44.

Deon

Csak akkor kerülök vissza úgy tényleg a világba az imádatból, mikor valaki megszólít a vezetők közül és a kezét nyújtja. Először meglepődöm, mert azt hittem, mint egyesek, ez a srác is szúrós pillantással néz majd rám és letörli az ujjaim nyomát a kocsijáról, miközben egy autó igenis jobban szereti az emberi simogatást, mint a polírozást. Én hiszek ebben. Elfogadom a jobbot.

- Szia. Deon a nevem - mutatkozok be neki, majd elröhögöm magam. - Pervollal is lehetnék mosva, de nem, tényleg új vagyok - válaszolok vigyorogva. - Biztosítalak róla, hogy Asame azért ekkora fejbe vágást nem kapott az élettől. Lehet, hogy hibbant, mert az, de ennyire nem - magyarázom neki vidáman. Úgy látom, Naoto és a gazdája is jó szemmel nézi, hogy ezzel a Kazuval dumálok. Nem mintha különösebben izgatna, azzal állok szóba, akivel akarok és mindenkivel olyan leszek, amilyen én akarok lenni. Nekem aztán maga Buddha reinkarnációja is lehet valaki, ha nekem nem szimpi, nem leszek vele pacsis. Kazu viszont jófej. Barátságos velem és úgy érzem, hasonló kicsit hozzám beszédstílusban. Ha ennyin múlna, jól meg fogjuk érteni egymást. - Rá fogom venni - biztosítom némi izgalommal a srácot. Nem is tudtam, hogy Asaménak is van valamilyen fasza verdája. Na, felkutatom és addig rágom a fülét, amíg el nem visz egy naaagy körre.


Széles vigyorral pillantok rá. Mi van, kíváncsi vagy, mire megyek a spanjaid közt? Tudok én normális is lenni, ha akarok és van kivel, úgyhogy nem kell a para. Vagy...? Mást akarsz tudni? Rohadtul nem értelek néha, baszki. Hülye fasz vagy.

- Egyszer? Most nem? - kérdezem kíváncsian, sandán pillogva a kocsi belsejébe. - Szívesen beülnék - mondom is ki a vágyam, hogy biztos legyen benne. Kéne félnem? Ha kellene, sem fogok. Ha a srác bajos lenne, Naoto már a nyakunkban lihegne és Asame sem szívná olyan nyugodtan a cigijét. Ha pedig az a lényeg, én meddig megyek el, hát drágám, megint bukod, de a határok feszegetése, mint mondtam is, jó sport szerintem. Kicsit extrém melletted, de ez nem jelenti azt, hogy aggódnék. Mindenki keres valamit, ami felpörgeti, felizgatja, felnyomja benne az adrenalint. Mindenki.


Kazu tényleg jófej. Ahogy megragad, kicsit hülyén érzem magam, a közvetlensége ijesztő a számomra, de valahogy bizalmat érzek iránta. Úgy veszem ki, jól ismeri Asamét és nyilván ez fordítva is igaz. Szóval ezért nem para, hogy haverkodom a sráccal. Mindent megnézek, amit mutat, de látszhat a fejemen, hogy azon kívül, hogy tetszik, nem értek hozzá.

- Mindig csak távolról bámultam az ilyesmit - árulom el neki. - Ritkán volt alkalmam ilyen kocsikat nézni, de akkor jobb volt lapulni, ha nem akartam, hogy kiklopfoljanak, vagy darált hússá morzsoljanak - teszem hozzá könnyedén, de a verdájáról le se veszem a tekintetem. Majd újra megsimogatom a járgányt, s mikor felbőg, mintha orgazmusom lenne... na, talán ez kis túlzás, de megint halkan, élvezve felnyögök. - Kit kell megkenni, hogy jogsija és ilyen kocsija legyen az embernek? - kérdezem sanda vigyorral. Bár... ha Asame jól vezet, lehet, tanítana erre is. Tanítanál? És ahogy ezt kérdezem magamban tőle, visszafordulok fejjel megint felé.


Fura, hogy csak magában álldogál ott engem bámulva. Tényleg fura. Olyan... idillinek hat, mint mikor az ember csak nézi és élvezi, ahogy az, aki fontos neki, elvan. És ettől görcs áll a gyomromba. Azt mondta, felejtsem el Amerikát, de valahogy annak tudatában, hogy mennyi mindent kaptam csak ma tőle, már azt sem tartom kizártnak, hogy ilyen nagy szintű dolgot tenne értem. Gombóc gyűlik a torkomban, a szívem vadul kalapálni kezd és átvonul rajtam a reszketés. Picsába, most igazán nincs itt az ideje ilyeneken agyalni és érzelgősködni! Mi lesz, kölyök?! Inkább élvezd, hogy itt lehetsz! De annyira rosszul érzem magam... Pont úgy, mint mikor gyengéden megcsókolt. Félek.


Most viszont azonnal ki kell tépnem magam ebből az állapotból, mert ha nekiállnék sírni, mint a BMW-ben, az már tényleg überciki lenne. Azzal a helyzettel se tudok mit kezdeni, ahogy nem tudom helyre tenni magamban mindazt, ami ezzel kapcsolatban történt. Asame megölelt, magához vont. Nem azért, hogy mindenképpen megvigasztaljon, mert csak némán várta, mozdulatlanul, hogy magamtól megnyugodjak. Nem is azért, hogy kihasználja a gyengeségem és leteperjen. Bár akkor biztosan lerúgtam volna magamról, mert engem nem fog így kizsákmányolni senki, ő főleg nem.


Egy gyors váltás kell. MOST.

- Tulajdonképpen te hogyan is vagy itt? Úgy értem, kihez tartozol, vagy... érted.