59.

Ryuuichi

- Mi a faszt csináltál megint, Naoto? - vonom kérdőre, mikor meglátom az arcát, melyen hatalmas vörös folt díszeleg és fel is van dagadva.

- Felidegelt a kölyök – vonja meg vállait -, Asame pedig ahelyett, hogy mellettem állt volna ki, őt védte. Kurvára nem értem, mi a szart eszik azon a kölykön. Semmire sem jó és csak a bajt hozza Asame fejére... - morogja. Naoto, Naoto, annyira átlátszó vagy...

- Egyszer már megjártad, emlékszel? Miért nem tudod végre kiverni a fejedből azt a baromságot, hogy valaha is szeretni fog? Miért kell neked eljátszani azt, hogy a bizalmába fogadott? - kérdem tőle őszinte kíváncsisággal. - Miért lenne jobb, ha megölne?

- Mert így is kész szenvedés minden nap látni őt és tudni azt, hogy soha a büdös életben nem fogja viszonozni az érzéseimet... Ennél már a halál is jobb... - mondja csendesen, s most tőlem is bezsebel még egy pofont.

- Ha meg akarsz halni, tedd úgy, hogy őt véded, de ne úgy, hogy ő öl meg! Ne alázd meg magad ennyire soha! - morgok rá és otthagyom a fenébe, de a folyosó végén befordulva Deonba és Kazuba futok. Vajon mennyit hallhattak az előbbiekből? Remélem, semennyit, nincs kedvem sem megmagyarázni, sem pedig ahhoz, hogy Asame vagy bárki ezt visszahallja. Köszönök nekik, és elhaladok mellettük.