- Asame is valami hasonlóra jutott szerintem – mondom aprókat bólintva, majd elkerekedik a szemem. – Sok mindent el tudok képzelni az apámról, de hogy benne legyen a szervkereskedelemben, azt nem – jelentem ki, mégis újra megpróbálom más szemmel nézni Kazu állítását, mint először. Nem megy, bevallom. Én egy vesztest látok abban az emberben, akiről nem tudom elhinni, hogy ilyesmire vetemedjen. Nem egy kegyetlen valaki, talán töke sincs. De mi van, ha mégis, ha Kazunak igaza van? Akkor anyu még nagyobb veszélyben lehet. Asame ugyan vigyáztat rá, ettől azonban nagyon nem nyugszom meg. És a srác még mélyebbre lök az aggodalomban. Igen, ebből a szempontból akár lehet is úgy, ahogy kigondolta. Érzem, hogy az ing ujjai alatt felállnak a szőrszálaim is és végigvonul rajtam a hideg. – Talán igazad van – mondom végül, majd keresztbe fekszem a fotelon.
Mit tehetnék én? Semmit. És ez nem nagyon fog változni, ezért kivonom magam a súlya alól, amennyire tudom. Persze a gondolataim közt megmarad az én imádott anyám, akit nagyon is féltek, de azzal nem segítek neki se, Asaménak vagy magamnak, hogy hagyom kiidegelni magam. Helyette inkább megtudom, Asame hogy szerezte a vágásait. Elmosolyodom rajta.
- Igen, neki fontos az ilyesmi – mondom Kazunak, de ennyiben hagyom. Nem adom ki Asamét, sem azt, amit én gondolok vagy tudok róla. Viszont eszembe jut valami, amiben a srác talán tudna segíteni nekem. – Te figyu. Neked volt gondod Nishida vérebeivel? Vagy Asaméivel? – kérdezem meg tőle komolyan. – Ryuuichi és Naoto is elkezdte csattogtatni felém a fogait, de Ryuuval meg lehetett beszélni a dolgokat, letisztáztuk a szabályokat, és hawaii van. Igazából őt bírom is és szerintem ő fullosan képben van, Naotoval viszont nem lehet beszélni, ő azon az állásponton van, hogy inkább agyonüt engem és tartja a hátát Asaménak, amivel kihúzta a gyufát, pedig nagyon nem kéne meggyújtani. Ez szerintem sokkal problémásabb gáz, mint a külső, lassan hömpölygő méregfelhő. Tudom, hogy nagyon okosnak kellene lennem, mert ha Asaménak kell megölnie Naotot, az nagyon nem lesz jó, de meg fogja tenni, ha még egyszer felken a falra, vagy valami ilyesmi, ebben biztos vagyok – árulom el a plafont bámulva Kazunak. – Naoto azt hiszi, csak közönséges szajha vagyok Asaménak, és hogy kihasználom őt, pedig nem. És amúgy sem olyan könnyű átrázni Asamét, főleg nekem nem lenne az, mert… - Ezt hogy is lehetne megfogalmazni? Úgy, ahogy van, kész. Szarozok én itt… - Mert nyitott könyv vagyok neki – mondom ki csendesen. – Az a gondom, hogy Naoto hihetetlen módon idegesít. És azt hiszi, feltett szándékom bajba sodorni Asamét – teszem hozzá, mintha mellékes lenne, de baromira bosszant a dolog, még a szemeim is megvillannak. - Úgy néz rám Naoto, mintha bármelyik pillanatban meg tudna fojtani, ami abból a szemszögből rendben is van, hogy azt hiszi, amit, de nem látom be, hogy miért érdemeltem ki előkelő helyet a halállistáján, mikor semmi olyat nem kértem Asamétől, amivel bajba sodorhatnám. Alapvető szükségleteket kértem, ruhákat, fésűt, sampont, meg ilyeneket. Ebbe most bele kell halni, de komolyan? – fordulok a srác felé. – Mellesleg Asame annyit mond, hogy nem, aztán csá. Én vagyok hülye, vagy tényleg nem logikus, hogy Naoto veszélyforrásnak lát engem? Dekkolok bent a házban, eszemben sincs akár csak kitenni a lábam, próbálok lepacsizni azokkal, akik fontosak Asaménak, mint Akihito vagy Ryuu, elfoglalom magam, kerülöm a konfliktusokat, ami azért nekem nem olyan könnyű… - megeresztek egy mosolyt. - De igyekszem még azt is figyelni, hogy Asame ne füstölje el a raktárnyi cigikészletét egy nap alatt, rendesen egyen és pihenjen, meg néha lazítson egy kicsit, de azt azért nem kéne szerintem mellékesnek venni, hogy pár napja vagyok itt, mindössze tizenhét vagyok, még nem értek mindent és még nekem sincs akkora befolyásom rá, hogy ha azt mondom neki, maradjon ágyban, akkor ágyban marad – magyarázom Kazunak a helyzetet. – Mondtam volna neki, mikor tudtam, hogy Nishida jön hozzá, és nagy szar van, hogy figyi, mi lenne, ha inkább feküdnél még egy kicsit az ágyban, mondjuk, holnap ilyenkorig? Ha mondtam is volna, akkor is ez lenne, ülne a dolgozószobájában Nishidával és tárgyalna, intézné a dolgait. És szerintem ez normális az ő helyzetében. Majd elfárad, vagy Ryuuval összefogunk, és ágyba dugjuk. Ketten talán ott tudjuk tartani. – Újra elmosolyodom, mert elképzelem ezt a jelenetet. Nagyon mókás lenne, és aki nem röhögne rajta egy pillanatig sem, az Asame lenne. - De basszus…! Én ezen nagyon kivagyok, hogy Naoto mekkora hülye… Mert igazából nem vághatok vissza neki, mert akkor feldühítem.
Nagyszerű. Megint jártatom a pofám. Bocsánatkérőn nézek a srácra, visszavonni azonban egyetlen szavam sem tudom. Sőt, még egy csomó kérdeznivalóm is lenne hozzá, hogy neki hogy volt Nishidánál, mennyi idő után választotta őt a férfi, hogy élte meg, … Ilyesmiket kérdeznék. Meg elhülyülnék vele pár dolgon.
Mit tehetnék én? Semmit. És ez nem nagyon fog változni, ezért kivonom magam a súlya alól, amennyire tudom. Persze a gondolataim közt megmarad az én imádott anyám, akit nagyon is féltek, de azzal nem segítek neki se, Asaménak vagy magamnak, hogy hagyom kiidegelni magam. Helyette inkább megtudom, Asame hogy szerezte a vágásait. Elmosolyodom rajta.
- Igen, neki fontos az ilyesmi – mondom Kazunak, de ennyiben hagyom. Nem adom ki Asamét, sem azt, amit én gondolok vagy tudok róla. Viszont eszembe jut valami, amiben a srác talán tudna segíteni nekem. – Te figyu. Neked volt gondod Nishida vérebeivel? Vagy Asaméivel? – kérdezem meg tőle komolyan. – Ryuuichi és Naoto is elkezdte csattogtatni felém a fogait, de Ryuuval meg lehetett beszélni a dolgokat, letisztáztuk a szabályokat, és hawaii van. Igazából őt bírom is és szerintem ő fullosan képben van, Naotoval viszont nem lehet beszélni, ő azon az állásponton van, hogy inkább agyonüt engem és tartja a hátát Asaménak, amivel kihúzta a gyufát, pedig nagyon nem kéne meggyújtani. Ez szerintem sokkal problémásabb gáz, mint a külső, lassan hömpölygő méregfelhő. Tudom, hogy nagyon okosnak kellene lennem, mert ha Asaménak kell megölnie Naotot, az nagyon nem lesz jó, de meg fogja tenni, ha még egyszer felken a falra, vagy valami ilyesmi, ebben biztos vagyok – árulom el a plafont bámulva Kazunak. – Naoto azt hiszi, csak közönséges szajha vagyok Asaménak, és hogy kihasználom őt, pedig nem. És amúgy sem olyan könnyű átrázni Asamét, főleg nekem nem lenne az, mert… - Ezt hogy is lehetne megfogalmazni? Úgy, ahogy van, kész. Szarozok én itt… - Mert nyitott könyv vagyok neki – mondom ki csendesen. – Az a gondom, hogy Naoto hihetetlen módon idegesít. És azt hiszi, feltett szándékom bajba sodorni Asamét – teszem hozzá, mintha mellékes lenne, de baromira bosszant a dolog, még a szemeim is megvillannak. - Úgy néz rám Naoto, mintha bármelyik pillanatban meg tudna fojtani, ami abból a szemszögből rendben is van, hogy azt hiszi, amit, de nem látom be, hogy miért érdemeltem ki előkelő helyet a halállistáján, mikor semmi olyat nem kértem Asamétől, amivel bajba sodorhatnám. Alapvető szükségleteket kértem, ruhákat, fésűt, sampont, meg ilyeneket. Ebbe most bele kell halni, de komolyan? – fordulok a srác felé. – Mellesleg Asame annyit mond, hogy nem, aztán csá. Én vagyok hülye, vagy tényleg nem logikus, hogy Naoto veszélyforrásnak lát engem? Dekkolok bent a házban, eszemben sincs akár csak kitenni a lábam, próbálok lepacsizni azokkal, akik fontosak Asaménak, mint Akihito vagy Ryuu, elfoglalom magam, kerülöm a konfliktusokat, ami azért nekem nem olyan könnyű… - megeresztek egy mosolyt. - De igyekszem még azt is figyelni, hogy Asame ne füstölje el a raktárnyi cigikészletét egy nap alatt, rendesen egyen és pihenjen, meg néha lazítson egy kicsit, de azt azért nem kéne szerintem mellékesnek venni, hogy pár napja vagyok itt, mindössze tizenhét vagyok, még nem értek mindent és még nekem sincs akkora befolyásom rá, hogy ha azt mondom neki, maradjon ágyban, akkor ágyban marad – magyarázom Kazunak a helyzetet. – Mondtam volna neki, mikor tudtam, hogy Nishida jön hozzá, és nagy szar van, hogy figyi, mi lenne, ha inkább feküdnél még egy kicsit az ágyban, mondjuk, holnap ilyenkorig? Ha mondtam is volna, akkor is ez lenne, ülne a dolgozószobájában Nishidával és tárgyalna, intézné a dolgait. És szerintem ez normális az ő helyzetében. Majd elfárad, vagy Ryuuval összefogunk, és ágyba dugjuk. Ketten talán ott tudjuk tartani. – Újra elmosolyodom, mert elképzelem ezt a jelenetet. Nagyon mókás lenne, és aki nem röhögne rajta egy pillanatig sem, az Asame lenne. - De basszus…! Én ezen nagyon kivagyok, hogy Naoto mekkora hülye… Mert igazából nem vághatok vissza neki, mert akkor feldühítem.
Nagyszerű. Megint jártatom a pofám. Bocsánatkérőn nézek a srácra, visszavonni azonban egyetlen szavam sem tudom. Sőt, még egy csomó kérdeznivalóm is lenne hozzá, hogy neki hogy volt Nishidánál, mennyi idő után választotta őt a férfi, hogy élte meg, … Ilyesmiket kérdeznék. Meg elhülyülnék vele pár dolgon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése