, míg sikerül összeszednem magam és a mosogatóba szolgáltatnom az étfelszerelésem. Mázli, hogy a kávé elkészítésével nem kell szenvednem, elég nekem visszaülni a székre. Baszki, hogy fogok én így a többiek előtt megjelenni?! Asame előtt is kurva égő...
Felhajtom a kávémat, ami jól fejbe is csap, aztán félretolom a bögrém és ráfekszem az asztalra úgy, hogy a karjaimmal körbekerítem az arcom. Picsába...! Ez nem volt jó ötlet. Mindegy, most már így maradok.
Kiesik pár perc ezután, azt hiszem, mert mire magamhoz térek, ő már mellettem fekszik és incselkedve javaslatot tesz nekem. A testem lüktet, forró és szanaszét akar folyni, szédülök, és ahogy kinyitom a szemem, homályosan látok, a szoba képe azonnal összemosódik előttem. Alig fogom fel, mit mond, de rábólintok, aztán megpróbálom magam összeszedni. Ez most durva volt...
Nem sok józanságot sikerül összekaparnom azalatt, míg Asame telefonál, de szerencsére segít felkelni és elbotorkálni a fürdőig, ám mikor a fenekemre csap, hirtelen szembe fordulok vele és inkább hátrálva teszem meg bizonytalan lábaimon azt az utolsó pár lépést, ami még megmaradt a zuhanyzóig. Kellemetlenül érzem magam, mintha darabokra estem volna, ráadásul csupa sperma vagyok, így gyakorlatilag nagyon mindegy, hogy helyezkedem. De legalább azt ne lássa, hogy nem tudom magamban tartani az övét. Sietősen megnyitom és beállítom a vizet, aztán beállok alá és tenyereimbe rejtem az arcom. Ez most nagyon durva volt...
Egy ideig csak ácsorgok, dörgölöm a homlokom és a halántékom, hagyom, hogy a forróvíz elnyugtasson, lemosdok, megmosom a hajam, majd hirtelen elzárom a meleg vizet és hagyom, hogy a hátamra érkező hideg víz egy szemvillanás alatt felkeltsen. Levegőért kell kapnom és azonnal elzárnom, mert fáj a bőrömnek ez az éles váltás, a fejem azonban kitisztul, már nem mosódik össze előttem semmi, képben vagyok. Előkerülök a zuhanyzóból, miután kicsavartam a hajam, Asame pedig arra kér, hogy segítsek neki. Ettől némi örömet érzek, mert végre kér tőlem, így mosolygok és egy pillanat türelemre intem, míg gyorsan megtörölközöm, aztán lelkesen segítek neki. Miután végzünk, a hajam kezdem el megtörölni és hamarosan kellemes parfümillat keveredik az orromba. Halk hümmögéssel szimatolok a levegőbe, aztán elvigyorodom és mintha semmi sem történt volna, folytatom a hajam megtörlését. Ezzel végezve kézhez kapom a ruháimat és Asame azt mondja, miközben belekócol a hajamba, hogy nyugodtan készüljek. Hát... azért egy kicsit muszáj sietnem, ezért amint kimegy, beleugrálok a cuccaimba, aztán fésülködés nélkül szárítom meg a hajam. Így még sokkolóbban áll szanaszét, noha arra rá kell jönnöm, hogy a fülembe szúrt ékszer megforrósodik és kegyetlenül tud égetni. Röhögve-kínlódva fújom hideg levegővel, hogy a fájdalom elmúljon, aztán gondosan ügyelve rá, hogy az előbbi hiba ne ismétlődjön meg, megszárítom a hajamat.
A szobában vár rám Asame, amit egy zavart mosollyal jutalmazok meg, aztán én is gyorsan összerakom a nálam lévő, már majdnem kötelező felszerelést az övtáskámban, s enni megyünk. Ránk fér, az tuti. Most érzem mázlinak, hogy szétrúgtam a lábam, nem feltűnő a sántikálás miatt, hogy furcsán megyek, ezért noha kínosan érzem magam, tudom, hogy csak én tudom, valójában miért lépdelek ügyetlenül. Aztán a konyhában széles lesz a vigyorom, mikor meglátom, mit fogunk enni. Úgy fest, Asame nem örül ennek annyira, én viszont lelkesen állok neki elfogyasztani. Na most igazán kellemetlen ülni, lassan fészkelődöm, míg találok egy olyan pozíciót, amiben a derekam nem akar leszakadni és nem olyan erős a fenekemben hátramaradó érzés. Nincs kedvem beszélgetni sem, noha rengeteg mindent mondanék, ezért csendben pusztítjuk el a tányérunkra rakodott ételt. Ezt befejezve ülve maradok. Én is elpakolnék, nem vagyok úri fiú, hogy megvárjam, míg elpucolják előlem a tányért, meg kiszolgáljanak, csak meg kell küzdenem a testemmel, míg sikerül összeszednem magam és a mosogatóba szolgáltatnom az étfelszerelésem. Mázli, hogy a kávé elkészítésével nem kell szenvednem, elég nekem visszaülni a székre. Baszki, hogy fogok én így a többiek előtt megjelenni?! Asame előtt is kurva égő...
Felhajtom a kávémat, ami jól fejbe is csap, aztán félretolom a bögrém és ráfekszem az asztalra úgy, hogy a karjaimmal körbekerítem az arcom. Picsába...! Ez nem volt jó ötlet. Mindegy, most már így maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése