6.

Asame

A szabadulás, mellyel próbálkozik, igazán lenyűgöz. Hiányoltam volna, ha nem teszi meg. A gyomros ugyan kellemetlenül érintett, de ez még koránt sem elég ahhoz, hogy fájdalmat okozzon nekem. Hagyom szabadulni, meneküljön, ahova akar előlem, messzire úgysem tud. És nem is hagynám veszni. Nem lesz könnyű megtörni, de meg fogom tenni. Meglátjuk, melyikünk is jön ki ebből most győzedelmesen. Az asztalhoz lép, próbálja átvenni a stílusom, majdnem egész jól megy neki. Ugyanolyan rezzenéstelen arccal nézem őt, ahogy eddig is. Becsúsztatom a wakizashit a tokba és elindulok asztalom felé. Megérdemel egy cigit, én meg végképp. A dohányzás az, amiről nem mondok le és elég sűrűn művelem. Mellé lépek. Elhaladok mellette és a székembe ülök, rágyújtok.


Megvárom, míg megfordul. Intek neki, hogy tegye le a hátsóját, majd újra hozzádobom a cigarettásdobozt. Hanyagul gyújt rá. Próbálja játszani a nagyfiút, és ez valahol tetszik benne. Én sem szeretem a nyivákolós, kapálózós picsákat, sőt, hogy őszinte legyek, még a picsákat sem. Az eddigi zsákmányaim mind túl hamar lettek engedelmes ukék. Hangos zokszó nélkül szoptak le egy tárgyalás közepén, ha nekem ez tetszett. Vagy épp az asztalom alatt megbújva elégítettek ki, míg én komoly üzletről és összegekről beszéltem egy másik yakuzával.


Ajánlatot tesz, egyezkedni akar. Az egyetlen, aki itt egyezkedhet, az én vagyok, mégpedig arról, hogy mit is vállal be azért, hogy életben maradjon. Vagy a drágalátos kis családja. Igen, az adu ász sokat segít minden téren. Most is fog, ha nem tetszik, amit felkínál.

- Hallgatlak – adok engedélyt arra, hogy előálljon valamivel. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy suhanccal kell majd itt ülnöm és tárgyalnom arról, mit ad a szabadságáért cserébe. Kíváncsian várom, mivel rukkol elő a kölyök, de abban biztos vagyok, hogy élvezni fogja még a vendégszeretetemet, ahogy minden mást is, amit kap majd tőlem.