49.

Deon

Ő röhög, én sírni tudnék. Mi ebben olyan kibaszott vicces? Hülyébbnél hülyébb dolgok történnek itt, ez a tökfej meg röhög rajtunk. Mert nem hiszem, hogy csak rajtam nevet.

- Menj a picsába – mondom neki őszintén, aztán felemelem a fejem. - Dobd. - Végül is már hozzászoktam, hogy cigisdobozzal vagyok megdobálva és ugyan nagyon szeretem azt, amit Asame szív, de most valami másra vágyom. Amint megkapom, én is rágyújtok. - Összekötlek Akihitoval és a folyóba löklek titeket – vetem oda, mikor arról beszél, hogy nem véletlen választott engem a fatökű. - Most már valaki felvilágosíthatna róla, miért én, de az a ciki, hogy aki azt állítja, nem véletlen rám esett annak a hibbantnak a választása, az rohadtul nem tud rólam semmit. Egyedül ő tudná megmondani, én viszont nem vagyok az a fajta, aki egy ilyen kérdést odatesz a másiknak. Épeszű ember nem rohan bele egy pofonba se – teszem hozzám gondosan, s hátradőlök. A párna nélkül kényelmetlen kicsit, ezért addig ügyeskedem, míg a takaró sarkait a hátam mögé nem tudom gyömöszölni. - Milyen volt neked itt? Honnan kerültél Asaméhoz és míg itt voltál, miket művelt veled? - kérdezek rá kertelés nélkül. - Nekem jó dolgom van itt, de komolyan – folytatom a cigaretta füstjét bámulva. - Ha meg is próbált engedelmes kiskutyát formálni belőlem, bukta. De szerintem nem nagyon próbálta meg, mert amikor idekerültem, én nem voltam beszarva, haraptam egyből. Nem izgatott például, hogy átvágja a torkom, akkor is gyomron könyököltem. Ezen, bármivel is próbálkozik, nem tud változtatni. Laza három éve próbáltak idomítani, úgyhogy edzésben vagyok. Megölni nem akartak, ez igaz, de maradjunk annyiban, az elmúlt évek után a halak a folyó alján jó pajtások lettek volna a számomra, csak magamtól nem volt késztetésem beugrani közéjük – árulom el neki közönyös képpel, de kicsit affektálva. - Asame napra kész volt, mire idekerültem, egy aktányi anyagot gyűjtött rólam Asame, pedig nem szúrt ki magának napokra előre, és amikor azzal jött, hogy eladja a húgom, azt mondtam neki, oké, részesedést se kérek és magam szállítom le neki. Szerinted maradt nagyon fegyver a kezében ellenem, miután se a halál, se félelem, se a fájdalom, de még csak a családom által nem lehetett megszorongatni? Közöltem vele, ha én elunom a játékot, visszamegyek a kómába, aztán leshet. - Eloltom a cigarettát, majd a srácra nézek. - Jössz itt fasza könnyelműen, hogy mégis mit nyavicskolok itt, de mondd csak, Kazu, mi van, ha én pont úgy vagyok Asaméval, mint ő velem és én is úgy gondolom, nem akarok sebezhető lenni? - Érzem, hogy ugyanaz a kemény, hanyag és nemtörődöm valakivé változom vissza, mint amilyen voltam, akit csak az érdekel, ki támad felé, mert azt beletapossa a földbe. Most először érzem ezt igazán azóta, hogy idekerültem. Megtelek azzal az üres erővel, amivel védelmeztem mindazt, ami bennem van. Hogy az arcomon nincs érzelem, csupán egy maszk, mint Asaméén. Hasonlítunk, egy kicsit talán. Kicsit jobban, mint bevalljuk magunknak. - Nincs olyasmi odakint, ami különösebben érdekelne, bár azért van, ami hiányzik, például a zene. Volt két baszott nagy hangfalam és ha hazamentem, időnként zengett az utca miattam. Vagy a bringám. Itt viszont minden bepottyan az ölembe egy szóra és ez a what the fuck érzésem van. - S erre a végszóra megérkezik a kávém és az italom. Utóbbit egyből lehajtom, majd becsukom a szemem és kiélvezem borzalmas, erős ízét. - Ugyan rátappancsoltál valamire, azért kiegészítem a képet. Pont leszartam nagyjából mindent, mielőtt két véreb a nyomomba nem eredt, miután bemutattam Asaménak egy szar nap zárásaként. Röhögve csaltam Ryuuichit és Naotot végig egy fél városon. Legalább volt egy kis vidámság az életemben, hogy két engedelmes barmot kikészíthetek, egy kis futás még jót is tesz mindhármunknak, gondoltam, de itt... Komolyan mondom, vártam, mikor veri szét Asame a képem, mikor gyűr bele a szőnyegbe, ken fel a falra, de semmi. Úgy baszott ki velem, hogy nem tett semmit, mert egy hatásvadász hülye vagyok és azzal, hogy a legnagyobb ökörségemért is másoknak eresztett golyót a fejébe, egyszerűen megfogott. Úgy voltam vele, aki ekkora hülye, annak szét kell szadizni a fejét, aztán legalább pipálhatom az életem utolsó kívánságának szánt pontot a Deon meg akarja élni listán, miszerint valami nagyon intenzívet akarok érezni a halálom előtt. Hát nem nyert, mert még most is élek. És napról napról potyog le rólam mindaz, amivel felvérteztem magam az évek során. - Megkeverem a kávém, aztán kortyolok belőle. - Az, akivel te tegnap lepacsiztál, már nem hasonlított ahhoz, amilyen Asame előtt voltam. Egy héttel ezelőtt bizalmatlanul elhúzódtam volna a jobbod elől és villantottam volna rád egy megöllek, ha hozzám érsz pillantást, meg elküldtelek volna a halál faszára. - Feliszom az utolsó kortyokat, majd a bögrét a pohár mellé, az éjjeliszekrény tetejére teszem. - Ennek fényében nagyon csodálkozol, hogy kivagyok?