Megsértődöm, mert igaza van és bosszúsan rágyújtok minden megfontoltságom ellenére, hogy most kibírok megint pár órát cigi nélkül. Nem, a parázs és a füst látványa nyugalmat sugároz felém, bár megmagyarázni nem tudnám, miért. Meg az a megszokási monotónia, amivel az ajkaim közé biggyesztem a szálat, meggyújtom, beleszívok, majd két ujjam közé fogva elveszem az arcomtól. Dacosan a kavargó füstöt nézem, s ahogy azt bámulom Asame hűvös beszédével kísérve, lecsillapodom teljesen. Mire odáig jut, hogy támadásra kér, már nincs miért és nincs miből támadni, úgyhogy csak elmosolyodom.
- Új helyzet, új problémamegoldó stratégia - bököm oda neki lazán. - Nem tudom, hogy kéne viselkedni, mikor ott ülsz a hátsó sorban, mindenre tökéletes rálátással, nagyjából felvértezted magad a forgatókönyvvel és végignézed, ahogy egy ember szánalmas korcsként meghal, míg másik három telerakja a nadrágját is, de megússza. Igazából az egészet leszarom, mert független tőlem, engem az bosszantott, hogy mi a faszt keresek én ott - osztom meg a férfivel anélkül, hogy akár csak rápillantanék. - Gondoltam, míg te intézed a dolgaid, én elszórakozok, hiszen egy kaszinóban vagyunk, erre nem, üljek a seggemen, dohányozzak, mint valami nagymenő és élvezzem a műsort. Meg egy nagy lószart! Ha felelőtlenül nem ígértem volna azt, hogy vigyázok magamra, leléptem volna - jelentem ki dühös sértettséggel, azzal belepasszírozom az összegyűlt hamuba a cigarettám csikkjét. - Egyébként mindennel egyetértek veled abban, amit elmondtál - fűzöm hozzá kis hatásszünet után, apró mosollyal. Ezzel én túltárgyaltnak is tekintem a dolgot, túllépek rajta. Elmondtam az álláspontom, Asame meg kezd vele, amit akar. Igyekszem korrekt lenni és kéréséhez híven nem fürdős kurvaként viselkedni.
Sanda pillantásokkal figyelem őt, miután nem haza kéreti a vezetést. Nem próbálom kitalálni, mit tervez, legyen plusz öröm vagy nemöröm a meglepetés ereje, inkább csak mustrálom, eszem a látványát, és nem utolsó sorban járatom persze hulla fölöslegesen azon az agyam, a vásárlás jutalom volt-e, vagy pedig majd keményen meg kell fizetnem az árát. Nem pénzben, hiszen nem csak nekem nincs miből és neki sincs rá szüksége, hanem valamivel, amit fizetségként nem adnék. Nem leszek kurva, engem nem fog kitartani, úgyhogy ha arra apellál, hogy levesz a lábamról, megvesz, rá fog baszni. Engem nem kap meg így.
Meglepődöm, hogy hova megyünk, de amint meghallom a motorok fel-felbőgő, dorombolásszerű hangját, izgatottan előrébb csúszom a kárpiton. Mi a franc...?! És a szemem elé tárul valami olyasmi, ami halk, sóhajszerű nyögést csal ki belőlem.
- Neee... Ezt nem hiszem eeel... - kezdek magyarázni halkan és kérni sem kell, én már kint is vagyok a BMW-ből. - Baazz... - Le sem veszem a szemeimet a tuningcsodákról, megbűvölten indulok is el feléjük. Nem figyelek Asaméra, a társaságának sem köszönök, mint egy illetlen kölyök, de a lenyűgözöttség most nem hagy nekem lehetőséget az illendőségre. Oda kell mennem, elveszni a hangzavarban, megérinteni a kocsikat... Néha látni ilyesmit az utcán, egy-egy elhanyagoltabb helyen, hogy pár hülye bátornak érzi magát és bepróbálja a dolgot. Én szinte mindig ott voltam, eltekertem, megnéztem, kiujjongtam magam, aztán elhúztam. De sosem mehettem közel, csak bújva-lopva lapíthattam, csendben, nyugton, miközben visongtam és ugráltam volna, akár egy ostoba csitri. Hát itt most én bizony nem fogom visszafogni magam.
Minden utamba állót kikerülök, mígnem a pályát jelölőig el nem jutok, átszökellek rajta, s mint egy nyíl, már ott is vagyok az autóknál. Mindhez odamegyek, végigsimítom őket, szinte élvezkedve, vigyorogva, néha rafináltan rákacsintva a sofőrjeikre. Aztán egynél megállok, egy különösen szépnél, s szerelmesen húzom végig fényezett festésén a kezemet. Itt vagyok, végre az egész esemény kellős közepén. Belemar az orromba a melegedő gumik égett szaga, a gázuk füstje, én mégis pezsgek az örömtől. Annyira sokszor akartam ezt csinálni... annyira nagyon... csak tudtam, ha kivonulok az utcai randalírozókhoz, előbb gyalulnak bele az aszfaltba, amitől aztán dühös leszek, vissza próbálok vágni és ezért félholtra vernek, majd eltűnnek, mintha sosem lettek volna, minthogy hozzáérjek az egyik gépcsodához, vagy szót váltsak a vezetőkkel. Én csupán rajongásom akartam kifejezni, hiszen tényleg mindent szeretek, ami öl, butít és a nyomorba dönt. Talán Asame is ezért került oda a szememben, ahol most van.
Asame... Most visszafordulok felé. Hogy a faszomba fogom megköszönni neki mindazt, amit kapok? Vagy... mi a picsát adtam én ezért? Honnan a retekből vette, ha ide hoz, az...? Tudta egyáltalán? Vagy csak kíváncsi volt? Mindig tesztelsz, igaz, te... te... te.
- Új helyzet, új problémamegoldó stratégia - bököm oda neki lazán. - Nem tudom, hogy kéne viselkedni, mikor ott ülsz a hátsó sorban, mindenre tökéletes rálátással, nagyjából felvértezted magad a forgatókönyvvel és végignézed, ahogy egy ember szánalmas korcsként meghal, míg másik három telerakja a nadrágját is, de megússza. Igazából az egészet leszarom, mert független tőlem, engem az bosszantott, hogy mi a faszt keresek én ott - osztom meg a férfivel anélkül, hogy akár csak rápillantanék. - Gondoltam, míg te intézed a dolgaid, én elszórakozok, hiszen egy kaszinóban vagyunk, erre nem, üljek a seggemen, dohányozzak, mint valami nagymenő és élvezzem a műsort. Meg egy nagy lószart! Ha felelőtlenül nem ígértem volna azt, hogy vigyázok magamra, leléptem volna - jelentem ki dühös sértettséggel, azzal belepasszírozom az összegyűlt hamuba a cigarettám csikkjét. - Egyébként mindennel egyetértek veled abban, amit elmondtál - fűzöm hozzá kis hatásszünet után, apró mosollyal. Ezzel én túltárgyaltnak is tekintem a dolgot, túllépek rajta. Elmondtam az álláspontom, Asame meg kezd vele, amit akar. Igyekszem korrekt lenni és kéréséhez híven nem fürdős kurvaként viselkedni.
Sanda pillantásokkal figyelem őt, miután nem haza kéreti a vezetést. Nem próbálom kitalálni, mit tervez, legyen plusz öröm vagy nemöröm a meglepetés ereje, inkább csak mustrálom, eszem a látványát, és nem utolsó sorban járatom persze hulla fölöslegesen azon az agyam, a vásárlás jutalom volt-e, vagy pedig majd keményen meg kell fizetnem az árát. Nem pénzben, hiszen nem csak nekem nincs miből és neki sincs rá szüksége, hanem valamivel, amit fizetségként nem adnék. Nem leszek kurva, engem nem fog kitartani, úgyhogy ha arra apellál, hogy levesz a lábamról, megvesz, rá fog baszni. Engem nem kap meg így.
Meglepődöm, hogy hova megyünk, de amint meghallom a motorok fel-felbőgő, dorombolásszerű hangját, izgatottan előrébb csúszom a kárpiton. Mi a franc...?! És a szemem elé tárul valami olyasmi, ami halk, sóhajszerű nyögést csal ki belőlem.
- Neee... Ezt nem hiszem eeel... - kezdek magyarázni halkan és kérni sem kell, én már kint is vagyok a BMW-ből. - Baazz... - Le sem veszem a szemeimet a tuningcsodákról, megbűvölten indulok is el feléjük. Nem figyelek Asaméra, a társaságának sem köszönök, mint egy illetlen kölyök, de a lenyűgözöttség most nem hagy nekem lehetőséget az illendőségre. Oda kell mennem, elveszni a hangzavarban, megérinteni a kocsikat... Néha látni ilyesmit az utcán, egy-egy elhanyagoltabb helyen, hogy pár hülye bátornak érzi magát és bepróbálja a dolgot. Én szinte mindig ott voltam, eltekertem, megnéztem, kiujjongtam magam, aztán elhúztam. De sosem mehettem közel, csak bújva-lopva lapíthattam, csendben, nyugton, miközben visongtam és ugráltam volna, akár egy ostoba csitri. Hát itt most én bizony nem fogom visszafogni magam.
Minden utamba állót kikerülök, mígnem a pályát jelölőig el nem jutok, átszökellek rajta, s mint egy nyíl, már ott is vagyok az autóknál. Mindhez odamegyek, végigsimítom őket, szinte élvezkedve, vigyorogva, néha rafináltan rákacsintva a sofőrjeikre. Aztán egynél megállok, egy különösen szépnél, s szerelmesen húzom végig fényezett festésén a kezemet. Itt vagyok, végre az egész esemény kellős közepén. Belemar az orromba a melegedő gumik égett szaga, a gázuk füstje, én mégis pezsgek az örömtől. Annyira sokszor akartam ezt csinálni... annyira nagyon... csak tudtam, ha kivonulok az utcai randalírozókhoz, előbb gyalulnak bele az aszfaltba, amitől aztán dühös leszek, vissza próbálok vágni és ezért félholtra vernek, majd eltűnnek, mintha sosem lettek volna, minthogy hozzáérjek az egyik gépcsodához, vagy szót váltsak a vezetőkkel. Én csupán rajongásom akartam kifejezni, hiszen tényleg mindent szeretek, ami öl, butít és a nyomorba dönt. Talán Asame is ezért került oda a szememben, ahol most van.
Asame... Most visszafordulok felé. Hogy a faszomba fogom megköszönni neki mindazt, amit kapok? Vagy... mi a picsát adtam én ezért? Honnan a retekből vette, ha ide hoz, az...? Tudta egyáltalán? Vagy csak kíváncsi volt? Mindig tesztelsz, igaz, te... te... te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése