45.

Kazuki

Felnevetek szavain, na nem azért, mert ki akarom nevetni. Mielőtt belekerültem volna ebbe a világba, valami hasonló dolgok történtek velem is. Csak azzal a különbséggel, hogy én odamertem menni, de a vége tényleg az lett, amit felvázolt nekem Deon. Megvertek, mert hogy merek én a csinos kis járgányukhoz nyúlni. Most nekem is van egy ilyenem és teljesen elégedett vagyok az egésszel, annak ellenére is, hogy voltak nagyon enhéz pillanataim, főleg Asame mellett... utána pedig Nishi sem kímélt, valamiért mégis a kedvence lettem, nekem pedig ő. Mindegy, mit kér vagy mikor, megteszem neki. Cserébe állandóan itt lóg velem, ha valami verseny van, közben fogadásokat köt rám. És még ez is tetszik. Néha elbukja ugyan a pénzét. Az elején megijedtem, hogy majd alaposan elver otthon miatta, de nem ez történt. Aztán végül megértettem, miért. Nekik nem a pénz számít, hisz abból van bőven. Felügyelnek mindenre, ha kell, segítenek egy-egy nagyobb katasztrófa után, és élik a maffiózok kemény világát. Fegyverek, drogok, emberek... mindegy, mi az áru, mégis hatalmas gonddal vannak a saját területeikért.

- Meg kell járatnom a kocsit úgyis, be kell melegedniük a gumiknak. Szállj be – intek fejemmel az anyósülés felé és bepattanok az autóba. Ami a további kérdéseket illeti, ráérek megválaszolni neki azt vezetés közben is. - Remélem, nem szoktál rosszul lenni – vigyorgok rá és kicsit megpörgetem a motort így állóhelyzetben. A V8-as ismét felbőg, én pedig kerekeket csikorgatva indulok el vele, hogy tegyünk egy kört a parkolóban még a verseny előtt. Ennyi bemelegítés nekem is jár. Legalább nem unatkozom addig se.


Megpörgetem a kocsit az egyik nagyobb placcon, majd elindulok körbe a parkolóházban. Közel száznegyvenet nyomok neki, ami még nem nagy sebesség, ha azt nézem, mennyivel képes menni az autó. Odafigyelek. Magam miatt általában nem aggódom, de tudom, hogy Asame kitaposná a belemet is, ha baja esne a védencének. Azért még meghalni nem terveztem. Kézifékkel kanyarodunk, csúsztatom az autót, így fordulunk minden egyes kanyarnál. A gumik csikorgása muzsika füleimnek.

- Nishidához tartozom. Az ő jóvoltából versenyezhetek és igazából rohadtul jól érzem magam így – vonom meg vállaim. - Hogy beletörődtem a sorsomba? Talán, de sokkal jobb életet kaptam így, mintha maradok az, aki voltam. Egy jó dugás pedig nem nagy ár azért, hogy azt csinálhassam, amit szeretek és amire talán sohasem lett volna elég pénzem, ha azt az életet folytatom, amit... Bár Asame kurva meggyőző tud lenni, ha arról van szó, hogy az ember válasszon, hullazsák vagy szabadság... Nem volt nehéz a döntés – kuncogom. - Mindenesetre itt a legtöbben tartoznak valakihez, bár sokuk csak gazdag és befolyásos emberek kölkei, akiknek egy ilyen éjszaka csak arra jó, hogy elverjék a zsebpénzüket, mert teszem azt a bárokat már unják... De így van rendben. Itt a rendőrök sem baszogatnak, mert Asame elég sokat tejel nekik ahhoz, hogy ezeket elnézzék. Persze az utcán már nem ilyen elnézőek... De addig ott sincs gond, míg többet mész egynyolcvannál és nem okozol balesetet – vigyorgok a kölyökre. - A rendőrautók nem mennek többet, így ha kilónyolcvan fölé viszed, leszarnak... - kacsintok rá. - Csak Nishidának ne mondd el, mert a nyakam is kitekeri, ha megtudja, hogy az utcán hajtottam meg a járgányt...!


Végül leparkolunk, én pedig egyből kiszállva az autóból hadarom el szerelőimnek, hogy min állítsanak, hogy az autó még gyorsabb legyen.