53.

Asame

Ha tehetném, most menekülnék ebből az álomvilágból, mely újra felidézi azt a poklot, amit tíz évvel ezelőtt átéltem. Újra hallom apám gúnyos szavait, hangja tele van undorral és megvetéssel. Mennyit alszom? Nem tudom, csak azt, hogy Naoto hűséges testőrként vigyázza minden pillanatom. Magamhoz térek, sokkal jobb minden. Segít felülni, megitat, rágyújtanék, ha hagyná, de Naoval ilyenkor nehezebb beszélni, mint egy tigrist megszelídíteni. Hiába mondom, hogy túl aggodalmas, hajthatatlan marad. Ezért is váltak Ryuuval a legbizalmasabb embereimmé. Nagy nehezen azonban sikerül rávennem, hogy menjen, pihenjen le kicsit, mert nem fest túl jól és úgy használhatatlan. Még mindig tudom, hol tudom megfogni és ez valahol megmosolyogtat. Ám pechemre Ryuut uszítja a nyakamra. Felnevetnék, ha lenne kedvem nevetni. Néha annyira elegem van abból, hogy ezt csinálják. Végül Ryuu kezembe nyom néhány papírt, amit hosszasan bámulok, de egyszerűen képtelen vagyok koncentrálni rá.

- Ezt inkább hagyjuk későbbre – adom vissza neki a dokumentumokat és végre megkaparintva a cigarettámat rágyújtok.

- Beszéltem Nishidával, azt mondta, beugrik majd, mert beszélni akar veled és Kazut is el akarja hozni Deonhoz. Állítólag Kazuki teljesen bezsongott a kölyöktől – mosolyodik el. Nem csodálom, Deon is bírja a srác fejét. Legalábbis nekem ez jött le.

- Amúgy is beszélni akartam vele Feiről. Nagyon nem tetszik ez nekem. Ha tényleg igaz, hogy évek óta szervezik ezt az egészet, akkor Cheng halálával sikeresen belenyúltunk a darázsfészekbe, de nem engedhetjük meg azt, hogy a Triádok bármire is rátegye a kezét... Tudniuk kell, hol a határ. Sikerült valami használhatót kideríteni Deon apjának cégével kapcsolatban?

- Egyelőre semmit, de folytatjuk tovább a megfigyelést és az adatgyűjtést – jelenti ki. Aprót bólintok és lehunyom szemem. A legrosszabb része az egésznek, hogy túl fáradt vagyok jelenleg bármihez is.

- Megyek, megnézem Deont. – Kelnék ki az ágyból, de nem hagyja. Szigorú pillantásokkal int rendre, s lemondóan feladom a vele lévő harcot már azelőtt, hogy elkezdtem volna. Igen, tudok én jó kisfiú is lenni. Legalábbis ha Ryuu utasít rá. Még beszélnie sem kell. Visszafekszem és lehunyom a szemem. Talán nem árt meg akkor, ha engedve a két testőrnek pihenek végre valamennyit.