57.

Asame

Felállok és az ablakhoz lépve kibámulok rajta, míg Deont hallgatom, végül mégis inkább visszaülök. Megdörgölöm halántékomat és már most kombinálok. Szóval a kölyöknek volt egy mentora, de nem látom a kapcsolatot. Nem japán és nem amerikai. Ha kínai, akkor lehet bármelyik véreb, akinek köze van a Triádokhoz, és ez megmagyarázná azt is, miért ennyire sikeres a cég, legalábbis papíron, mert ahogy nézem, csak ott. És ez valahol megmagyarázná Kobayashi érdekeltségét is. Hiszen Kobayashi félvér. Apai ágon kínai ősökkel rendelkezik és mindig is figyelemmel kísérte Kína fejlődését. Kezd lassan összeállni a kép, még ha nem is minden részlete, de nagyvonalakban már látom magam előtt a dolgokat. Ezeknek a fényében Ryuut rá kell állítanom, hogy figyeltesse Kobayashit.

- Kobayashi félig kínai – jelentem ki tárgyilagosan. - Ha jobban belegondolsz, végül is érdekében állhat egy olyan kis céget istápolni, mint az apádé. Nem feltűnő, senkinek nem jutna eszébe szimatolni utána, hiszen évek óta nincs előrelépés sem a gazdasági életben, sem máshol. Kobayashi mindig is figyelemmel kísérte a Kínában folyó dolgokat. Megteheti, külügyminiszterként ő volt az első, aki harcba szállt a kormánnyal, mikor Kína segítségre szorult. Minden támogatás, amit valaha is Japántól kaptak, neki köszönhető. Ennek fényében már cseppet sem meglepő, hogy miért kellett egy olyan cég neki, ami konkrétan annyit sem ér, hogy lehúzzák a vécén. A kínai export remek álcája lehet a közpénzek országunkból való kivitelének, ami nem vetne jó fényt a szenátorra, ha kiderülne. Ráadásul Fei is most jelentkezett, hogy márpedig mindenre igényt tart, ami valaha is Chengé volt. Jelenleg két emberem figyeli őt és apád cégét is, hogy azonnal kiderüljön, van-e kapcsolat hármuk között. Azt kell mondjam, hogy ebből egy már beigazolódott, a harmadik szál azonban csak most fog talán bizonyossá válni. Kobayashi támogatja apád cégét, leveszi a neki járó részesedést, de egyelőre semmi más nem tiszta még, Fei pedig mindenáron területet akar szerezni magának – mondom ki őszintén. - Ha köze van Kobayashihoz, a Triádok könnyedén betehetik ide a lábukat, hiszen egy közszemély is mellettük fog állni, mégha csak titokban is... Az, hogy apád hülye lenne vagy sem... A pénz beszél, a kutya meg ugat – jövök egy egyszerű közhellye. - Kobayashi ígérhetett neki olyan összeget, amiért apád talán belement ebbe az egészbe... - felelem. Ismét rágyújtok. Igazából örülnék neki, ha Nishida lassan ideérne, mert az ő véleménye is érdekel. - Utólagos engedelmeddel – nézek szemeibe elszántan – anyád biztonságáról már gondoskodtam. És mielőtt túlságosan elkerekedne a szemed, vagy kérdőre vonnál, előre közlöm, hogy nem azért, mert bármi szándékom lenne ezzel. Egyszer már elmondtam neked, hogy azok, akik olyan helyzetbe kerülnek, mint te, minden ilyet megkapnak, szinte ezüsttálcán. Kazuki támogatja a családját, de Nishida úgyanúgy gondoskodott a védelmükről, ahogy én a te családodéról. Miért? Az ok egyszerű. Nem érdekünk, hogy a családotok miatti aggodadlom vagy bármi más következtében ostobaságot csináljatok...


Csend telepszik ránk, legalábbis egy darabig, hacsak Deon megint nem kezd el magyarázni valamit, vagy faggatózni, vagy bármi egyebet. Igazából most az egyetlen, amit tehetek, hogy megvárom Nishidát és beszélek vele. Legalább lefoglalom magam, bár megint kezdek pokoli szarul lenni.

- Akarod látni az anyád? - kérdezem meg végül komolyan, a szemeibe nézve.