430.

Asame

- Egyszer már tisztáztuk, hogy sosem élcelődnék ilyesmin, nem? - kérdezek vissza komolyan. - Nem akarlak bántani semmivel, ezzel meg főleg nem – zárom le ennyivel a dolgot, szerintem nincs mit túlragoznunk rajta. - Shinji meg tudja neked csinálni, ha ő nem, akkor senki ebben a házban. A kölyök tehetséges, ha nem lett volna szar a helyzete otthon, akkor már valamelyik multinál lenne IT menedzser. Tehetséges egy kölyök... Ryuu megkért, hogy engedjem meg, hogy elvégezze az iskolát, de egyelőre Shinji hallani sem akar a dologról, legalábbis Ryuuichinek ezt mondta – árulom el neki. - Ne aggódj, ha minden jól halad, hamarosan vége ennek az egésznek és minden normális lesz. Bár a yakuzák világában azt mondani valamire, hogy normális, merőben felelőtlen kijelentés – mondom elmosolyodva, hogy oldjam kicsit a feszültséget, ám kérése meglep. Nem azért, mert ne tudnám teljesíteni, hanem az, hogy mindezt Shinjinek kéri. - Ennyire megkedvelted őt? - kérdezem tőle őszintén. - Ha elmondod, mit szeretnél, beszélhetünk róla – mondom ismét komolyan a dolgot. Ryuu autóját is én vettem neki és Naotoét is. A két legjobb emberemnek ez járt, s ha a kölyök úgy érzi, Shinji van olyan jó, hogy megérdemeljen egyet, nincs okom nemet mondani neki.
- Shinji jó srác - mondja őszintén, ennyivel válaszolva a kérdésre. - Szeretném indítani a versenyen is, tehát mindenképpen olyan kocsit szeretnék, ami ott is megállja a helyét.

- Ki akarsz tűnni a többiek közül, mi? - kérdezem mosolyogva, de tetszik az ötlete. - Nem volt még rá példa, hogy testőr induljon egy versenyen – árulom el neki. - De megnézném az arcukat a többieknek, főleg Kazunak. Ha Shinji tényleg jó versenyzővé válna, egész komoly ellenfele lehetne Kazukinak... - gondolkodok el. A kölyök úgyis mindig arról panaszkodik, hogy nincs ki kicsit megizzassza a versenyeken. Ilyen szempontból, miért ne...?

- Kivételesen semmi köze ennek ahhoz, hogy megmutassam a mindennemű másságomat - jelenti ki dacosan, de látszik rajta, hogy nem sértődött meg, mert szemei mosolyt rejtenek. - Amikor Kazunál voltam, akkor jutott eszembe, hogy Shinjit is beállítom ellene - árulja el. - Eszembe sem jutott, hogy gond vagy furcsa lehet, hogy Shinji testőr, én csak egy potenciális versenyzőt láttam benne, mert volt alkalmam tapasztalni, hogy meri nyomni a gázt és tudja is uralni a kocsit - meséli most már elmosolyodva. - Arra gondoltam, milyen frankó lenne, ha Kazu arcán döbbenetet látnék, mert nem csak te hergeled fel a rajtnál a Mazdát mellette, hanem Shinji és a meglepetésversenyző is a saját kocsiját. - Látható izgalommal osztja meg ezt velem és még a pirszingjét is beharapja. Közben persze vigyorog, mint a vadalma.

- Nem szokás testőröknek ekkora bizalmat szavazni, illetve nem is bizalmat, inkább... a versenyek mindig a pártfogoltak kiváltságai közé tartoztak, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem indulhatna Shinji. Azt hiszem, Nishida is szívesen venné, mert már kezdte unni Kazu állandó nyafogását amiatt, hogy nincs ellenfele és úgy látom, komplett haditervet eszeltél ki ellene. Mit vétett Kazuki, hogy ennyire meg akarod lepni? - kérdezem tőle mosolyogva. - Tudod, mit? Shinji megkapja azt a kocsit. Látni akarom Kazu fejét, mikor rájön, hogy nem egy, de kapásból három ellenfele is akadt egyből – mondom komolyan. - Arról meg gondolom, hiába kérdezlek, ki lesz a harmadik, igaz?

- A harmadik még nem biztos, hogy indul. Meg ha elárulom, mi a meglepi? Valami neked is kell - közli elröhögve magát. - Egyébként... ha ez bizalmi dolog lenne... én bízom ennyire Shinjiben - vált komolyabb hangnemre aztán. - Azok, amiket már most fel tudok sorolni, mint értem megtettek, nekem elegek. Igen, nagyon kedvelem, de mondhatom azt is, hogy megszerettem őt - ismeri el. - Ez neki is érdem és... igazából Kazu nekem is azon rinyál folyton, hogy nincs ellenfele - mondja elmosolyodva. - Muszáj csinálnom valamit, mielőtt lerágja a fülem, meg egyébként is... - Elhallgat és megvonja a szája szegletét. - A múltkori verseny eléggé meghiúsult... és még le is ütötték... - motyogja el, mintha magát hibáztatná a történtekért. Csókot nyomok fejére. - De ha ezek után is sír a szája, feljogosítva érzem magam, hogy úgy seggbe rúgjam, hogy elszáll, mint a győzelmi zászló - jelenti ki újra szélesen elvigyorodva.

- Öreg vagyok én már a meglepetésekhez – mosolyodom el, s végighallgatom mindazt, amit elmond a Shinjivel való kapcsolatáról. Örülök neki, hogy sikerült ilyen kapcsolatot kialakítaniuk viszonylag rövid időn belül. - Rendben, csibe – jelentem ki végül. - Van egy tervem. Shinji olyan kocsit kap, mint Kazuki, hogy ne az döntse el a versenyek kimenetelét, melyiküké gyorsul jobban, vagy melyikben puhább a váltó. A színét persze te választod ki, hogy mi passzolna hozzá. Tegyük izgalmasabbá, ha már ennyire lelkesedsz ezért – mosolygom. - Viszont ideje indulnunk lassan...

- Mit is mondtam neked arról, hogy ha még egyszer azt mondod, öreg vagy? - kérdezi fenyegető hangon, rafinált kis mosollyal, bemelegítve az ujjait, mintha ahhoz készülne elő, hogy megverjen, s ahogy így tesz, lassan lecsúszik az asztalról és közelít felém.

- Nem emlékszem, a korral jár – heccelem tovább, majd kinyúlva felé összeborzolom haját. - Több sushit kell ahhoz még enned, csibe – mosolygom és végigsimítva arcán nyúlok álla alá, hogy csókba vonjam őt. Deon eddig várt, most pedig támad; belelök a székbe és megtámaszkodik egyik térdemen, míg másik kezét ugyanúgy, ahogy én csináltam vele, végighúzza arcomon, majd állam alá nyúl. Ügyes húzás, kölyök. Jól csináltad.

- Nem függ attól, hidd el - közli győzedelmesen, aztán visszavonul. - És ha ennyire feledékeny vagy, sem lesz mentséged, ha másképp szólítasz, mint a Deon és a csibe - fűzi hozzá gonosz vigyorral, miközben elindul az ajtó felé. Utánalépek s elkapva kezét és derekát kenem fel őt a legközelebbi falra, majd csókolom meg szenvedélyesen. Imádom ezt a dögöt benne.

- Megvitatjuk a dojoban – lehelem ajkaira elmosolyodva és elengedve őt csúsztatom kezem a kilincsre, majd gondolok egyet és inkább nekidöntöm hátamat. Ennyi még belefér az időnkbe.

- És hol marad a fairplay? - kérdezi fölényesen, vigyorogva. - A dojoban egyértelműen jobb vagy nálam, hiszen száz év gyakorlat előnnyel indulsz velem szemben.

- És még engem fenyegetsz meg, mert azt mondom öreg vagyok, erre burkoltan lematuzsálemezel – mondom komolyan. - Mitől más a dojo, mint az utca? Nem kértem, hogy ugyanazzal a technikával állj ki ellenem, mint amivel én veled – teszem hozzá. - Csak ott kevesebb tárgyat vágnánk gallyra.

- Cö-cö-cö-cö! - mondja gyorsan és elröhögi magát. - Sokára lesz az még, hogy kiálljunk egymás ellen. - Fő a bizalom...

- Inkább csipogj, jobban áll.

- Majd, ha kukorékolsz - közli és játékosan végigzongorázik fogain a nyelvpirszingjével.

- Kukorékolok én neked hajnalig, ha szeretnéd, de akkor te sem alszol, csibe – heccelem őt erősen célozva egy kellemes esti programra.

- A kakasok reggel kukorékolnak. Ami éjjel végig ébren van, az a bagoly - okít ki még mindig vadalma vigyorral. - De ha akarsz, lehetsz kettyós kakas - teszi hozzá. Ellököm magam az ajtótól és megindulok felé ismét a falhoz kényszerítve őt. Ha így haladunk, nem jutunk ki innen egyhamar. Sőt, Deon máshol fogja végezni mindjárt, nem a dolgozószoba falára felkenve. Még mindig mozgat az, hogy az íróasztalra döntsem és a magamévá tegyem őt megint. - Hűűhaa... - mondja Deon igen meggyőzően alakítva a buta szőkét, csak a tekintete ég tűzben.

- Köze nem volt a kakasokhoz a kijelentésemnek - hajolok füléhez és suttogom bele a szavakat. - Teljesen más programot szántam neked éjszakára - harapok finoman fülcimpájába.

- Pedig én nagyon is komolyan mondtam, amit - közli még mindig vigyorogva, kihívó pózba helyezkedve. - Bár lehet, újra kell gondolnom ezt a kakas-dolgot... Te valami vérszomjas szörnyeteg vagy, nem kakas. Biztos vérfarkas, az sem alszik éjszaka.

- Ha tudnád, jelenleg mennyire vérszomjas vagyok... - lehelem nyakának bőrére és finoman bele is harapok, mire Deon megrezzen, de tartja magát, csak pirszingjét harapja be. - Most, hogy rájöttél a titkomra, azt hiszem, szét kell, hogy tépjelek - nyalok végig nyakán.

- Szerintem elég sokszor haraptál már meg, hogy ne kelljen amiatt aggódnod, hogy én nem változom át teliholdkor - incselkedik még mindig.

- Szeretek biztosra menni - harapdálom végig az előbb a nyelvemmel bejárt útvonalat.

- Csak nehogy visszaharapjak.

- Ha akarnád, már megtetted volna - jelentem ki tovább incselkedve, játszadozva vele.

- Én azt szeretem, amikor a másik azt hiszi, hogy akármi, pedig mégse - közli vigyorogva, majd lassan nyakamhoz hajol és végignyalja a száját.

- Hogy is volt az a dolog a fagyival? - lehelem fülébe, majd ellépek előle. - Hja igen... visszanyal... - lépek az ajtóhoz és a kilincsre téve a kezem nyitom ki azt. - Ideje menni...

- Baszd meg...! - sóhajtja röhögve és elvörösödik. - Menjél - veti azért oda nekem, nehogy ő maradjon alul.

- Szeretnélek, csibém, csak nincs rá időnk... Gyere - váltok most már komoly hangnemre, mert itt az ideje, hogy foglalkozzunk a Lux-problémával is. Utána ráér megbosszulni, amit nem tettem vele...

- Öt perc, tőlem megszokták, hogy kések. - Bólintok neki, hogy rendben, majd elindulok a megbeszélt helyre otthagyva őt a dolgozószobában. Mire elérek az étkezőhöz, már mindenki jelen van Akihito kivételével. Megint késni fog ezek szerint, ami tőle már megszokott, mikor terepen van. Végignézek a többieken. Tatsuki az egyik széken ül mellette egy utazótáskával. Shinji és Ryuu egymás mellett posztolnak, mint általában mindig, ha együtt vannak, míg Bakari Tatsukitól távol, falnak támasztott háttal áll és dohányzik mindehhez mogorva képet vágva, hamutállal a kezében. Nem nézem meg túlságosan, ám így is észreveszem nyakán a kötést, amit most inge gallérja mögé próbál rejteni, hogy ne legyen feltűnő. Biccentek a tetoválósemternek, így köszöntve őt, mire Tatsuki is viszonozza a köszöntést, majd leülök én is az egyik székre. Intek Ryuunak és Shinjinek is, hogy tegyék ezt, s ez Bakarira is vonatkozik. A két testőr visszautasítja az ajánlatot, ahogy Bakari is. Végül Deon is megérkezik, öt perc késéssel, így az egyetlen ember, aki még várat magára, az Akihito, de azt hiszem, ezt most egyelőre nélküle is elkezdhetjük.

- Nem tudom, mennyit tudsz már, vagy mennyit nem - fordulok Tatsuki felé. - Szerdán Lux látogatást kíván tenni a Seichirou-házban, hogy beszélhessen Deonnal. - A tetoválómester biccent, jelezve, hogy ezt már ő is tudja. - Nem szeretném, ha nyeregben érezné magát az öreg, így mindent el kell követnünk azért, hogy ha akar valamit, azt ne négyszemközt kívánja közölni a kölyökkel.

- Forró drót köt hozzá, fingani nem tud a tudtom nélkül - közli teljesen komolyan. - Egyelőre nincs jele annak, hogy ezt kihasználva akar támadni, de ezen eshetőségre is fel kell készülnünk, ezért aznapra idehívok pár embert. - Érzem a magabiztosságán, hogy ezt már eldöntötte, kár is vitába szállni vele, s aprót bólintva jelzem neki, hogy rendben van. Nekem is a kölyök védelme a fontos elsősorban, ha ehhez fél Tokiót kell idevezényelnem, hát megteszem. - A négyszemközt pedig ki van csukva.

- Örülök, hogy ezt így eldöntöttétek - morog be Deon, de az idegességtől csak az asztalt fixírozza.

- Eldöntöttük - szólal meg újra Tatsuki. - Ha testőr jelenlétében fogadod, feljogosítod, hogy ő is bevigyen egyet a találkozási helyre, azt pedig nem engedjük - pillant is rám, hogy a királyi többes ugye nem őt és őt jelenti -, és ugyanez a helyzet egy alvilágival is, ezért Asame lesz veled - jelenti ki újra rám nézve, jelezve, hogy ebből nem fog engedni.

- Deon, a tárgyalásoknak megvannak a maguk szabályai. Nekem, mint pártfogódnak, jogom van jelen lenni a vele folytatott tárgyaláson, azonban amit Tatsuki elmondott neked, teljes mértékben igaz. Amint testőr jelenlétében kívánsz vele beszélni, számára is biztosítod azt, hogy behozhasson magával egyet. Nincs szükségünk erre - magyarázom meg én is a kölyöknek és ezzel adva tudtára Tatsukinak, hogy egyetértek vele abban, amit ő vázolt fel Deonnak az előbb. Tatsuki pedig hirtelen mozdul, majd kivéve az utazótáskájából egy kis jegyzetfüzetet és ceruzát felír rá valamit, aztán elém löki azt. Elolvasom: „Nem az értelmével van gond, csak fél. Fél, hogy Lux sarokba szorítja és fél, hogy látni fogod teljesen védtelenül és magatehetetlenül.” - olvasom el. Tisztában vagyok vele, hogy a kölyök fél, s ezt jelzem is neki, majd ahogy kéri egy intéssel, hogy lökjem vissza neki a füzetet, megteszem. Tatsuki megint ír valamit a papírra, majd ismét felém löki a füzetet ám, Deon elkapja azt és elolvassa.

- Gondolom, egyetértesz - mondja Tatsuki közönyösen, de Deon dühös képpel néz rá. - Add oda Asaménak! - utasítja türelmetlenül a kölyköt, mire az megrázza a fejét. - Mondhatom hangosan is, igazad van. - Válaszul Deon hozzávágja a jegyzetfüzetet, de a tetoválómester elkapja és nekem csúsztatja egy gyors, elegáns mozdulattal. A srác nem nyúl érte, hagyja hozzám száguldani, ellenben felkel a székről. - Maradsz a seggeden! - vakkant rá kutyaként azonnal Tatsuki. - Ha elmész, sem úszod meg, viszont ha nem akarod, hogy odakötözzelek, megülsz. - És a szigor most használ, ha sértetten és indulatosan is, de Deon visszaül, én pedig elolvasom, ami a papíron szerepel: „Deon, ha fél, cselekvővé válik, Luxszal szemben azonban a félelem lebénítja. Ettől a bénultságtól is fél.” Visszalököm neki a jegyzetfüzetet, és a kölyökre pillantok, aki még mindig sértett és tele van indulatokkal. - Lux jelezte, miről kíván beszélni Deonnal? - kérdezi tőlem.

- Ezt még megbeszéljük négyszemközt - mondom a kölyöknek komolyan, majd Tatsukira pillantok ismét. - Nem árult el a futár semmit. Beszélgetni akar Deonnal... ami valljuk be, elég gyenge szöveg egy nemestől...

- Hacsak nem pszichológiai hadviseléssel kíván élni - vet ellent nyugodtan a tetoválómester. - Neki csak a nyúl kell a bokorból. Ha megpattintja, nyert ügye van.

- Nekünk pedig pont ezt a sikert kell megakadályoznunk - jelentem ki jelezve ezzel Tatsukinak, hogy tisztában vagyok az ellenvetésével.

- Az a csavar a dologban, hogy elsősorban nem Luxot nem szabad ideengedni, mert az csak egy lehetőség a sok közül. Figyelni kell rá, minden intézkedést meg kell tenni, ez tény, de elsősorban a nyulacskánkra kell pórázt adni. - Bólintok egy aprót, hogy ezzel is tisztában vagyok.

- Elmehetsz a picsába - morogja neki Deon.

- Szájkosarat is kaphatsz - veti oda a fiúnak, azzal cigarettát keres és rágyújt. A kölyök nem szólal meg újra, de arca vörös az indulatoktól és fújtat. Ez így nem lesz jó, tényleg el kell vele beszélgetnem később, különben komoly gondjaink lesznek szerdán.

- Ryuuichi, hozd ide a dolgozószobából a Nishida által küldött aktát! - szólok testőrömnek, mire az apró meghajlást követően távozik. - Mindenféleképpen el kell érnünk, hogy a káposzta megmaradjon, a kecske pedig a vágóhídon végezze.

- Ez lassú folyamat. Ha gyorsan csináljuk, kirobban a háború. Meg tudnánk ölni egy egyszerű teaházban is, csak a megfelelő főzetet kellene felkínálnunk neki, ám a merénylet gyanúját is el kell kerülnünk, különben annyi a viszonylagos békének. Mi a terved szerdára?

- Ha gyorsan megoldható lenne a probléma, Lux már halott lenne és nem lenne miről tárgyalnunk éppen - jelentem ki, mire Tatsuki bólint. - Fokozott biztonsági intézkedéseket akarok eszközölni, hogy Luxnak esélye se legyen bármivel próbálkozni. Amennyire pompás és ragyogó lehetne Kína, pont annyira bassza szét az egészet a Triádok a felesleges erőlködésekkel. Nekik sincs szükségük egy esetleges háborúra, mert jelentősen megcsappanna az árukészlet, ami az országba érkezik, ugyanakkor pont leszarják az egészet. Amint kirobbanna a háború a Triádok és a Szindikátus között, a két ország is egymásnak esne, s az egyetlen ok, amit fel lehetne hozni, hogy Japán, mely eddig ellátta illegálisan szervdonorokkal a kínaiakat, egyszerűen csak megvonta tőlük az egészet. A sajtó hamar lecsapna a témára, ezzel pedig lőttek mind a két országnak... Gazdaságilag is csődbe mennénk szép lassan. - Ekkor érkezik vissza Ryuu és a kezembe adja a dossziét, amit az asztalra téve Tatsuki elé lökök. - Luxnak szerdán innen úgy kell távoznia, hogy kurvára elgondolkozzon azon, hogy még egyszer a Seichirou-ház közelébe jöjjön, avagy sem és ne kapja meg, amit akar.

- A kínaiak nem hülyék - kezd beszélni, miközben belenéz a dossziéba. - Kurva jól játszanak a világ gazdaságát tekintve. Mindent megcsinálnak szarért-hugyért, települnek ki a gyárak, belelátnak gyártási folyamatokba, aztán majd egyszercsak azt mondják, most, hogy minden itt van, ha velünk akartok legyártatni valamit, tízszer annyit kell perkálnotok. És abban a pillanatban az egész világ rájön, hogy kurvára elbaszta, mert a gyárak kint vannak, a munkások ott vannak és ott vannak betanítva is emberek, satöbbi. De ezt egyelőre szarom le - közli hűvösen és elhúzódik a dossziétól -, a többi nemes is akkor fog érdekelni, ha Luxot eltakarítottuk.

- Van egy név a listán - közlöm vele. - Feng Huan Zhijian. Nemes létére sem lenne egy érdekes személyiség, amint azt láthatod a róla összegyűjtött információkból, viszont... - Kopogás szakít félbe és Akiáhito is megjelenik végül. Mindig a legjobbkor. Biccentek neki, mire Deon mellett talál helyet magának.

- Bocs - közli tömören.

- Épp Zhijiannál tartottunk - osztom meg vele.

- Akkor megint a legjobbkor estem be - feleli. Tatsuki türelmetlen képet vág és eloltja a csikkjét. - Szimatoltam kicsit Zhijian pincsije után... A fickó tényleg nem valami nagy adu ász, ráadásul óvatlan, mint a bolondtehén az autópályán, de legalább némi infóval szolgált a felelőtlensége. Zihan azonban nem csak Zhijiannak dolgozik, hanem a mi drágalátos Lux barátunknak is, mindemellett az sem elhanyagolható tény, hogy az a barom egyértelműen Akinaritól gyűjt infókat...

- Akinari Mie-prefektúra egyik legnagyobb yakuzája. Utálják is rendesen, mert egyike azoknak, akiket inkább a pénz mozgat, mint az önzetlen hazaszeretet és képesek lennének elárulni a Szindikátust egy jobb ajánlat reményében. Mindemellett Akinari kezében több kikötő is van, ami jelentős segítség lehet a Triádoknak... - árulom el.

- Nem értem, miért él még ez az Akinari - közli be morogva Tatsuki.

- Akinari azért élhet, mert egyelőre kurva jól játszik - szól közbe Akihito. - Mindenki tudja róla, hogy mire képes, ugyanakkor Mie még sosem volt ennyire virágzó, mint most és a Szindikátusnak ez is számít, amíg nem tesz keresztbe. Évek óta figyeltetik, nincs olyan lépése, amiről ne tudna az oyabun. Eddig legalábbis nem volt. Továbbra is megfigyelés alatt van, főleg miután kiderült, hogy a drága informátora az egyik kínai nemes pincsije. Egyelőre ezért sem tudhatjuk biztosra, hogy Akinari keze benne van a dologban vagy sem...

- Nézzétek! - kezdi újra türelmetlenül Tatsuki. - Engem hidegen hagynak a yakuzák kavarásai, felőlem azt csináltok, amit akartok. Én szarom le, ki milyen virágzó várost hoz létre, ha csak a gyanúm felmerülne, hogy elárulná a hazáját a pénzért, kapna valami kellemes kis figyelmeztetést, hogy újragondolja az életét. Mondjuk a pincsije fejét díszcsomagolásban.

- Ezek után legyen egyszerű az informátorok élete - morogja Aki. - Azt azért ne felejtsd el, hogy ha nem hagynánk meg egyet-kettőt az ilyenekből, előbb-utóbb szar se lenne belőlünk, s nem csak a mi állunk kopna fel, de a tiétek is. Cseszhetnétek rohadtul a drogüzleteket, a fegyverkereskedelmet, mert ahol nincs pénz, ezek sincsenek jelen, vagy legalábbis csak rohadtul kis mértékben, ami azért valljuk be, nektek sem jövedelmező és előnyös - morog még mindig Akihito, Deon pedig felemeli a fejét és rápillant. Nem tudom, min lepődik meg, de legalább reagál valamire.

- Akihito - szólok informátoromra csendesen.

- Bármelyik gyökér képes ültetni pár kendert és ha másért nem, dugásért árulni a drogot. Tévhit, hogy a piacot csak a pénz mozgatja, vagy hogy az alvilágban az a legértékesebb. Ne akarj okosabb lenni annál, mint amennyire vagy! - figyelmezteti Tatsuki őt. - Egy alvilági számára az élet is ugyanolyan értéktelen, mint a pénz, ezért nem fog egyikünk sem rinyálni, hogy valamelyiket elveszítheti. Függetlenek vagyunk az anyagiaktól, a szellemiségtől és minden mástól is. - Akihito még szólni akar, de leintem. Elegem van ebből, nem ezért vagyunk itt.

- Viszont a két világ valamilyen szinten függ egymástól - jelentem ki végül ezzel lezárva a témát. - Nem ezért vagyunk itt. A fő problémánk Lux. - Tatsukitól egy újabb üzenet érkezik: „Semmiben sem függök tőled, egyedül a kölyök miatt segítek neked. Ne értékeld túl!” Rápillantok és visszalököm a füzetet. Tisztában vagyok vele. Nem is gondoltam egy percig sem, hogy függne tőlem... A kölyök az első.

- Mennyire akarod tudni, meddig mer elmenni? - kérdez meg Tatsuki.

- Szeretek felkészülni az ellenfeleimből - adok tömör választ, jelezve, hogy mindent tudni akarok, amire képes a fickó.

- Helyes. Akkor megfelelő korlátok mellett engedélyezünk neki látogatót, esetleg többet, ez attól függ, Deon hogy birkózik meg a helyzettel. Ezzel is időt nyerünk, mert amíg részben megkapja, amit akar, nem lesz oka lerohanni téged. Ellenben az idő nem csak minket segít, hiszen akárhányszor lép a házba, feltérképez mindent és a vadászai elég jók, ezt ne felejtsd el. Persze az enyémek is, de nem bízom el magam.

- Hagytak emlékeztetőt, hogy ezt ne felejtsem el - felelem kimérten. - Szerdán mindenképpen dűlőre kell jutnunk vele, ami vagy összejön, vagy sem, és az utóbbi bekövetkeztekor kezdhetünk agyalni azon, amiről te is beszéltél...

- Hogy akarsz vele dűlőre jutni? Mi számítana számodra annak? - kérdezi meg keményen.

- Felejtse el Deont és takarodjon az országból. Onnantól kezdve leszarom, mit szervezkedik a Triádoknak vagy mit nem.

- Előbbi nem tudom, mennyire megoldható, csak a kisfiú ábrándíthatja ki, utóbbin meg dolgozunk. Nem sokára kap valamit, amitől rosszul lesz egy kicsit... épp csak annyira, hogy orvoshoz kelljen mennie - jelenti ki sötét mosollyal.

- Hány embert állítottál a Lux ügyre? - teszem fel a kérdést részben neki, részben pedig Akihitonak és rágyújtok. Tatsuki megdörgöli a homlokát és mérgesen fúj egyet.

- Hat hálózatot indítottam el - felel végül.

- Öt... a többi a Triádok-kérdésen dolgozik.

- Van még valami? - morogja Tatsuki.

- Részemről végeztem - jelentem ki. - Deon! - szólok a kölyöknek és intek fejemmel, hogy induljon meg kifelé. Deon meglepődik, talán kicsit túl erősre sikerült a megszólítása, majd vet egy pillantást Tatsukira és inkább megindul. Nem venném jó néven, ha most ellenkezni kezdene, ahhoz kurva pipa vagyok, még ha nem is rá. Tizenegy hálózat állt rá Luxra és kurvára nem haladunk előre, pedig ő sem több egy egyszerű halandónál, hogy ennyire megközelíthetetlen legyen. - Ryuu, adj egy vendégszobát Tatsukinak, te pedig - fordulok Aki felé most -, ha gondolod, használhatod a számodra fenntartottat, hacsak nincs dolgod - közlöm barátommal, mire csak biccent, én pedig elindulok kifelé a kölyök után.