429.

Asame

Mikor Deon elfekszik az asztalon, szemem sarkából rápillantok és elmosolyodom.

- Mi a baj, csibe? - kérdezem meg tőle csendesen, halványan mosolyogva, miközben kinyúlok és összeborzolom a haját. Megiszom maradék kávémat is, majd elnyomom a cigarettát. - Át kellene futnunk azokat a dokumentumokat, amiket Nishida küldött, legalábbis nekem mindenképpen. Ha neked van valami dolgod, akkor még van jó másfél órád elintézni - állok fel, hogy ahogy azt elterveztem, elinduljak a dolgozószobámba átfutni azokat a dokumentumokat.

- Most nem tudok róla beszélni - válaszol nekem komolyan Deon, mikor megindulok kifelé, ám nem követ, tehát most nem tart velem. Nem baj, pihenjen, gondolkodjon, nem kell mindig velem lógnia, bár kifejezetten örülök neki, ha ezt teszi. Visszasétálok a dolgozószobába és leülve az íróasztalhoz előveszem a Nishidától kapott dokumentumokat, hogy nekiálljak átnyálazni őket, reménykedve abban, hogy találok benne valami fontosat. Az első néhány oldal semmi érdekeset és különlegeset nem tartogat, néhány fiktív számlázás, mely azokhoz a cégekhez tartozik, amik falsként lettek létrehozva Japánban, hogy a Triádok szép lassan általuk juttassa ki az árút és területet szerezzenek maguknak.


Négy-öt ilyet találok a dossziéban, majd egy listát. Néhány kínai neve szerepel rajta, ők is Luxhoz hasonló nemesek... A többi lapon az eddig folytatott tevékenységeik vannak, ami nem sok. Night klubból night klubba járnak, nagykanállal élvezik az életet és néha meglátogatják az antikvitást, hogy valami apróságot hazaküldessenek. Tehát ha sikeres a vadászat, akkor másnap küldik is ki az országból. Remek, ezekre kellene ráállnia a vámosoknak és akkor talán lefülelnék őket és nélkülünk is megoldódna a probléma. Ám ha ez ilyen egyszerű lenne, már rég megtörtént volna. Ezeknek a rohadékoknak van annyi sütnivalója, hogy informátorokat építettek be közénk, ugyanis a múltkori razziánál, amit kértem, semmit nem találtak, pedig szinte kibelezték a hajót a vámosok. Hát jó, nem lesz könnyű dolguk, mert továbbra is figyeltetni fogom az összes kimenő hajót, aminek köze van bármely antikvitáshoz. Előhalászom zsebemből a telefont és az oyabunt tárcsázom.

- Asame - szólok bele, mire a vonalban csak egy elégedett hümmögés hallatszik.

- Remek munkát végeztél - közli velem tárgyilagosan. - A továbbiakban is számítok rád. Ezek szerint Nishida eljuttatta hozzád a dokumentumokat, amiket az elmúlt néhany napban szedtek össze az informátorok.

- Igen, megkaptam - felelem röviden.

- Továbbra is figyeltessétek minden lépésüket! A listákon, te is láthattad, rajta van, hogy melyik nemes melyik céggel van kapcsolatban. Az informátoraink továbbra is figyelik minden lépésüket, egyelőre azonban csak a vámosokat küldjük a nyakukra, hátha megunják és elvonulnak mégis innen.

- Rendben van. Tájékoztatlak a további fejleményekről, amint előrébb jutunk.

- Reméltem is. - Bontja a vonalat, lerakom az asztalra telefonomat, majd ismét kezembe veszem a papírokat. A felsorolt nevekből egy nagyon is ismerős nekem, de valamiért nem tudom, honnan. Rágyújtok és próbálok rájönni, ki lehet az a fickó... Feng Huan Zhijian... Miért olyan ismerős ő nekem? Elképzelésem sincs még mindig. Megint kezembe veszem a telefonom és Akihitt tárcsázom. A telefon sokáig csörög, mire végre felveszi.

- Nem vagyok még késésben tudtommal - morog bele. Rendben, akkor most rosszkor hívtam... De ez van, nyugodtan ki is nyomhatott volna, ennyi erővel és tudom, hogy nem ér rá. Néha nem értem azért Akit sem. Mindegy, ezen már nem fogok problémázni. Majd lehiggad, úgyis tudom, hogy ez nála csak pillanatnyi.

- Ismerős neked az a név, hogy Feng Huan Zhijian? - kérdezem meg, mire csend telepszik a vonal túlsó végére. Hosszú percekig csak hallgat, míg végül megszólal megint.

- Tíz éve, mikor ki akartál cseszni apáddal, volt egy kis nézeteltérésed az egyik kutyájával, valami Xiao Zihannal - feleli végül. - A fickó nem egy nagy név az alvilágban, miért?

- Ő az egyik nemes, aki a Triádok területszerzési tevékenységét segíti elő - osztom meg vele.

- Nocsak, ez merőben érdekes, mert ha jól tudom, a pincsije most az egyik yakuza informátora. Kié is...? Várj csak...! Ja igen, méghozzá Akinarié.

- Ez merőben sok mindenre ad magyarázatot. Este találkozunk - nyomom ki a telefont és rakom félre a papírokat, hogy ismét rágyújtsak egy cigarettára. Az órámra pillantok, alig van több, mint fél óra hátra a megbeszélésig. Kíváncsi leszek, Akihito és Tatsuki mit tud még közölni, ami új lehet. Végül nyílik a dolgozószobám ajtaja és Deon dugja be a fejét, majd jön be, hogy elfoglalhassa szokott helyét az asztalomon. Legszívesebben végigdönteném a hideg márványon és ismét szeretkeznék vele, de félek, hogy rohadtul elkésnénk és a végén ránk törnék az ajtót, hogy hova lettünk. Ryuuichitől legalábbis kitelik... Felállok és Deon elé lépve magamhoz ölelem őt.

- Kiheverted, csibe? - kérdezem meg tőle elmosolyodva, de úgy, hogy ne lássa.