50.

Kazuki

Hamm. A harapós kutya stílust nem szeretem, abból bőven elég otthon Nishida vérebeitől és bőven elég volt Asaméétól is. Félreértett, ez nyílvánvaló. Felőlem nyivákolhat, bármi, de még mindig csodálatra méltó az, amit művel Asaméval. Igen, Deon, mert te változtatod őt, ha ez nem tűnt volna fel... Gondolom, nem...

- Félreértettél, azt hiszem – mosolyodok el. - Nem kioktatni akartalak, még csak nem is lecseszni azért, mert rinyálnál. Egyszerűen csak szándékoztalak felhomályosítani arról, hogy mennyire kurva jó dolgod van emellett a fatökű mellett. Igen, mert az van. Ha tudnám a szándékait, hidd el, én lennék az első, aki ezt elárulja neked, lévén, mint azt már te is tudod, én is itt voltam rab. De nem hiszem, hogy te az lennél – mondom neki őszintén. - Egy egyszerű városi kölyök voltam, akibe mindenki ott rúgott bele, ahol tudott, főleg a felsősök. Ők kifejezetten szerettek verni. Aztán összefutottam Mr. Jégcsappal. Szerencsétlenségemre pont szar kedvében volt. Mondjuk engem nem kergettek végig a városon, mert szabályosan nekimentem a főnöküknek és ez bőven elég volt. Asame idehozatott. Megfenyített... Megtört.... Veled ellentétben én aggódtam a családom miatt, most pedig olyan lehetőséget kaptam Nishidától és tőle, hogy bár haza nem mehetek, tudom őket támogatni minden gond nélkül, és ez nekem elég ahhoz, hogy megnyugodjak... Asame a maga nemében egyedülálló személyiség. Rideg, kegyetlen... De vigyáz azokra, akik fontosak a számára és te, Deon, fontos vagy neki, ezt már akkor láttam, mikor ott olálkodtál az autómnál, ő pedig le sem vette rólad a szemét. Érzelem nem volt benne, de ezt sokat ne várd tőle, mert ő sosem fogja kimutatni, egyszer talán, de ki tudja... kiszámíthatatlan. Az, amit én kaptam Asamétól, merőben más volt attól, mint amit neked kínál. Az meg már a te dolgod, hogy mit csinálsz vele... És ugyanúgy jókat fogok nevetni azon, ha beszólsz neki, mint most is, mert valahol ez elégtétel azért is, amit nekem kellett elviselnem mellette, tőle... Másrészről nem pont ezért akartam idejönni. Szólni akartam, hogy pár nap múlva megint lesz egy verseny, rávehetnéd Asamét, hogy hozzon el és villogtassa meg a vezetői tudását – vigyorgok rá. - Rám nem hallgat... Nishinek meg hiába rágom a fülét, mindig csak megvonja a vállát, hogy Asame már nagykorú, egyéni joga dönteni, én viszont mindenáron versenyezni akarok vele – kuncogom. - Te nem akarsz egyszer versenyezni? - kérdezem őszinte kíváncsisággal. Nekem mindenem a száguldás, a tuning autók és ahogy láttam tegnap rajta, biztos vagyok benne, hogy Deon is szeretné azt a világot. Bár valahol azt is sejtem, hogy Asame sokkal nagyobb dolgokat akar majd neki felkínálni. - Szóval ha nem utálsz még nagyon és a fatökű is belemegy, elvinnélek néha magammal egy kicsit meghajtani a verdát – ajánlom fel neki. - Ráadásul zene is van a kocsiban – kacsintok rá és állok fel nyújtózkodva, hogy aztán újra visszaülhessek. Ekkor nyit be Ryuu.

- Kazu, ideje hazamenned. Naoto elvisz – hadarja a testőr. Mindig is csíptem a fejét, egy rendes fickó, nem is értem, hogy képes Asame mellett szolgálni.

- Asame megint zabos? - vigyorgok rá. - Vagy bassza a csőrét, hogy kijövök Deonnal, ellentétben vele? - kérdezem őszintén.

- Nem erről van szó, gondok vannak és jobban szeretné, ha Nishida mellett lennél, míg... Mindegy, a lényeg, hogy Nishida-sama kérte, vigyünk haza – jelenti ki, nekem pedig kurvára nem tetszik ebben az egészben valami.

- Hol van Asame? - teszem fel a kérdést. - Beszélni akarok vele! Most!

- Nem alkalmas az időpont – mondja kimérten. Nem, mi? Megint valami olcsó szajhát kefél éppen, vagy csak spontán játsza a nagymenőt és baszik foglalkozni bárkivel is. Ráadásul kurvára beszélnie kéne Deonnal véleményem szerint és ezt az orra alá akarom dörgölni, de nagyon. Szinte ég a tenyerem ettől a lehetőségtől.

- Megint talált magának valami olcsó szajhát, akit kefélhet? - vigyorgom, mire Ryuu úgy néz rám, mintha épp most öltem volna meg valakit. Tehát mellélőttem. - Nincs komolyabb baja, ugye? - kérdezem kicsit visszavéve az arcomból, mert ez a pillantás arról árulkodott, hogy bizony Asame nem a fentebb említett dolgokat műveli éppen.

- Megmarad – jelenti ki, majd int, hogy ideje lenne távoznom. Pedig annyira nincs kedvem, Deont bírom, mert jó fej, mégha félre is értett. Végül csak megadom magam.

- Bocs, muszáj hazamenni – vonom meg vállaim. - Holnap egy kocsikázás? - kérdezem meg, mielőtt távoznék.