60.

Asame

- Az én meglátásom az, hogy Kobayashi szenátor a Triádok tagjaként gondosan szervezkedik nálunk már közel két éve és ahhoz, hogy elérje a célját, kellett valami álca. Ehhez pont kapóra jött Deon apjának cége, mely annyit ér a piacon, mint egy tál szárított molylepke, Fei pedig most azért van itt, mert Cheng halálával elvesztették az egyetlen olyan emberüket, aki szállította nekik az árukat. Biztos vagyok benne, hogy a Kínába tartó áruk nem csak az ócska, eladhatatlan kacatok voltak. A hajózásnál kisebb az ellenőrzés és ezt kihasználva a ládákba rejtették az élőket, holttesteket, tök mindegy, így csempészve őket Kínába, hogy aztán eladhassák őket... vagy szajhaként, vagy pedig bármely szervüket a piacon. Innen ez a hatalmas bevétel, s most, hogy Cheng nincs többé...

- Kellett valaki, aki átveszi a helyét, és pechünkre egy sokkal nagyobb halat sikerült kifognunk – mondja komolyan Nishida.

- Ráadásul Fei Cheng testvére... - teszem hozzá, mire az öreg arcára egy pillanatra kiül a döbbenet, majd újra komollyá változik. - Ráállítottam néhány emberemet, idő kérdése, mikor derül ki valami használhatóbb, ami bizonyítja az állításomat, de ki kell találnunk, hogyan buktassuk meg ezt az egészet úgy, hogy ne legyen ebből túl látványos botrány, amiben mi is megüthetjük a bokánkat...

- Beszélek Hitsujival, intézkedünk pár dologban. Nem hagyhatjuk, hogy a Triádok beleüsse az orrát a mi dolgainkba. Mindig is utáltam őket... - áll fel, én is így teszek. Mem sok sikerrel, mert megszédülve támaszkodom meg az asztalomon. - Maradj, kitalálok. Inkább igyekezz felépülni, mert szükségünk lesz rád. Kazu Deonnál van?

- Gondolom – válaszolom visszaülve a székembe. - Két szobával arrébb a folyosó végén találod meg őket, ha ott vannak – mondom, s Nishida aprót bólintva távozik. El kéne jutnom a szobámba...