Elmosolyodom a kölyök szavain, de csendben végighallgatom. Nocsak, valami bocsánatkéré féle is meglapul a felvilágosításban? Megegyezhetünk. Velem lehet alkudozni, ezt már mondtam neki. Nem vágok a szavaiba, hagyom, hogy befejezze, amit elkezdett, majd komolyan szólok hozzá.
- Asame miatt ne fájjon a fejed, mindig ilyen. Idejét sem tudom megmondani, mikor beszélt normálisan bárkivel – nevetek fel. - Ilyenkor meg még elviselhetetlenebb – jelentem ki. - Az ember idővel hozzászokik mellette. Én már fel sem veszem, mert tudom, hogy ha úgy van, akkor számíthatok rá. Egyezzünk ki valamiben, Deon. Én nem foglak semmiben akadályozni, sem úgy bánni veled, mint egy játékmackóval, ha normálisan szólsz. Asametól elviselem a morgást, de egy a fiaimmal egyidős gyerektől annyira nem. Hajlandó vagyok a kompromisszumokra. Én csak annyit kérek, hogy szólj, ha mehetnéked van, nem fogunk megakadályozni. Ha nyíltan elém állsz és azt mondod, Asaméhoz akarsz menni, engedni foglak, feltéve, ha nem épp olyan dolga van a főnöknek, amiben megzavarnád, rendben? - kérdezem komolyan a kölyöktől, majd hagyom, hogy inkább menekülőre vegye a figurát és eltűnjön a konyhában. Be kell vallanom, jót tesz Asamenak Deon, s Naotonak bármennyire is nem tetszik a dolog, igenis jó hatással van a főnökre a fiú és szerintem ez fordítva is igaz. Én örülnék a legjobban, ha így lenne, ha Asame csak egy kicsit is olyan lenne, mint Tatsuo halála előtt. Asame dolgozószobájába megyek, van néhány papír, amit át kell néznem, ahogy azt kérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése